Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,
egyre a zsoltár szavait fontolva,
szárnyalón szálljon a dicséret hangja
édes Urunkhoz.
Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,
hadd legyünk méltók az egekbe jutva,
ott, hol a szentek vele laknak együtt,
boldogan élni.
Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott
jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott
éltető Lélek, kit a földön minden
zengve magasztal. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,
irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,
kérünk, fogadd el esdeklő imáit
gyermekeidnek.
Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,
arcod ragyogjon felettünk lámpásként,
mely olajjal telt s szívünkből az árnyat
messzire űzi.
Bűneink láncát törje szét irgalmad,
mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,
könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,
hogyha elestünk.
Áldás, dicséret az örök Atyának,
és örök hála egyszülött Fiának,
s ki vele együtt uralkodik mindig,
áldjuk a Lelket! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ne bosszankodj a bűnösökre, *
és ne háborogj a gonosztevők miatt,
mert mint a fű, hamar elhervadnak, *
és elszáradnak, mint a zöldellő növény.
Bizakodj az Úrban, és jót cselekedj, *
akkor megmaradsz földeden, és biztonságban élhetsz.
Örömödet az Úrban keresd, *
ő majd teljesíti szíved vágyait.
Bízd sorsod az Úrra, benne remélj, *
és ő gondoskodik rólad.
Napfényre hozza igazságodat, *
és igaz ügyed ragyog, mint a déli napsugár.
Légy csendben, és várj az Úrra, †
ne irigykedj arra, akinek jól megy a sora, *
noha álnokságon jártatja eszét.
Sose bosszankodj, és ne mérgelődj, *
ne is irigykedj, mert az rosszra visz.
A gonosztevők sorsa pusztulás, *
ám azoké lesz a föld, akik az Úrban bíznak.
Egy kis idő, és már nem is lesz a bűnös, *
keresve sem találod helyét.
Ám a szelídek öröklik a földet, *
és élvezik majd a béke áldásait.
Az igaz kárára cselt sző a gonosz, *
és ellene vicsorgatja fogát.
Az Úr azonban kineveti őt, *
mert látja, hogy eljön rá a bűnhődés napja.
Kardot rántanak a gonoszok, *
íjat is feszítenek,
hogy elejtsék a szegényt és a nyomorultat, *
hogy megöljék azokat, akik szentül élnek.
De kardjuk saját szívüket járja át, *
és összetörnek íjaik.
Jobb az igaz ember szűkös birtoka, *
mint a gonosz bővelkedése,
mert szertefoszlik a bűnös hatalma, *
de az igazat pártolja az Úr.
Ismeri az Úr az ártatlanok sorsát: *
örökségük megmarad örökre.
Nem szégyenülnek meg balsors idején, *
s van eledelük ínséges időben.
Mert elvesznek a bűnösök, †
az Úr ellenségei elhullanak, mint a mezők dísze, *
füstként enyésznek el.
Kölcsönt kér a gonosz, de nem adja vissza; *
ám az igaz jó szívvel osztogat.
Mert azoké a föld, akiket Isten megáld, *
s akiket megátkoz, elpusztulnak.
A jámbor ember lépteit az Úr vezérli, *
életútjában kedvét találja.
Még ha elesik is, akkor sem éri baj, *
hiszen az Úr fogja kezét.
Ifjú voltam, s az idő eljárt fölöttem, †
elhagyatott igazat mégsem láttam soha, *
még ivadéka sem jutott koldusbotra.
Mindenkor jószívű, és kölcsönt adni kész, *
áldott lesz ezért sarjadéka is.
Hagyd el a rosszat, s tedd a jót, *
és megmaradsz örökkön-örökké,
mert kedveli az Úr az igazságot, *
és nem hagyja cserben híveit.
A gonoszok elvesznek örökre, *
a bűnösök sarjai semmivé válnak,
ám az igazak öröklik a földet, *
és mindörökké lakni fogják.
Az igaz szája bölcsességet szól, *
és nyelve igazságot beszél.
Isten törvénye él a szívében, *
nem is tétováznak soha léptei.
A hívőre leselkedik a gonosz, *
és arra tör, hogy elvegye életét.
Az Úr azonban nem adja kezére, *
s nem ítéli el, ha majd ítélőszéke elé kerül.
Bízzál az Úrban, s maradj meg az ő útján, †
melléd áll akkor, és a földet elnyered, *
s meglátod a bűnösök vesztét.
Láttam én már gőgös, gonosz embert, *
mint viruló cédrus, fenn hordta fejét.
Térültem-fordultam, és már sehol sem volt, *
kerestem, de helyét sem találtam.
Nézd az ártatlant, figyeld az igazat: *
a békés embernek marad ivadéka.
Ám a gonoszok hamar kipusztulnak, *
megsemmisül a bűnös nemzedék.
Az igazak üdve az Úrtól való, *
az Úr oltalmazza őket szenvedés idején.
Segítségük ő és szabadítójuk, †
a bűnösök közül kiragadja, s megmenti őket, *
mivel reményüket őbelé vetették.
Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem.
Mert én hiszek parancsolataidban.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Péter apostol második leveléből
1, 12-21
Az apostolok és a próféták tanúságtétele
Szeretteim! Folyton rajta leszek, hogy emlékeztesselek benneteket ezekre, ha ismeritek is, és biztosak vagytok is a most felfogható igazságban. Kötelességemnek tartom ugyanis, hogy amíg élek, buzdítsalak és ösztönözzelek benneteket, mert tudom, hogy közel van életem vége, hisz Urunk, Jézus Krisztus is tudtomra adta. De igyekszem, hogy ezekről halálom után is mindig megemlékezhessetek.
Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, mert hiszen szemlélői voltunk nagyságának. Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta, és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen.
Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben. Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek.
VÁLASZOS ÉNEK
Jn 1, 14; 2 Pt 1, 16b. 18b
Az Ige testté lett, és közöttünk élt. * Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét.
Szemlélői voltunk nagyságának, amikor ott voltunk vele a szent hegyen. * Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Le-Bao-Tinh Pál leveléből, amelyet a Ke-Vinh papnevelő intézet növendékeihez intézett 1843-ban
(Launay A.: Le clergé tonkinois et ses prêtres martyrs, MEP, Paris 1925, 80-83)
A vértanúk részesednek Krisztusnak, a Főnek győzelmében
Én, Pál, aki Krisztus nevéért fogoly vagyok, szeretnék beszámolni nektek gyötrelmeimről, amelyek napról napra elárasztanak. Isten iránti szeretetre gyulladva mondjatok hálaimát Istennek velem együtt, mert örökké szeret minket. Börtönöm valóban az örök kárhozat képmása: mindenféle kegyetlen elszenvedni valók, amilyenek a béklyók, vasláncok és bilincsek, továbbá hazudozások, a gyűlölködés, a bosszúállás, a rágalom megnyilvánulásai, illetlen szavak, vádaskodások, bántalmazások, jogtalan esküdözések, átkozódások, végül a szorongások és a szomorúság. De Isten, aki hajdan megszabadította a három ifjút a tüzes kemencéből, mindig itt van velem. Megszabadított ezektől a gyötrelmektől, sőt megédesítette őket, mert örökké szeret minket.
Mindeme gyötrelmek közepette, amelyek másokat rémíteni szoktak, Isten kegyelméből öröm és vidámság tölt el, mert nem egyedül vagyok, hanem Krisztussal.
Mesterünk maga viseli a kereszt teljes súlyát, reám csupán a legkisebb és utolsó részét helyezi. Nem puszta szemlélője küzdelmemnek, hanem ő vívja a harcot, ő a győztes, és az egész bajvívás eredményessé tevője. Ezért tehát az ő fejére került a győzelmi koszorú, de dicsőségében részesülnek az ő tagjai is.
De hogyan viseljem el a látványt, amikor napról napra néznem kell a hatalom gyakorlóit, a mandarinokat és csatlósaikat, amint káromolják szent nevedet, Uram, aki a kerubok és a szeráfok fölött trónolsz? Íme, keresztedet lábbal tiporják a pogányok! Hová lett a te dicsőséged? Mindezek láttán inkább akarnék szeretetedtől lángra gyúlva, tagjaim elvesztésével meghalni, szeretetednek tanújaként.
Mutasd meg, Uram, hatalmadat, üdvözíts és támogass engem, hogy megmutatkozzék az erő az erőtlenségben, és hatalmad megdicsőüljön a nemzetek előtt; nehogy útközben meginogjak, és ellenségeid gőgösen emelhessék fel fejüket.
Kedves testvéreim! Ha mindezt halljátok, szüntelenül örvendezve adjatok hálát Istennek, akitől minden jó származik. Áldjátok az Urat velem együtt, mert örökké szeret minket. Magasztalja az Urat az én lelkem, és szívem ujjongjon Istenemben, mert tekintetre méltatta alázatos szolgáját, és ezentúl boldognak hirdetnek a jövendő nemzedékek: mert örökké szeret minket.
Dicsérjétek az Urat, minden népek, és magasztaljátok, minden nemzetek, mert Isten azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, és ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az előkelőket. Szájam és értelmem által megszégyenítette a bölcselkedőket, akik e világ bölcseinek tanítványai, mert örökké szeret minket.
Mindezt azért írom nektek, hogy egyesüljön a hitetek az enyémmel. E vihar közepette Isten trónusáig vetem ki a horgonyt: az élő reményt, amely szívemben van.
Ti pedig, kedves testvéreim, úgy fussatok, hogy elnyerjétek a koszorút! Öltsétek magatokra a hitnek páncélját, és vegyétek kézbe Krisztus fegyverzetét jobbról és balról, miként védőszentem, Szent Pál tanította. Jobb nektek fél szemmel vagy nyomorékon bemennetek az életre, mint épkézláb kiutasíttatni.
Segítsetek nekem imádságaitokkal, hogy a törvényhez híven küzdhessek, mégpedig jó harcot harcoljak, és mindvégig harcolhassak, hogy pályafutásomat boldogan végezhessem be. Ha ebben az életben már nem fogjuk látni egymást, az eljövendőben meglesz ez a boldogságunk, amikor a szeplőtelen Bárány trónjánál egy szívvel-lélekkel énekeljük az ő dicséretét, örökre ujjongva a győzelem örömében. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Zsid 12, 1-3
Fussunk kitartóan a számunkra kijelölt küzdelemben. * Tekintsünk Jézusra, hitünknek vezérére és beteljesítőjére!
Gondoljátok el, hogy mekkora ellenséges támadást állt ki a bűnösök részéről, hogy bele ne fáradjatok, és lelketek el ne csüggedjen. * Tekintsünk Jézusra, hitünknek vezérére és beteljesítőjére!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, minden atyaság forrása, te Dung-Lac Szent András áldozópapnak és vértanútársainak megadtad a kegyelmet, hogy szent Fiad keresztjéhez egészen vérük ontásáig hűségesek maradjanak. Közbenjárásukra segíts, hogy szeretetedet hirdessük testvéreinknek, és így méltók legyünk arra, hogy ne csak gyermekeidnek nevezzenek minket, hanem azok is legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky