Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *
irgalma örökké megmarad.
Ki tudná elmondani az Úr hatalmas tetteit, *
dicséretét hiánytalanul hirdetni ki képes?
Boldog, aki megtartja a törvényt, *
akinek tettei mindenkor igazak.
Gondolj ránk, Urunk, hiszen szereted népedet, *
látogass hozzánk segítségeddel;
hadd lássuk választottaid boldogságát, †
hadd örvendjünk nemzeted örömének, *
és dicsekedjünk örökségeddel.
Atyáinkkal együtt mi is vétkeztünk, *
bűnbe estünk, gonoszat cselekedtünk.
Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, †
mérhetetlen irgalmadra nem gondoltak, *
és lázadoztak, amikor elérték a Vörös-tengert.
De az Úr megszabadította őket nevéért, *
hogy megismertesse hatalmát.
Rákiáltott a Vörös-tengerre, és az kiszáradt, *
a mély tengeren, akár a pusztán, vezette át őket.
Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, *
s megszabadította ellenségeik kezéből.
Sanyargatóikat elnyelte a tenger, *
egy sem maradt életben közülük.
Hittek ezért ígéreteiben, *
és dicséretét énekelték.
De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, *
és nem bíztak Isten terveiben.
Telhetetlen vágyra gerjedtek a pusztában, *
a sivatagban Istent kísértették.
Kielégítette akkor sóvárgásukat, *
és torkig jóllakatta őket.
A táborban pártot ütöttek Mózes ellen, *
és Áron ellen, aki az Úr szentje.
De meghasadt a föld, s elnyelte Datánt, *
és eltemette Abiron hadát.
Lobogó láng csapott fel seregük ellen, *
láng emésztette el a bűnösöket.
Borjút öntöttek Hóreb hegyénél, *
és leborultak az arany képmás előtt.
Dicsőségüket fölcserélték *
a füvet legelő borjú képével.
Elfeledték szabadító Istenüket, *
aki Egyiptomban jeleket művelt,
Kám földjén csodákat, *
a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.
Már arra gondolt, hogy eltörli őket, *
ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.
Ám ő résen állt színe előtt, *
elfordította az Úr haragját, hogy ne ártson nekik.
Semmire sem becsülték a megígért földet, *
nem hittek ígéreteinek.
Zúgolódva ültek sátraik mélyén, *
nem törődtek Isten szavával.
Ekkor fölemelt kézzel megesküdött nekik, *
hogy eltiporja őket a pusztában,
szétszórja nemzetségüket a pogányok között, *
elszéleszti őket messze országokba.
Aztán meg Baalpeort kezdték imádni, *
holt bálványnak adott áldozatból lakomáztak.
Minden tettükkel Istent ingerelték, *
romlás zúdult ezért fejükre.
Fölállt akkor Pinehász, és ítéletet tartott, *
mire megszűnt a csapás.
Ez érdemül számított neki *
nemzedékeken át, mindörökre.
Meriba vizénél is felháborították, *
még Mózest is bajba sodorták,
mert keserűségbe hajszolták lelkét, *
és ő meggondolatlan szóra nyitotta száját.
Nem irtották ki a pogányokat sem, *
noha az Úr meghagyta nekik.
Elvegyültek a pogányok közé, *
és cselekedeteiket eltanulták.
Bálványaik szolgálatára adták magukat, *
és ez lett végül a vesztük.
Saját fiaikat áldozatul adták, *
és lányaikat a démonoknak.
Ártatlan vért ontottak, †
saját fiaik és lányaik vérét; *
Kánaán bálványainak áldozták őket.
Vérrel szennyezték be az országot, †
bemocskolták magukat cselekedeteikkel, *
hitszegőkké váltak tetteik által.
Haragra lobbant akkor népe ellen az Úr, *
és megutálta örökségét.
Pogányok kezére adta őket, *
gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
Ellenségeik sanyargatták őket, *
megalázást szenvedtek azok keze alatt.
Újra meg újra mentésükre jött, †
ők azonban szándékaikkal tovább ingerelték, *
és bűneikbe visszaestek.
Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, *
és meghallgatta könyörgésüket.
Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, *
nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.
Szánalmat ébresztett azok szívében, *
akik fogságba hurcolták őket.
Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, *
és gyűjts egybe a pogányok közül,
hogy szent nevedet magasztaljuk, *
és dicséreted legyen dicsekvésünk.
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, †
öröktől fogva mindörökké. *
Az egész nép mondja: „Úgy legyen! Úgy legyen!”
Igéjét Jákobnak hirdeti az Úr,
Törvényeit és végzéseit Izrael népének.
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
29, 1-8
Isten ítéletet tart Jeruzsálem felett
Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott. Ha az esztendőhöz esztendő járul, és az ünnepek köre újra megfordul, úgy megszorongatom Árielt, hogy sírás és jajgatás hallik benne. Olyan leszel nekem, mint Áriel: Tábort ütök körülötted, mint Dávid, körülzárlak tornyokkal, és sáncot emelek ellened.
A földre sújtva, onnan fogsz beszélni, szavad a porból hangzik majd fel. Hangod a földből jön, mint egy szellemé, a porból hallatszik suttogó szavad.
De hirtelenül és váratlanul az történik, hogy a Seregek Ura meglátogat mennydörgéssel, földrengéssel, zúgó szélvésszel, fergeteggel, viharral és emésztő tűzzel. Akkor ellenségeid serege szétszóródik, mint a finom por, és mint az elszálló pelyva, olyan lesz zsarnokaid hada. A számtalan nemzet, amely Áriel ellen harcolt, úgy eltűnik, mint az álom, mint az éjszakai látomás.
Azok, akik harcoltak ellene, és sáncot emelve megostromolták, mind úgy járnak, mint az éhes ember, aki azt álmodja, hogy eszik, ám, ha fölébred, kielégítetlen a vágya. Mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, továbbra is bágyadt és szomjas: így jár majd mindaz a számtalan nemzet, amely a Sion hegye ellen harcol.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 54, 4; 29, 5. 6. 7
Népem, ne félj, nem fogsz megszégyenülni, * Mert téged a mindenség Ura fog meglátogatni.
Ellened harcoló ellenségeid szétszóródnak, mint a finom por. * Mert téged a mindenség Ura fog meglátogatni.
MÁSODIK OLVASMÁNY
A „Nican Mopohuá”*-nak nevezett első beszámoló alapján
(Sæc. XVI. ex archivo Archidioecesis Mexicopolitanæ)
„Nemde én a te Anyád vagyok?”
A hagyomány szerint 1531. december első napjaiban történt. Egy szegény, de nemes lelkű Juan Diego nevű ember – aki Cuauhtitlenből** származott és bizonyos lelki ügyek voltak rábízva, mert a tlatilolcói*** szerzetesekhez tartozott – egyik szombaton korán reggel szentmisére Tlatilolcóba indult. Amikor a Tepeyacnak nevezett dombhoz érkezett, már világosodott. A dombtetőn éneket hallott. Amikor az éneknek vége lett, bár senki sem járt arra, hangot hallott a domb felől: „Kedves Juan Diego!” – szólt a hang. Ő rögtön abba az irányba ment, ahonnét a hívó hangot hallotta.
Amint a domb tetejére felérkezett, egy Úrnő állt ott, aki hívta, hogy menjen oda hozzá. Amikor eléje érkezett látta, hogy az Úrnő ruhája fénylik, mint a nap. A Szűz mindjárt ki is nyilvánította előtte akaratát. Így szólt hozzá: „Tudd meg, szeretett fiam, hogy én Szűz Mária, a mindenkor szeplőtelen Szűz vagyok, Anyja az igaz Istennek, az élet Szerzőjének, aki mindent teremtett és fenntart, aki az ég és föld Ura. Nagyon akarom és forrón kívánom: Épüljön itt ezen a helyen nekem templom, hogy Fiamat, Jézust megmutassam, kinyilvánítsam és dicsérjem, hogy kiárasszam szeretetemet és anyai érzületemet, oltalmamat és védelmemet, mivel valójában a ti kegyes Anyátok vagyok, a tiéd és mindenkié, akik csak a földön élnek, mindazoké, akik szeretnek, akik keresnek, akik áhítattal és bizalommal segítségül hívnak engem.
Itt letörlöm könnyeiket és meghallgatom panaszaikat, megsegítem őket szorongatott helyzetükben és enyhülést hozok nekik megpróbáltatásaikban. Hogy pedig kívánságom teljesüljön, menj el Mexikóvárosba, a püspöki palotába. Mondd meg a püspöknek, hogy én küldtelek, mert azt akarom, hogy ebben a völgyben templomot építsenek nekem.”
Juan Diego nyomban el is ment a püspök házába, akinek neve Juan de Zumarrága volt, Szent Ferenc rendjéből. A püspök ugyan meghallgatta őt, de mintha nem hitt volna neki mindenben, s ezért ezt válaszolta: „Fiam, jöjj el újra, és ismét meghallgatlak. Majd gondolkozom, hogy mit kell tennem a kívánságoddal kapcsolatban.”
Másnap Juan Diego látta, hogy a Királynő lejön a dombról. Odajött, és így hozzá szólt: „Halljad, szeretett fiam! Ne aggódj nagybátyád betegségével vagy bármi más bajoddal kapcsolatban. Nemde én a te Anyád vagyok? Nemde oltalmam és védelmem alatt állsz? Nemde én vagyok életed forrása és boldogsága? Jól tudod, hogy az én ölemben és karjaimban vagy! Vajon szükséget szenvedsz-e bármiben? Ne szomorkodj, és ne aggodalmaskodjál! Menj fel, kedves fiam, a dombra, és azon a helyen, ahol engem láttál és ahonnét szóltam hozzád, különböző virágokat találsz. Szakítsd le és gyűjtsd össze ezeket a virágokat, aztán jöjj, és hozd ide nekem.”
Juan Diego elment, összegyűjtötte a virágokat, és az Ég Királynője elé vitte, Ő pedig tiszteletreméltó kezeibe vette azokat, majd Juan Diego köpenyére téve így szólt: „Szeretett fiam, ezeket a virágokat vidd jelként a püspökhöz. Te az én küldöttem vagy, akinek hűségében megbízom. Szigorúan megparancsolom, vigyázz a köpenyedre, csak a püspök előtt nyisd ki, és amit viszel, mutasd meg neki. Beszéld el neki, hogy parancsom szerint hogyan mentél fel a dombra, és szedted össze a virágokat. Meséld el, hogy csodálkozva mi mindent láttál, és így higgyen, és építse fel a templomot, amelyet akarok.”
Ahogyan az Ég Királynője megparancsolta, Juan Diego Mexikóváros felé indult. Örvendezve bízott abban, hogy minden sikerülni fog. Amikor belépett a püspökhöz, leborult előtte. Elbeszélte mindazt, amit látott, és amiért küldetett. Így szólt a püspökhöz: „Uram, amit parancsoltál, teljesítettem: Elmentem az Úrnőmhöz, az Ég Királynőjéhez, az Istenszülő Szűz Máriához, és mondtam: Te jelet kérsz, hogy hinni tudj nekem, és templomot építs azon a helyen, ahol a Szűz Anya kívánja. Elmondtam neki: megígértem, hogy jelet viszek neked, amely igazolja az ő akaratát. Lám, meghallgatta kérésedet. Jó néven vette, hogy jelet kértél ahhoz, hogy akaratát teljesítsd. Megparancsolta, hogy ma korán ismét jöjjek el hozzád.”
Akkor az egész város összejött, és látták a tiszteletreméltó képet, amely Juan Diego köpenyén keletkezett. Megcsodálták, Isten művének tekintették, és imádkozni kezdtek. Juan Diego halálos beteg nagybátyja azon a napon meggyógyult, és elmondta, miként hívta segítségül a Szent Szüzet, akit Guadalupei Boldogságos Szűz Máriának neveznek.
*Ejtsd: Nikán Mopohuá **Ejtsd: Kautitlen ***Ejtsd: tlátilolkó-i
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 12, 1
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold. * Fején tizenkét csillagból volt a korona.
Örvendeznek az angyalok és ujjonganak a főangyalok, és magasztalják a Boldogságos Szűz Máriát. * Fején.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, irgalmas Atyánk! Te népedet Fiad szentséges Anyjának különleges védelme alá helyezted. Add, hogy mindazok, akik a Guadalupei Boldogságos Szűz Máriát segítségül hívják, az igazság és béke útján mindig buzgó lélekkel munkálják a népek fejlődését. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky