Nagyszerű lámpás a te igéd lábam előtt, *

ösvényemen csak ez világít.

Nevedre esküszöm és ígérem: *

igaz végzéseid igéit megtartom.

Nagyon mélyre aláztál, Uram, *

de ígéreted szerint éltess.

Neked hozom ajkam áldozatát, fogadd tetszéssel, Uram, *

végzéseidre taníts meg engem.

Naponként veszélyben forog az életem, *

törvényeidről mégsem feledkezem meg.

Nekem tőrt is vetettek a bűnösök, *

de parancsaidtól el nem tértem.

Nekem igéd lesz az örökrészem mindenkor, *

ez tölti el szívemet örömmel.

Nézd, szívemet arra hajlítom, †

hogy rendelkezéseidet megtegyem, *

jutalma ennek mindörökké tart.

Istenem, jöjj segítségemre, *

Uram, siess, segíts meg engem!

Érje szégyen és gyalázat azokat, *

akik vesztemre törnek.

Szégyenkezve hátráljanak, *

akik nekem rosszat akarnak.

Hátráljanak megszégyenülve, *

akik így gúnyolódnak: „Úgy kell neki, úgy kell!”

Ujjongjanak s örvendjenek benned, *

akik téged keresnek.

„Áldott legyen az Úr!” – kiáltsák szüntelen, *

akik a te segítségedet várják.

Szegény vagyok és nyomorult, *

Istenem, siess hozzám!

Segítőm és megmentőm te vagy, *

én Istenem, ne késlekedj!

Magasztalunk téged, Istenünk, †

magasztalunk, és nevedet szólítjuk: *

elbeszéljük csodatetteidet.

„Majd ha jónak látom, *

igaz ítéletet tartok.

Remeghet a föld és minden lakója: *

oszlopainak szilárd alapot vetettem!”

A dicsekvőknek azt mondom: „Hagyjátok a dicsekvést!” *

A bűnösöknek: „Fejeteket ne hordjátok kevélyen!”

Fejeteket ne hordjátok fönn kevélyen, *

ne beszéljetek vakmerően, gőgösen.

Mert nem Keletről és nem Nyugatról, *

nem is a sivatag vagy a hegyek felől jön a segítség.

Hiszen Isten a bíró: *

az egyiket megalázza, a másikat felmagasztalja.

Kehely van az Úr kezében, *

tele habzó, fűszeres borral.

Ezt nyújtja oda; †

utolsó cseppig ki kell üríteniük, *

meg kell inniuk a föld bűnöseinek.

Én pedig szüntelen ujjongok, *

Jákob Istenének énekelek.

Minden gonosznak letöröm hatalmát, *

az igaz meg fölemelheti fejét.