Menedékünk te vagy, Urunk, *

nemzedékről nemzedékre.

Mielőtt a hegyek születtek, †

mielőtt a föld és a világ kialakult, *

mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.

Visszaparancsolod az embert a porba; *

csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”

Mert ezer év a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, *

vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.

Álmot bocsátasz rájuk, *

olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:

hajnalban szirmot bont, kivirul, *

estére lehull, és elszárad.

Bizony, haragodtól semmivé leszünk, *

és indulatodtól elpusztulunk.

Szemed előtt állnak gonoszságaink, *

titkos bűneinkre arcod fényt derít.

Üresen telnek napjaink, mert haragszol, *

esztendeink sóhajként szállnak el.

Életkorunk mindössze hetven év, *

jó erőben lehet tán nyolcvan is.

De javarészt még az is baj és törődés; *

bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.

Ki tudja fölmérni haragod erejét, *

ki fél eléggé haragod hevétől?

Taníts meg számot vetni napjaink sorával, *

hogy bölcsességre neveljük szívünket.

Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? *

Indítson meg szolgáid könyörgése!

Árassz el minket reggel irgalmaddal, *

hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.

Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért, *

az évekért, amikor rosszul ment sorunk.

Lássák meg szolgáid gondviselésedet, *

és gyermekeik dicsőségedet.

Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk, †

kezünk munkáját kísérje áldásod felülről, *

kezünk munkáját kísérje áldásod.

Az Úrnak új dalt énekeljetek, *

dicséretét zengjék a föld határai!

† Dicsőítse őt a tenger és ami azt betölti, *

a szigetek és a szigetlakók!

Ujjongjon a puszta és minden városa, *

és a házak, amelyekben Kedár lakik!

Énekeljenek a sziklabércek lakói, *

kiáltsanak a hegytetőkről!

Adják meg az Úrnak a tiszteletet, *

és hirdessék dicsőségét a szigeteken!

Az Úr, mint egy hős kivonul, *

harcosként fölszítja indulatát.

Csatakiáltásba tör, nagyot kiált, *

és legyőzi ellenségeit.

„Hosszú időn át hallgattam, és némán tűrtem, †

most mint a szülő asszony, kiáltok, *

zihálok és lihegek egyszerre.

Elpusztítom a hegyeket és a halmokat, *

és minden füvüket kiégetem.

Szárazzá teszem a folyammedreket, *

s a tavak vizét kiszárítom.

A vakokat oly útra vezetem, amelyet nem ismertek, *

oly ösvényen járatom, amelyről nem tudtak.

Világossá teszem előttük a sötétséget, *

s az egyenetlen utat egyenessé.”

Dicsérjétek az Úr nevét, *

ti, az Úr szolgái, dicsérjétek őt,

ti, akik az Úr házában álltok, *

Istenünk házának udvarán.

Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr, *

zsoltárt zengjetek fölséges nevének,

mert Jákob házát magának választotta az Úr, *

tulajdonába vette Izraelt.

Én megismertem, hogy mily nagy a mi Urunk, *

a mi Istenünk, minden pogány istennél nagyobb.

Amit akar az Úr, mindent végbevisz, †

az égben és a földön, *

a tengeren és a vizek mélyén.

Felhőket küld a föld széléről, †

villámokat szór, ha esik az eső, *

csűreikből a szeleket ő indítja útra.

Egyiptom elsőszülötteire lesújtott, *

emberre és jószágra egyaránt.

Sok jelet és csodát tett benned, Egyiptom, *

a fáraó és szolgái ellen!

Megvert sok pogány nemzetet, *

hatalmas királyokat leterített.

Szichon amorita királyt és Básán királyát, Ogot, *

és minden fejedelmet Kánaán földjén.

És országukat örökségül adta, *

örökségül népének, Izraelnek.