Jóságról és igazságról dalolok; *

Uram, neked szól énekem.

Az ártatlanság útján akarok járni, *

mikor jössz el hozzám?

Tiszta szívvel akarok élni *

házamnak belsejében.

Nem jár eszem hitvány dolgokon, †

a törvényszegőt megvetem, *

semmi közöm hozzá.

A gonosz szív távol legyen tőlem, *

a rosszakaratról tudni sem akarok.

Aki titkon embertársát gyalázza, *

azt én elnémítom.

A gőgös szemet és felfuvalkodott szívet *

nem bírom elviselni.

Szemem a hűségeseket keresi, †

azok laknak majd velem, *

csak szeplőtelen úton járó szolgálhat nekem.

Hajlékomban nem lakhat, aki álnokságot művel, *

a hazug ember szemem előtt meg nem állhat.

Földünk bűnöseit idejében elnémítom, *

és kiirtok minden gonosztevőt az Úr városából.

Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, *

neved dicső és magasztalásra méltó mindörökké.

Te mindenben igazságos vagy, *

amit csak velünk tettél,

mert vétkeztünk, gonoszat tettünk, eltávoztunk tőled, *

bizony, súlyosan vétkeztünk.

Nevedre kérünk, ne vess el végleg minket, *

és ne semmisítsd meg szövetségedet!

Ne vond meg tőlünk irgalmadat, †

kedveltedért, Ábrahámért, *

szolgádért, Izsákért, és szentedért, Jákobért,

akikhez szóltál, és sok ivadékot ígértél nekik, †

annyit, mint égen a csillag, *

vagy mint föveny a tengerparton.

És most minden népnél kisebbek vagyunk, *

megaláztatásban van részünk az egész földön, bűneink miatt!

Ma fejedelmünk sincs nekünk, *

vezérünk, prófétánk, áldozatunk sincs már,

nincs étel-, ital- és hálaáldozat, *

nincs hely a zsengeáldozatok számára előtted, ahol irgalmadat megnyerhetnénk.

De fogadd el megtört szívünket és megalázott lelkünket; †

mintha kosok és bikák égőáldozata vagy ezernyi hízott bárány áldozata lenne, *

ma olyan legyen áldozatunk színed előtt!

Fogadd kedvesen, *

hiszen akik benned bíznak,

meg nem szégyenülnek!

És most teljes szívünkből követünk téged, *

félve tisztelünk, és keressük arcodat.

Áldott legyen az Úr, az én sziklaváram, †

ő tanította kezemet a harcra, *

és ujjaimat viadalra.

Irgalmasságom és erősségem ő nékem, *

menedékem és szabadulásom,

védőpajzsom, benne remélek, *

aki a népeket meghódoltatja előttem.

Uram, ki az ember, hogy törődöl vele, *

az emberfia, hogy gondolsz reá?

Hiszen olyan az ember, mint a szellő, *

napja pedig, mint a suhanó árnyék.

Uram, hajlítsd le egedet, és szállj alá, *

érintsd meg a hegyeket, hadd füstöljenek!

Lobogtasd villámod, és űzd szét ellenségeim, *

szórd rájuk nyilaid, és zavard meg őket!

Nyújtsd le kezed a magasból, *

szabadíts meg, ments ki a nagy vizekből,

az idegenek hatalmából, †

akiknek ajka hazugságot beszél, *

és jobb kezük hamisan esküszik.

Új éneket énekelek néked, Istenem, *

tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.

A királyokat diadalra segíted, *

és szolgádat, Dávidot a gonosz kardtól megmented.