Amikor visszahozta az Úr Sion foglyait, *

mintha álomból ébredtünk volna.

Megtelt akkor örömmel az ajkunk, *

és nyelvünk ujjongva énekelt.

Akkor így beszéltek rólunk a nemzetek: *

„Nagy csodát tett ezekkel az Úr!”

Az Úr valóban csodát tett velünk, *

ezért örvend a szívünk.

Foglyainkat, Urunk, vezesd vissza, *

mint a patakokat Délen.

Akik könnyek közt vetnek, *

majd ujjongva aratnak.

Könnyezve mentek, mentek ők is, *

vitték az új vetés magvait.

De örömujjongás közt jönnek, jönnek vissza, *

és összegyűjtik kévéiket.

Hogyha az Úr nem építi a házat, *

hasztalan fárad az építő.

Hogyha az Úr nem őrzi a várost, *

őrzője hasztalan virraszt.

Hiába keltek hajnal előtt, s feküsztök későn, †

hiába esztek verejtékes kenyeret: *

pihentében is megáldja az Úr, akit szeret.

Az Úr ajándéka a gyermek, *

az anyaméh drága gyümölcse.

Mint nyílvesszők a harcos kezében, *

erejük teljében a fiak olyanok.

Boldog, aki velük fegyverkezve indul a harcba; *

amikor ellenségeivel pörbe száll, meg nem szégyenül.

Adjunk hálát az Atyaistennek, †

aki minket arra méltatott, *

hogy részünk legyen a szentek fényességében.

A sötétség hatalmából kiragadott minket, *

és helyet adott szeretett Fia országában.

Benne nyertük el vére által a megváltást, *

bűneink bocsánatát.

Ő a láthatatlan Isten képmása, *

az egész teremtés elsőszülöttje,

mert benne teremtetett minden †

a mennyben és a földön, *

minden látható és láthatatlan:

a trónusok és uralmak, *

a fejedelemségek és hatalmasságok.

Általa és érte teremtetett minden, †

ő előbb van mindennél, *

és benne áll fönn minden.

Ő a testnek, az Egyháznak a feje, †

ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, *

hogy övé legyen az elsőség mindenben.

Mert úgy tetszett az Atyának, †

hogy benne lakjék az egész teljesség, *

és általa békítsen ki magával mindent,

békességet szerezve a kereszten kiontott vére árán *

mindennek a földön és a mennyben.