Kész az én szívem, Istenem, †

kész az én szívem, *

hogy énekeljek, és zsoltárt zengjek!

Kelj föl, lantom, citerám, *

hadd ébresszem így a hajnalt!

Dicsőítelek a népek közt, Uram, *

a nemzetek közt is neked szól énekem.

Mert szereteted felér az égig, *

hűséged a magas fellegekig.

Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, *

az egész földet ragyogja be dicsőséged!

Hogy megszabaduljanak azok, akiket szeretsz, *

szabadíts meg jobboddal, és hallgass meg minket!

Isten így szól szentélyében: †

„Ujjongva osztom fel Szichemet, *

Szukkot völgyét is felmérem;

Gileád az enyém, és enyém Manassze is, †

Efraim a sisak lesz fejemen, *

Júda királyi jogarom.

Moáb az én mosdótálam, †

sarumat Edomra ráteszem, *

és diadalmaskodom Filisztea fölött!”

Az erős városba ki vezet el engem, *

Edomba ki irányítja léptemet?

Csak te, Istenünk, aki elvetettél minket, *

és már nem vonulsz ki seregünkkel, Istenünk!

Adj nekünk segítséget gyötrelmünkben, *

mert az emberi segítség mit sem ér.

Istennel nagy dolgokat viszünk végbe, *

ő tiporja porba ellenségeinket.

Örvendezve örvendek az Úrban, *

és lelkem ujjong az én Istenemben,

mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem, *

és az igazság palástját terítette rám,

mint vőlegényre, aki koszorút visel, *

mint menyasszonyra, aki ékszerekkel díszíti magát.

Mert amint a föld növényzetet sarjaszt, †

és amint a kert veteményt növel, *

úgy sarjaszt az Isten igazságot és dicsőséget minden nemzet előtt.

Nem hallgathatok Sion miatt, *

és Jeruzsálem miatt nem nyughatom,

míg föl nem kél igazsága, mint a hajnalfény, *

és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl.

Meglátják majd a nemzetek igazságodat, *

és a királyok dicsőségedet,

és új néven neveznek majd téged, *

amellyel az Úr ajka nevez el.

Dicsőség koronája leszel az Úr kezében, *

királyi fejdísz Istened kezében.

Neved nem lesz többé „Elhagyott”, *

országodat sem hívják úgy, hogy „Pusztaság”.

„Gyönyörűségem” lesz a neved, *

és országodé „Menyasszony”,

mert gyönyörűségét leli benned az Úr, *

és országodnak újra lesz ura.

Mert amint az ifjú nőül veszi a leányt, *

úgy vesz magához a te fölépítőd;

és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, *

úgy örül majd néked Istened.

Dicsérd, lelkem, az Urat; †

az Urat dicsérem, amíg élek, *

zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek!

Fejedelmekben ne bízzatok, †

de más emberfiában sem, *

mert nem tud segíteni.

Lelke elszáll, és visszatér a porba, *

és még aznap megsemmisül minden terve.

De boldog, akinek segítője Jákob Istene, *

és akinek Istenben, az Úrban van reménye.

Ő alkotta az eget és a földet, *

a tengert és mindazt, ami benne él.

Hűségét megőrzi mindörökre, †

megvédi az elnyomottnak jogát, *

az éhezőnek ő ad kenyeret.

Kiszabadítja az Úr a foglyokat, *

az Úr megnyitja a vakok szemét.

Az Úr fölemeli azt, aki elesett, *

az Úr szereti az igaz embert.

A jövevényt megvédi az Úr, †

támogatja az árvát és az özvegyet, *

de elpusztítja a gonoszok útját.

Uralkodik az Úr örökké, *

a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre.