Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Világosság, Atyáddal egy,
te fénynek fénye, napvilág,
az éjből felszáll énekünk:
jöjj el közénk, így kérlelünk.
Lelkünkből oszlasd a homályt,
szórd szét a démonok hadát,
álmosságunkat űzd tova,
restség ne rontson meg soha.
Irgalmazz, Krisztusunk, nekünk,
akik tebenned így hiszünk,
hogy üdvösségünk hozza meg
e szép zsoltáros énekünk.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szentháromság, nagy Istenünk,
te mindent alkotsz, rendre szabsz:
munkára szántad a napot,
s éjjel nyugalmas álmot adsz.
Reggel, délben és éjszaka
zengjük dicsérő éneked:
őrizz mindenkor, támogass,
hogy áldjuk együtt szent neved.
Szolgáid, hozzád járulunk,
eléd imádva borulunk:
esdő szavunkat megsegítsd,
az égiekkel egyesítsd.
Ezt add meg kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, miért vagy olyan messze, *
miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?
Gyötri a szegényt a kevély gonosz, *
de belehull tervei tőrébe!
Bűnös vágyaival dicsekszik a gonosz, *
a kapzsi önmagát magasztalja.
Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat: *
„Úgysem kéri számon, nem számít az Isten!”
Ez neki minden gondolata, *
mert mindig sikerek kísérik útján.
Oly magasak végzéseid, hogy ez föl sem éri, *
ezért minden ellenfelét ócsárolja.
Szívében így szól: „Meg nem rendülök, *
nemzedékek hosszú során baj nem érhet!”
Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal, *
nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
Leshelyén ül a mellékutak mentén, *
hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.
Szeme a nyomorultat kémleli, *
leselkedik, mint a bozótban az oroszlán.
Csapdát állít, hogy elfogja a nyomorultat, *
a szerencsétlent rászedi, és tőrbe ejti.
Meglapul, majd rárohan, és a nyomorult elbukik *
az ő karja erejétől.
Azt mondja szívében: „Isten elfelejtette, *
arcát elfordítja, végül nem is látja.”
Kelj föl, Istenem, tárd ki erős karodat, *
és a nyomorultról el ne feledkezzél!
Miért veheti semmibe Istent a gonosz? *
Azt mondja szívében: „Úgysem kéred számon!”
Uram, te ezt látod, †
te minden kínt és könnyet számon tartasz, *
ezeket a te kezed utoléri.
Rád hagyatkozik az elhagyott, *
az árvának te vagy segítője.
Törd össze a bűnösök és gonoszok kezét, *
kérd számon bűnüket, hogy nyomuk se maradjon!
Király az Úr örökkön-örökké, *
a pogányok eltűnnek a föld színéről.
A szegények kívánságát meghallgatod, Uram, *
megerősíted szívüket, figyelmed feléjük fordul.
Oltalmazod az árva és az elhagyott ügyét, *
hogy ne félemlítse őket többé a földből való ember!
Segíts, Uram, mert elfogytak az igazak, *
a hűségesek eltűntek az emberek közül.
Hazug dolgokat beszélnek embertársuknak, *
hamis ajakkal, kettős szívvel szólnak.
Némítsa el az Úr az összes hazug ajkat, *
és a nagyokat mondó nyelvet.
Azokét, akik azt mondják: „A nyelvünk az erőnk, †
mindenkor segítségünk az ajkunk, *
vajon ki lehetne úr fölöttünk?”
„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt †
– így szól az Úr – most már fölkelek, *
és szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik.”
Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, *
salaktalan, hétszeresen megtisztított, tűzben kipróbált ezüst.
Uram, te minket megőrzöl és megoltalmazol *
ettől a nemzedéktől mindörökre!
Körülöttünk nyíltan jár-kel a gonosz, *
az emberek fiai az aljasságot magasztalják.
A szelídeket törvénnyel vezeti az Úr,
Az alázatosaknak ösvényét tanítja.
ELSŐ OLVASMÁNY
Zakariás próféta könyvéből
9, 1 – 10, 2
Ígéret Sion megszabadulására
Jövendölés. Az Úr áthaladt Hadrak földjén, Damaszkuszon és lakóhelyén; mert Arám városai az Úr tulajdonai éppen úgy, mint Izrael törzsei. Hamat is az övé, amely szomszédos vele, Tirusz és Szidon is, bár nagyon bölcsnek tartja magát. Erődöt épített magának Tirusz, annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi aranyat, mint utcán a sár. De lám, tulajdonába veszi az Úr, seregét a tengerbe űzi, őt magát meg lángba borítja.
Ennek láttán megrémül Askalon, nagy fájdalom lepi meg Gázát, s Ekront is, mert meghiúsul a reménye. Gázából eltűnik a király, Askalon lakatlanná válik, és Asdódban fattyú fog lakni. A filiszteusok gőgjét eltiprom, kiragadom a vért a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták. Házam mellé rendelem őrnek a csavargók ellen. Hódító többé nem gázol rajtuk, mert lám, most tekintetbe vettem nyomorúságát.
Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket, Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes; alázatos ő, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig.
Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörből, amelyben víz sem volt. Visszatérnek hozzád, Sion leánya, a foglyok, akik várakoznak. Rabságod napjaiért viszonzásul kétszer annyit adok neked vissza. Kifeszítem íjamat, Júdát fölfegyverzem Efraimmal; meglengetem a fiadat, Sion, (a te fiad ellen, Jáván,) s mint a hősök kardja, olyanná teszlek. Az Úr, az Isten megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám. Az Úr megfújja a harsonát, előrenyomul dél fergetegében.
A Seregek Ura megvédelmezi őket: a parittyaköveket a földön tapodják, isszák a vért, mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár szarvai. Az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, nyájként legelteti népét, (mint a ragyogó drágakövek a fejéken) a saját földjén. Ó, milyen jó lesz! Ó, milyen szép lesz! Felderülnek az ifjak a búzától, a lányok az édes bortól.
Az Úrtól kérjetek esőt a késői eső idején! Az Úr küldi a villámot, és adja az esőt; kenyeret ad az embernek, és füvet a juhoknak. A terafim megtévesztő módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnek, ostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk.
VÁLASZOS ÉNEK
Zak 9, 9; Jn 12, 14
Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket, Jeruzsálem leánya! * Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes; alázatos ő, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.
Jézus talált ott egy szamárcsikót, s felült rá, ahogy az Írás mondja. * Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes; alázatos ő, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Gertrúd szűznek „Az isteni szeretet követe” című könyvéből
(Lib. 2, 23, 1. 3. 5. 8. 10: SC 139, 330-340)
A békesség gondolatait gondoltad rólam
Áldjon téged a lelkem, Uram, Istenem és Teremtőm, áldjon téged a lelkem, és szívem legbenseje magasztalja könyörületességedet, mert méltatlan létemre is határtalan jósággal vettél körül! Amennyire csak képes vagyok, hálát adok mérhetetlen irgalmasságodért, és áldva dicsőítem hosszan tartó türelmedet. Elnézted ugyanis, hogy mint csecsemő és gyermek, serdülő és fiatalkorú oly elvakult balgaságban töltöttem életemet majdnem huszonöt éves korom végéig. Most látom már, hogy gondolatban, szóban és cselekedetben lelkiismeret-furdalás nélkül megtettem volna mindazt, amire alkalmam nyílt, ha te eleve meg nem óvsz engem azzal, hogy természetembe oltottad a rossztól való irtózást és a jóban való gyönyörűséget, és ha embertársaim feddésben nem részesítenek. Mintha pogányok között magam is pogányként éltem volna, és mintha nem lett volna tudomásom arról, hogy te, Istenem, a jót megjutalmazod, s a gonoszat megbünteted, jóllehet gyermekkoromtól, ötödik évemtől kezdve arra választottál ki, hogy legbizalmasabb barátaid között a szent szerzetesélet közösségében váljak alkalmas eszközöddé.
Ezért felajánlom neked elégtételül, szerető Atyám, a te szeretett Fiadnak minden szenvedését attól az órától kezdve, amikor jászolba fektetve a szénán sírdogált; továbbá mindazt, amit csecsemő- és gyermekkorában nélkülözött, amit növekedésének éveiben és ifjúsága idején szenvedett egészen addig az óráig, amikor a keresztfán lehajtotta fejét, és hangos kiáltással kiadta lelkét. Szerető Atyám, minden hanyagságom jóvátételére ugyancsak felajánlom neked azt a szentséges életmódot, amely az ő minden gondolatában, szavában és cselekedetében a legtökéletesebb volt attól a pillanattól kezdve, amikor Egyszülötted a trón magasáról küldve leszállt hozzánk a földre, egészen addig az óráig, amikor a halálon győzelmes testének dicsőségét atyai színed előtt bemutatta.
Hálát rebegve, a legmélyebb alázattal magasztalom és imádom mindent felülmúló irgalmadat és gyengéd jóságodat, hogy rólam, aki elvetemülten éltem, te, az irgalmasság Atyja, a békességnek, és nem a büntetésnek gondolatait gondoltad, és hogy jótéteményeid sokaságával és nagyságával ennyire felmagasztaltál engem. Ajándékaid között kitüntettél felbecsülhetetlen bizalmas barátságoddal is, különböző módon nekem nyújtva istenséged szeretetének tárházát, azaz isteni Szívedet, amely számomra minden gyönyörűség forrása.
Ezenfelül olyan hűséges ígéretekkel vonzottad lelkemet, hogy miként akarsz jót tenni velem a halálban és a halál után. Ha soha más ajándékot nem is nyertem volna tőled, ezért az egyért is folyton élő reménységgel epedne utánad a szívem.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Jer 31, 3; Oz 2, 14. 19
Az Úr örök szeretettel szerette Gertrúdot, ezért gyermekkorától magához édesgette, kivitte a pusztába, * És a szívére beszélt.
Eljegyezte magának örökre hűséggel és szeretettel. * És a szívére beszélt.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te szűz Szent Gertrúd szívében kedves lakóhelyet készítettél magadnak. Közbenjárására világosítsd meg kegyelmeddel szívünk sötétségét, hogy örömmel megtapasztaljuk jelenlétedet és működésedet lelkünkben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky