Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem, *

tudod, ha leülök vagy ha fölkelek.

Messziről ismered gondolataimat, *

szemmel tartod jártomat-keltemet.

Jól látod minden utamat, †

hiszen szavam még el sem éri nyelvemet, *

íme, te már jól ismered, Uram.

Minden oldalról körülfogtál, *

és kezedet rajtam nyugtatod.

Csodálatos ezt tudnom, *

oly magasztos, hogy fel sem foghatom.

Lelked elől ugyan hová mehetnék? *

Színed elől hová futhatnék?

Ha fölszállnék az égbe, te ott vagy, *

ha a holtak hazájában pihennék, ott is jelen vagy.

Ha felölteném a hajnal szárnyait, *

és a tenger túlsó végén laknék,

oda is a te kezed vezetne, *

és jobbod tartana engem.

Ha azt mondom: „Sötétség rejtsen el, *

és boruljon éjbe körülöttem a fény!”,

neked a sötétség akkor sem lesz sötét, †

s az éj világos, akár a nappal, *

sötétség és világosság neked ugyanaz.

Egész bensőmet te alkottad, *

anyám méhében te szőttél egybe engem.

Magasztallak, hogy oly csodásan alkottál; †

csodálatos minden műved, *

lelkem jól tudja ezt.

Csontjaim nem voltak rejtve előtted, †

amikor létrejöttem a rejtek ölén, *

és megformáltál az anyaföld mélyében.

Alaktalan voltam még, *

de szemeid már láttak engem,

és könyvedben írva állt minden napom: *

meghatároztad, mielőtt egy is felvirradt volna közülük.

Gondolataid, Uram, mily mélységesek, *

és gazdagságuk mily mérhetetlen!

Ha megszámlálnám, több lenne, mint a homokszem, *

és ha végére érnék, még akkor is veled volnék.

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet, *

próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat.

Nézd meg, nem járok-e téves úton, *

és vezess az örökkévalóság útján.

Adjunk hálát az Atyaistennek, †

aki minket arra méltatott, *

hogy részünk legyen a szentek fényességében.

A sötétség hatalmából kiragadott minket, *

és helyet adott szeretett Fia országában.

Benne nyertük el vére által a megváltást, *

bűneink bocsánatát.

Ő a láthatatlan Isten képmása, *

az egész teremtés elsőszülöttje,

mert benne teremtetett minden †

a mennyben és a földön, *

minden látható és láthatatlan:

a trónusok és uralmak, *

a fejedelemségek és hatalmasságok.

Általa és érte teremtetett minden, †

ő előbb van mindennél, *

és benne áll fönn minden.

Ő a testnek, az Egyháznak a feje, †

ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, *

hogy övé legyen az elsőség mindenben.

Mert úgy tetszett az Atyának, †

hogy benne lakjék az egész teljesség, *

és általa békítsen ki magával mindent,

békességet szerezve a kereszten kiontott vére árán *

mindennek a földön és a mennyben.