Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne feddj meg felindulásodban, *
és ne büntess haragodban,
mert nyilaid belém hatoltak, *
és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *
nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, *
súlyos teherként nehezednek rám.
Üszkösödnek gennyedt sebeim *
oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, *
naphosszat szomorúan járok-kelek.
Ágyékomat gyulladás gyötri, *
nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, *
keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
Uram, előtted van minden kívánságom, *
nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, *
elhomályosul szemem világa.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *
rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †
rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *
mint egy néma, nem nyitom föl számat.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, *
mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, *
meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *
és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, *
a szenvedés nem marad el tőlem.
Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *
és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *
és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *
mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, *
Istenem, ne távozz el tőlem!
Siess, oltalmazz engem, *
Uram, én menedékem!
Fölöttem lebegjen irgalmad, Uram,
És szabadításod, amit megígértél.
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
27, 1-13
Az Úr kertje újra teremni fog
Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával a Leviatánt, a gyors kígyót, a Leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.
Azon a napon ez az ének hangzik a színbort termő szőlőről: „Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette.
Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot és bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene, és felgyújtanám. Igen, csak hogy oltalmamat keressétek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem.”
Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kihajt, és virágba borul, és betölti gyümölcsével az egész földet. Vajon úgy verte őt is az Úr, mint azokat, akik őt verték? Vagy úgy fenyítette tán meg, mint ahogy fenyítőit megfenyítette? Bosszút állt rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján.
Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és úgy lesz teljes a kiengesztelődés, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé. Mert az erős város pusztasággá lett, és elhagyatott, akár a sivatag. Borjú legelészik benne, s olykor elhever, majd lerágja gyér hajtásait. Ha elszáradnak a gallyai, letörik őket, aztán jönnek az asszonyok, s tűzre vetik. Mert érteni nem tudó nép ez, ezért Teremtője nem is kegyelmez neki, és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas.
Azon a napon majd cséplést tart az Úr a Folyam medrétől Egyiptom patakjáig. Aztán összegyűjt benneteket egyenként, Izrael fiai.
Azon a napon megfújják majd a nagy harsonát, erre eljönnek, akik Asszíria földjén vesztek el, és azok is, akiket Egyiptomba száműztek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Mt 24, 31; Iz 27, 13
Az Úr elküldi angyalait hangos harsonaszóval: * Összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.
Eljönnek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben. * Összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Faustus ellen írt értekezéséből
(Lib. 20, 21; CSEL 25, 562-563)
A vértanúkat a szeretet és az együvé tartozás által tiszteljük
Azért ünnepli meg a keresztény nép a vértanúk emlékezetét vallásos ünnepélyességgel, hogy így követésükre buzduljon, érdemeikben részesüljön és közbenjáró imádságuk által segítséget kapjon. Úgy ünnepeljünk azonban, hogy egyetlen vértanúnak sem emelünk oltárt, bár a vértanúk emléktemplomaiban állítunk oltárokat.
A szentek sírjainál oltárhoz állva melyik elöljáró mondta valaha is, hogy „Ezt az áldozatot felajánljuk neked Péter vagy Pál vagy Ciprián!”, hanem az áldozatot annak az Istennek ajánljuk fel a vértanúk emlékünnepén is, aki megkoszorúzta ezeket a vértanúkat. Áldozatot mutatunk be azért, hogy e szent helyek ihletése nagyobb szeretetet keltsen bennünk mind a mártírok iránt – akiket utánozhatunk –, mind pedig Isten iránt, akinek segítségével követésükre képesek lehetünk.
A vértanúkat olyanfajta szeretet és együvé tartozás által tiszteljük, amellyel már ebben az életben is tiszteljük Isten szent embereit, akikről úgy érezzük, hogy szívük az evangéliumi igazságért kész a szenvedésekre is. A vértanúkat azonban ennél még buzgóbban tiszteljük, mert a küzdelem után már biztosabb a győzelmük, és mint az örök élet győzteseit biztosabban dicsőíthetjük őket, mint azokat az élőket, akikre még ezután vár a küzdelem.
De imádással nem tiszteljük a vértanúkat, mert az imádás egyedül Istent illeti meg. És nem is tanítjuk, hogy a vértanúkat imádni kellene. Egyedül Istent kell imádni.
Mivel pedig az áldozatbemutatás az Isten imádásához tartozik, azért beszélünk bálványimádásról azoknál, akik a bálványoknak is mutatnak be áldozatot. Viszont mi egyetlenegy vértanúnak vagy szentnek vagy angyalnak sem mutatunk be semmiféle áldozatot, és erre parancsot sem adunk. Aki pedig e téren hibát követ el, azt az igaz tanítással oktatjuk, akár azért, hogy e tévedését kijavítsuk, akár azért, hogy e tévedéstől megóvjuk az embereket.
Maguk a szentek is, mint emberek tiltakoztak imádásuk ellen, mert tudták, hogy az imádás egyedül Istent illeti meg. Előfordult ez például Szent Pál és Szent Barnabás életében, amikor az általuk művelt csodától megrendült lisztrai emberek áldozatot akartak bemutatni tiszteletükre. Erre Pál és Barnabás megszaggatták ruháikat, majd hangoztatták és bizonygatták ezeknek az embereknek, hogy ők nem istenek, és megtiltották, hogy áldozatot mutassanak be nekik.
Más dolog az, amit tanítunk, és más, amit megtűrünk; más az, hogy kötelességünk parancsolni, és más az, hogy ránk bízott feladat a hibákat kijavítani, és tűrni kényszerülünk, amíg sikerül ez.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 116, 15; 34, 21; vö. Jud 10, 3
Az Úr szemében drága kincs minden szentjének halála! * Úgy számon tartja minden csontjukat, hogy azokból egy sem törhet össze.
Az öröm ruhájába öltöztette őket az Úr. * Úgy számon tartja minden csontjukat, hogy azokból egy sem törhet össze.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk add, hogy szüntelenül ünnepeljük szent vértanúid hősiességét, és Szent Damazusz pápa példáját követve tiszteljük és szeressük őket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky