Oly gyűlöletes a megosztott szív nekem, *

de kedvemet találom törvényeidben.

Oltalmazó rejtekhelyem vagy és pajzsom, *

igédben nagyon reménykedem.

Orcátlan gonosztevők, távozzatok tőlem, *

Istenem parancsolatait megtartom!

Oltalmazz, amint ígérted, és élni fogok, *

ne szégyeníts meg várakozásomban.

Óvj és segíts, hogy megszabaduljak, *

és mindig rendelkezéseidben gyönyörködjem.

Odavész mind, aki végzéseid útjáról letér, *

mert hazugságot forgat fejében.

Olcsó salaknak tartod a föld minden bűnösét, *

intelmeidben ezért telik kedvem.

Oly félelmetes vagy, testem is remeg, *

ítéleteidtől reszketve félek.

Pogányok törtek örökségedre, Istenünk, †

meggyalázták szent templomodat, *

Jeruzsálemet romba döntötték.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, *

híveid testét a föld vadjainak.

Vérüket úgy ontották Jeruzsálem körül, mint a vizet, *

s nem volt, aki eltemesse őket.

Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, *

kinevetnek és csúfolnak a körülöttünk lakók.

Meddig még, Urunk? †

Vég nélkül haragszol? *

Haragod úgy lángol, mint a tűz?

Atyáink vétkét ne tartsd számon, †

irgalmad siessen segítségünkre, *

mert igen nagy a mi nyomorúságunk.

Segíts rajtunk, szabadító Istenünk, *

neved dicsőségéért szabadíts meg minket;

bűneinket bocsásd meg *

a te szent nevedért.

Miért mondhatják a pogányok: „Hol az ő Istenük?” †

Szemünk láttára legyenek tanúi a nemzetek, *

hogy szolgáid kiontott vérét számon kéred.

A rabláncon sínylődők jajszava jusson eléd; †

hatalmas karod erejével *

tartsd meg az életnek a halál fiait.

Mi pedig, a te néped és nyájad juhai, *

mindörökké áldunk.

Nemzedékről nemzedékre *

hirdetjük dicsőségedet.

Figyelj ránk, Izrael pásztora, *

aki nyájadként vezeted József népét.

Aki a kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva *

Efraim, Benjamin és Manassze törzse előtt.

Mutasd meg hatalmadat, és jöjj, *

hogy megszabadíts minket.

Újíts meg minket, Istenünk, *

ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Urunk, mindenható Isten, *

meddig haragszol még néped imádsága ellenére?

Könnyek kenyerével táplálsz minket, *

és italul könnyeink árját adtad nekünk.

Szomszédaink előtt csúffá lettünk, *

ellenségeink gúnyolódnak rajtunk.

Újíts meg minket, mindenható Isten, *

ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Egyiptomból telepítetted át szőlődet, *

népeket űztél el, hogy elültethesd.

Helyét jól megtisztítottad, *

gyökeret vert, és betöltötte már a földet.

Beborítja árnyéka a hegyeket, *

ágai magasabbak a hatalmas cédrusoknál.

Indái a tengerig elértek, *

hajtásai meg a Folyamig.

Miért romboltad le kerítését, *

hogy akik arra járnak, mind leszüreteljék?

Elpusztította az erdei vadkan, *

és a magányos vad lelegelte.

Újíts meg minket, mindenható Isten, *

tekints le ránk, lásd, és látogasd meg ezt a szőlőt!

Védd meg, amit jobbod ültetett, *

és az emberfiát, akit magadhoz emeltél.

Tűzzel égetik és feldúlják, *

de arcod feddésétől elpusztulnak.

Jobbod embere fölé tárd ki kezedet, *

az emberfia fölé, akit magadhoz emeltél.

Nem hagyunk el többé, éltess még bennünket, *

és mi segítségül hívjuk nevedet.

Újíts meg minket, Urunk, mindenható Istenünk, *

ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!