Babilon folyói mellett ültünk, és sírtunk, *

és sírva Sionra emlékeztünk.

Azon a földön a fűzfák lombja közé *

akasztottuk hárfáinkat.

Mert akik elhurcoltak minket, *

dalt akartak hallani tőlünk.

Elnyomóink öröméneket követeltek: *

„Daloljatok nekünk Sion dalaiból!”

Hogyan dalolhatnánk az Úr énekét *

idegen országban?

Ha elfelednélek téged, ó, Jeruzsálem, *

száradjon el a jobb kezem!

Tapadjon ínyemhez a nyelvem, *

ha nem emlékezem meg rólad,

ha nem Jeruzsálemet tartanám *

legfőbb örömömnek!

Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, *

mert ajkam igéit meghallgattad.

Angyalaid színe előtt magasztallak, *

leborulok szent templomodban.

Áldom szent nevedet, †

hűséges szeretetedért, *

mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és ígéretedet.

Amikor hozzád kiáltottam, meghallgattál, *

megsokszoroztad lelkem erejét.

A föld minden királya hálát ad neked, Uram, *

amikor meghallja ajkad szózatát.

Az Úr útjairól énekelnek, *

mert nagy az Úr dicsősége!

Valóban fölséges az Úr, †

irgalommal tekint a gyöngére, *

de a kevélyt messziről megismeri.

Ha gyötrelmek közt járok, te éltetsz engem, †

ellenségeim haragja ellen kezedet kinyújtod, *

és jobbod megszabadít engem.

Az Úr javamra dönti el ügyemet; †

Uram, örökké tart szereteted, *

ne hagyd el kezed alkotását!

Méltó vagy, Urunk, Istenünk, *

hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom tied legyen,

mert a mindenséget te alkottad, *

akaratod hívott létre és teremtett mindent.

Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, *

és feltörd pecsétjeit,

mert megöltek, †

de megváltottál minket Istennek véred árán *

minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből.

Istenünk országává és papjaivá tettél minket, *

és uralkodni fogunk a földön.

Méltó a Bárány, akit megöltek, †

hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság és a bölcsesség, *

az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!