Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Világteremtő jó Urunk,
nézz ránk, vezérlő támaszunk!
Akiknek alvás enyhet ad,
bűnben tespedni sose hagyd.
Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,
bocsáss meg, hogyha elbukunk:
virrasztva éjjel felkelünk,
hogy magasztaljon énekünk.
Feléd tárjuk szívünk, kezünk,
amint parancsot minekünk
a prófétai szó adott
és Pál példája ránk hagyott.
Te minden bűnünket tudod:
minden titkát kitárva most
a szív zokogva, esdve kér
és könyörög bocsánatért.
Dicső Királyunk, Krisztusunk,
Atyáddal együtt áld szavunk,
s vigasztaló Szentlelkedet
örökké áldjuk teveled! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Minden tudásnak Istene,
ujjongva hódolunk neked,
ki látod lelkünk rejtekét,
s kegyelmeddel táplálod is.
Te, legjobb Pásztor, védd a jót,
míg jársz az elveszett után,
s minket kövér mezőiden
végy jó bárányaid közé.
Kemény Bíránk haragja majd
ne juttasson rosszak közé,
ítéletedkor hadd legyünk
örök meződre szánt juhok!
Neked, Megváltónk, tisztelet,
erő, dicsőség, győzelem;
a mindenség Királya vagy,
túl századok minden során! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Szeretlek, Uram, én erősségem! *
† Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!
Istenem, segítőm, akiben remélek, *
oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!
Segítségül hívlak, áldott Istenem, *
s akkor ellenségeimtől megszabadulok.
Rám zúdultak a halál hullámai, *
pusztító áradat rettent engem.
Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *
hurkot vetett nyakamra a halál.
Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *
Istenemhez kiáltottam.
Templomában szavamat meghallotta, *
s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.
Megindult és megrendült a föld, †
a hegyek alapja rengett, és megingott, *
mert Isten haragra gyúlt.
Orrából füst lövellt, †
szájából emésztő tűz; *
perzselő parázs izzott benne.
Lehajlította az eget, és leszállt, *
lába sötét felhőre lépett.
Kerubra hágott, úgy röpült, *
szelek szárnyán siklott tova.
Homályba burkolózott; †
mint valami sátor, úgy takarta őt *
sötétlő víz, égi felhő.
Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Mennydörgött az égből az Úr, †
megzengette hangját a Fölséges, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *
villámait szórta, és rájuk ijesztett.
Előtűntek a vizek medrei, *
feltárultak a földkerekség alapjai
az Úr feddő szavától, *
tomboló haragja viharától.
Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *
az áradó vizekből magához emelt.
Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †
azok közül, akik gyűlölnek, *
és erősebbek, mint én vagyok.
Sanyarúságom idején rám törtek, *
az Úr azonban oltalmamra kelt,
kivezetett biztonságos helyre, *
megszabadított, mert kedvét leli bennem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
és megfizetett tiszta kezemért,
amiért az Úr ösvényein jártam, *
és gonoszul nem hagytam el Istenemet,
mert szemem előtt áll minden törvénye, *
és parancsait el nem vetettem.
Szeplőtelen voltam előtte, *
és a gonosztól őrizkedtem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.
A szenthez szent vagy, *
a jóhoz jóságos,
a tisztához tiszta, *
ám a ravasznak túljársz az eszén.
Megszabadítod a megtiport népet, *
de a nagyralátó kevélyt megalázod.
Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *
fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.
Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *
Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.
Mindenki csodálkozott a fönséges szavakon,
Amelyek ajkáról fakadtak.
ELSŐ OLVASMÁNY
Eszter könyvéből
14, 1-19
Eszter királyné imádsága
Azokban a napokban: Eszter királyné az Úrnál keresett menedéket a ránehezedő halálveszedelemben. Levetette díszes öltözékét, s a szorongás és gyász ruháját öltötte magára. Illatos kenetek helyett hamut és szemetet tett a fejére. Keményen megsanyargatta testét, s minden részét, amelyet azelőtt szíves-örömest ékesített, most befödte hajával.
Az Úrhoz, Izrael Istenéhez könyörgött ezekkel a szavakkal: „Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs segítségem, s életem veszélyben forog.
Tudom már a bölcsőtől, családom ölétől, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül, és atyáinkat is őseik közül, hogy örökrészed legyenek örök időkre, és amit ígértél, azt mind megadtad.
De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezére adtál minket, mert az ő isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram!
Nem elég nekik keserű szolgaságunk, kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok száját, akik téged dicsőítenek, kioltják házad és oltárod fényét, és megnyitják a pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak egy testi király színe előtt, örökké.
Ne engedd át, Uram, jogarodat azoknak, akik nincsenek. Ne nevessenek romlásunkon! Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan büntesd meg! Emlékezzél, Uram, és nyilvánítsd ki magadat szorongatásunk idején! Adj bátorságot, te, isteneknek Királya és minden hatalomnak Ura. Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe előtt leszek! Szívében kelts gyűlöletet ellenségünk ellen, hogy elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele!
Minket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram. Te mindenről tudsz, tudod azt is, hogy gyűlöltem a gonoszok dicsőségét, borzadok a körülmetéletleneknek és minden idegennek ágyától.
Ismered szorultságomat, hogy dicsőségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem. Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem viselem nyugalmam napjaiban. Szolgálód nem evett Ámán asztalánál, nem tartotta sokra a király lakomáit, s nem ivott az italáldozatok borából. Szolgálód nem találta örömét másban attól a naptól kezdve, hogy idehozták, mind a mai napig, csak tebenned, Uram.
Ábrahám Istene! Ó, Istenem, te erősebb vagy mindenkinél, hallgasd meg a kétségbeesettek szavát, szabadíts ki minket a gonoszok kezéből! Szabadíts meg a félelemtől!”
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Eszt 14, 12. 13. 9; Jób 24, 23
Adj bátorságot, te, isteneknek Királya és minden hatalomnak Ura. * Adj ajkamra igaz és ékes szavakat!
Adj, Urunk, nekünk alkalmat a bűnbánatra, és ne zárd be azok ajkát, akik téged dicsőítenek. * Adj ajkamra igaz és ékes szavakat!
MÁSODIK OLVASMÁNY
A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyházról a mai világban szóló lelkipásztori konstitúciójából
(Nr. 93)
A világ építése és célbajuttatása
A keresztények emlékezvén az Úr szavára: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt”, mit kívánhatnának jobban, mint azt, hogy egyre nemesebb lélekkel és hatékonyabban szolgálják ma a világ embereit. Így tehát hűségesen ragaszkodva az evangéliumhoz, belőle merítve az erőt, s mindazokkal összefogva, akik szeretik és teszik az igazságot, hatalmas feladatot vállaltak itt a földön, melyről számot kell majd adniuk annak, aki mindenki fölött ítélkezni fog az utolsó napon. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondogatja: „Uram, Uram”, hanem csak azok, akik megteszik az Atya akaratát, és derekasan munkához látnak. Az Atya pedig azt akarja, hogy minden emberben fölismerjük Krisztust, a mi testvérünket, és hatékonyan szeressük, nemcsak szóval, hanem tettel is, így téve tanúságot az igazságról, s hogy közöljük másokkal a Mennyei Atya szeretetének misztériumát. Ha ezt tesszük, az emberekben az egész földkerekségen mindenütt felébred a Szentlélek ajándékaként az élő reménység, hogy végezetül fölvétetnek a békébe és tökéletes boldogságba abban a hazában, melyet az Úr dicsősége ragyog be.
„Annak pedig, aki a bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, dicsőség legyen az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön örökké. Amen.”
VÁLASZOS ÉNEK
Ef 5, 8-9; Mt 5, 14. 16
Az Úrban most már eljutottatok a világosságra: éljetek úgy, mint a világosság fiai. * A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség.
Ti vagytok a világ világossága. Világosságotok világítson az embereknek. * A világosság.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, aki Boldog Károlyt a földi királyságból viszontagságos úton a Te országodba vezetted, és mennyei koronával jutalmaztad, az ő közbenjárására add meg nekünk, hogy Szent Fiadat és testvéreinket szolgálva mi is eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky