Kezdődik Malakiás próféta könyve

1, 1-14; 2, 13-16

Jövendölés a hanyag papokról és a válásról

Jövendölés. Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez:

„Szerettelek benneteket! – mondja az Úr. – Ti mégis így beszéltek: »Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket?« Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? – mondja az Úr. – Mégis Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelővé. Hiába mondja Edom: »Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat«, mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd őket: »A gonoszság vidéke« és: »A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr«. Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: »Nagy az Úr Izrael határain túl is!«

A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? Ezt kérdezi tőletek a Seregek Ura, tőletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: »Mi által vetettük meg a nevedet?« Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: »Mivel szentségtelenítettük meg?« Azzal, hogy azt gondoljátok: »Az Úr asztalát semmibe kell venni.« Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? – mondja a Seregek Ura.

Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk (bizony, a ti kezetek műveli ezt!). Vajon örömmel fogad-e titeket? – kérdezi a Seregek Ura. – Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon! Nem találom kedvemet bennetek – mondja a Seregek Ura –, nem fogadom szívesen kezetekből az ételáldozatot. De napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jó illatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között – mondja a Seregek Ura.

Ti mégis megszentségtelenítitek, mert azt gondoljátok: »Tisztátalan az Úr asztala, és megvetendő rajta minden étel.« Azt mondjátok: »Lám, mennyi a munka!«, és méltatlanul bántok vele – mondja a Seregek Ura. Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy bemutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekből? – mondja a Seregek Ura. Átkozott az a csaló, aki – bár van szép hím a nyájában fogadalmi áldozatul – mégis egy sérültet áldoz fel. Mert én vagyok a Nagy Király – mondja a Seregek Ura –, és nevem félelmetes a népek között.

S egy másik dolog, amit elkövettetek: Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekből. S azt kérdezitek: »Miért?« Azért, mert az Úr a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akihez hűtlen lettél, noha ő volt a társad, a szövetséggel elkötelezett feleséged. Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll? És mi a vágya ennek az egynek? Az, hogy utódai legyenek az Isten által. Tartsátok hát tiszteletben életeteket, és ne légy hűtlen ifjúkori feleségedhez. Mert gyűlölöm a válást – mondja az Úr, Izrael Istene – és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját – mondja a Seregek Ura. – Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hűtlenséget!”

VÁLASZOS ÉNEK

Mal 2, 5. 6; Zsolt 109, 4

Szövetségben voltam a pappal: ez élet volt és béke, én adtam neki; félt engem, és tisztelte a nevemet. * Igaz tanítás volt a szájában, ajkán nem volt semmi hamisság.

Megesküdött az Úr, és nem vonja vissza: Pap vagy te örökké Melkizedek rendje szerint. * Igaz tanítás volt a szájában, ajkán nem volt semmi hamisság.

Szent Hedvignek egy vele egykorú szerzőtől származó életrajzából

(Acta Sanctorum Octobris 8 [1853], 201-202)

Szüntelenül Isten felé törekedett

Istennek ez a szolgálója jól tudta, hogy a mennyei Jeruzsálem építésére szolgáló élő köveknek ebben a világban sok ütést-verést kell elszenvedniük, és hogy a dicsőséges mennyei hazába csak nagy megpróbáltatások elviselésével lehet eljutni. Ezért teljes odaadással vállalta a szenvedések áradatát, és testét kímélet nélkül állandóan keményen sanyargatta. Sok böjtöléssel és a jobb ételekről való lemondással mindennap úgy meggyötörte magát, hogy igen sokan joggal csodálták is: hogyan képes egy ilyen kimerült és gyönge asszony ennyi szenvedést elviselni.

Minél tudatosabban törekedett teste állandó sanyargatására – ebben azonban mindig bölcsen meg tudta őrizni a helyes mérsékletet –, annál jobban előrehaladt a lelki életben és a kegyelmi gazdagodásban, annál jobban megerősödött az Isten iránti szeretetben és áhítatban, és egyre tökéletesebbé vált. Gyakran megtörtént vele, hogy lángoló, buzgó vágya elragadtatásában olyan közel vitte Istenhez, hogy szinte érzéketlenné vált az őt körülvevő dolgok iránt.

Ahogyan lelkének buzgósága szüntelenül Isten felé törekedett, úgy fordult állandóan jótevő szeretete embertársai felé. Bőkezűen osztogatott alamizsnát a szűkölködőknek, adományaival segítségére sietett a társulatoknak és a szerzeteseknek, akik kolostorokban vagy azon kívül éltek. Sok ajándékkal támogatta az özvegyeket és árvákat, a betegeket és elesetteket, a leprásokat és a börtönbe zártakat, a zarándokokat és a nélkülöző kisgyermekes anyákat. Azt mondhatjuk tehát: egyetlenegy segélykérő sem távozott tőle anélkül, hogy ne gondoskodott volna róla.

Mivel tehát Istennek ez a szolgálója sohasem mulasztott el semmi olyan jó cselekedetet, amit megtehetett, egy egészen különleges kegyelmet kapott Istentől. Hiszen amikor minden anyagi lehetősége hiányzott a jótékonykodásra, és saját testi ereje is fogytán volt, Krisztus szenvedéséből isteni erőt merítve, szükséget szenvedő embertársai kérését akkor is mindig tudta teljesíteni, így lett tehát képes Isten jósága folytán segítséget nyújtani mindazoknak, akik testi vagy lelki nyomorúságuk enyhítéséért hozzá fordultak.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Péld 31, 17. 18

Jól körülkötötte derekát övével, és nekifeszítette karját a munkának. * Ezért sohasem alszik ki lámpája.

Megízlelte és megtapasztalta, hogy milyen jó Isten bölcsességét ismerni. * Ezért sohasem alszik ki lámpája.