Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Alvásban frissült már a test
otthagyva ágyunk, felkelünk.
Atyánk, hozzád szól énekünk;
esengve kérjük: légy velünk.
Szóljon hozzád első szavunk,
hozzád a szív első heve,
hogy minden tettnek ezután,
Szent Úr, te légy a kezdete.
A fény az éjt szüntesse már,
sötét homályt a napsugár.
Az éjben búvó bűnöket
a napfény semmisítse meg.
Imánk tehozzád esdekel:
a rossz hatalmát űzzed el,
és zengjen ajkunk teneked
meg nem szűnő dicséretet.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Istenség, örök égi Fény,
egységbe forrt három személy!
Törékeny lényünk téged áld,
kérő szóval hozzád kiált.
Benned hiszünk, legfőbb Atya,
Atyának egyszülött Fia,
kiket a Lélek, mint örök
szeretet kapcsa összeköt.
Igazság, izzó szerelem,
boldogság, végső, végtelen!
Remélni, hinni lelkesíts,
szeretni vágyót célba vígy!
Te létünk célja, kezdete,
te dolgok első kútfeje,
lelkünk egyetlen ereje,
biztos remény ígérete!
Te minden alkotója vagy
s betöltesz mindent egymagad,
te mindenekre fényt hozol,
reményünkben jutalmazol.
A Krisztust kérjük s az Atyát,
s a Lelket, aki egy velük:
hallgass meg, hármas hatalom,
egyetlen örök Istenünk. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne büntess haragodban, *
felindulásodban ne sújts engem!
Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *
minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!
A lelkem is mélyen megrendült, *
és te, Uram, még meddig késel?
Fordulj felém, Uram, ments meg, *
szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!
A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *
a holtak országában ki dicsőít téged?
Elfáradtam a sóhajtozásban, †
éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *
könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
Szemem a bánattól elhomályosult, *
sok ellenségem miatt őszülök.
Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *
hangos sírásomat az Úr meghallotta.
Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *
és imádságomat elfogadta.
Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *
és nagy szégyenükben futva meneküljenek.
Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *
összes csodádat elbeszélem.
Ujjongok és örvendezem benned, *
nevedről szól énekem, fölséges Isten!
Mert ellenségeim meghátrálnak, *
elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.
Magadévá tetted igazságos ügyemet, *
trónodra ültél, mint igaz bíró.
Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted, *
még a nevüket is eltörölted mindörökre.
Az ellenség megsemmisült, †
városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *
még emlékük is elenyészett velük együtt.
Az Úr azonban örökké uralkodik, *
trónusa áll ítéletre készen.
A világot ő ítéli meg igazságban, *
a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.
Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *
a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Aki nevedet ismeri, benned bízik: *
Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.
Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *
hirdessétek nagy tetteit a népek között.
Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *
a szegények jajszavát nem felejti.
Könyörülj rajtam, Uram; †
lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *
de te a halál kapujából is fölemelsz!
Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *
és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.
A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †
a hurokban, amit ők rejtettek el, *
lábuk fennakadt.
Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *
a gonoszt megfogta saját keze műve.
A gonoszok az alvilágba hullanak, *
és minden nemzet, amely elfelejti Istent.
Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *
a nyomorultak reménye nem vész el örökre.
Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *
szólítsd ítéletre a népeket magad elé.
Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *
tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!
Elmémet segítsd, és megtartom törvényedet,
Ragaszkodom hozzá teljes szívvel.
ELSŐ OLVASMÁNY
Eszter könyvéből
3, 1-15
A zsidókat végveszély fenyegeti
Azokban a napokban: Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségből való Hamdata fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé helyezte, aki csak udvarában volt. A király szolgái, akik a kapunál voltak, mind térdet hajtottak, és leborultak előtte, mert így parancsolta a király.
Mardokeus azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. „Miért hágod át a királyi parancsot?” – kérdezték tőle a király szolgái, akik a királyi kapunál voltak. De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó.
Amikor Ámán tapasztalta, hogy Mardokeus nem hajt térdet és nem borul le előtte, fellángolt benne a harag. Miután tájékoztatták Mardokeus származásáról, kevésnek látszott szemében, hogy csak Mardokeusra emeljen kezet, s azon gondolkozott: Mardokeussal együtt mind kiirtja a zsidókat Achasvéros király egész birodalmában.
Achasvéros király tizenkettedik évében, az első – azaz Niszán – hónapban „purt", vagyis sorsot vetettek Ámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a tizenkettedik – azaz Adar – hónapra esett. Ámán akkor így szólt Achasvéros királyhoz: „Királyságod megszámlálhatatlan népe között él a tartományokban szétszórtan és elkülönülten egy nép. Törvényük különbözik minden más népétől, s a királyi rendeleteket sem tartják meg. Ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket. Ha a király jónak látja, adjon írásos parancsot kiirtásukra, s leszámolok 10 000 talentum ezüstöt tisztviselői kezébe a királyi kincstár javára.”
A király lehúzta ujjáról a gyűrűt, és Ámánnak, az agagita Hamdata fiának, a zsidók üldözőjének adta. Azt mondta a király Ámánnak: „Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint!” Az első hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán parancsolta, levelet írtak a király szatrapáinak, minden tartomány kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének: minden tartománynak a saját írásával és minden népnek a saját nyelvén. Achasvéros király nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték le. Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul.
A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki, minden tartományban tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő. A futárok a király parancsára sietve elindultak. A rendeletet hamarosan nyilvánosságra hozták Szuza várában is. S amíg a király és Ámán lakomát tartott, Szuza városában eluralkodott a döbbenet.
VÁLASZOS ÉNEK
Eszt 13, 9; Zsolt 43, 26; Eszt 13, 17
Uram, mindenható Király! A te hatalmadban van a mindenség, és senki sem tud neked ellenállni. * Válts meg minket neved miatt!
Hallgasd meg imánkat, és fordítsd gyászunkat örömre! * Válts meg minket neved miatt!
MÁSODIK OLVASMÁNY
De Brébeuf Szent János vértanú, áldozópap lelki jegyzeteiből
(The Jesuit Relations and Allied Documents, The Burrow Brothers C°, Cleveland, 1898, 164. 166)
Csak érted haljak meg, Jézus, aki kegyes voltál meghalni értem
Teljes két napon át éreztem a vértanúság nagy vágyát, és minden kínzást szerettem volna elviselni, amit a vértanúk elszenvedtek.
Én Uram és Üdvözítőm, Jézusom, mit adhatok viszonzásul mindazért a sok jótéteményedért, amit nekem már megadtál? A te szenvedéseid kelyhét veszem kezedből, és a te nevedet hívom segítségül. A te örök Atyád és a Szentlélek színe előtt fogadom, Szentséges Anyádnak, az ő szűzi Jegyesének, az angyaloknak, apostoloknak, vértanúknak és szent atyámnak, Ignácnak és Xavéri Szent Ferencnek a színe előtt, őszinte lélekkel fogadom néked, Üdvözítő Jézusom, hogy – amennyiben rajtam múlik – sohasem térek ki a vértanúság kegyelme elől, ha azt valamikor is végtelen irgalmadból felajánlod nekem, méltatlan szolgádnak.
Ezért arra kötelezem magam, hogy a még hátralevő egész életemben megengedhetetlen és tilos lesz számomra elkerülni minden olyan alkalmat, hogy érted meghaljak, és érted ontsam véremet, hacsak meg nem bizonyosodnék arról, hogy a te dicsőségedet jobban szolgálom akkor, ha nem ezt teszem. Sőt, arra is elkötelezem magamat, hogy amikor majd a halálos ütést kapom, azt a te kezedből fogadjam boldog és örömteli lélekkel. Ezért, szeretett Jézusom, azzal a tüzes szeretettel, amely most engem eltölt, már most feláldozom neked véremet is, testemet is, életemet is, hogy csak teérted haljak meg, ha megadod nekem ezt a kegyelmet, mert te is kegyes voltál meghalni értem. Segíts úgy élnem, hogy megkapjam tőled e boldog halál ajándékát, így hát, én Istenem és Üdvözítőm, szenvedéseid kelyhét a te kezedből veszem, és a te nevedet hívom segítségül: Jézus, Jézus, Jézus!
Én Istenem, mennyire fáj nekem, hogy itt még nem ismernek téged, hogy ez a barbár vidék nem tért még meg egészen hozzád, hogy itt még nem szűnt meg a bűn uralma. Ezért hát, Istenem, ha rám zúdulna is mindaz a súlyos, durva kínzatás, amit a foglyoknak e tájakon el kell viselniük, szívesen vállalom, hogy én magam szenvedjem el mindazt.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsid 11, 33, 34. 39; Bölcs 3, 5
A szentek a hit erejével országokat győztek le, igazságot osztottak, hősök voltak a háborúban; * A hitükről mind bizonyságot kaptak.
Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. * A hitükről mind bizonyságot kaptak.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Észak-Amerika országait de Brébeuf Szent János, Jogues Szent Izsák, valamint társaik igehirdetésével és vére hullásával megszentelted. Add, hogy a kereszténység viruló vetése közbenjárásukra mindenütt egyre gyarapodjék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky