Hallgasd meg, Uram, imádságomat, †

te hűséges vagy, figyelj könyörgő szavamra, *

igazságos vagy, hallgass meg engem!

Ne szállj perbe szolgáddal, *

színed előtt egy élő sem mondható igaznak.

Az ellenség üldözőbe vett, †

életemet a földre tiporja, *

sötétségbe taszít, mint a régen megholtakat.

Egészen elcsügged a lelkem, *

és a szívem is megdermed bennem.

A régmúlt napokra emlékezem, †

végiggondolom minden tettedet, *

elmélkedem azon, amit kezed művelt.

Kezemet feléd tárom, *

mint a kiszikkadt föld, lelkem utánad eped.

Siess, hallgass meg, Uram, *

már a lelkem is eleped.

Ne rejtsd el előlem arcodat, *

nehogy olyan legyek, mint akik a sírba szállnak.

Hadd halljam minden reggel, hogy jóságos vagy, *

mert csak benned bízom.

Mutasd meg, melyik úton járjak, *

mert hozzád vágyódik a lelkem.

Ellenségeimtől ments meg, Uram, *

nálad keresek oltalmat.

Taníts meg akaratod teljesítésére, †

mert te vagy az én Istenem. *

Jó lelked vezessen az egyenes úton.

Neved miatt, Uram, életemet tartsd meg, *

gyötrelmeimből a te igazságod szerint vezess ki engem!

Örvendjetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne, *

mind, akik őt szeretitek!

Nagy örömmel örvendezzetek vele, †

mind, akik őt gyászoltátok, *

hogy vigasztalásának tejével jóllakjatok,

hogy elteljetek gyönyörűséggel, *

dicsőségének gazdagságából.

Mert azt mondja az Úr: †

„Íme, én elárasztom őt *

a békességgel, mint folyammal;

és rázúdítom, mint valami hegyi patakot, *

a nemzetek dicsőségét, hogy élvezzétek.

Ölben hordoznak majd titeket, *

és térden ringatva becézgetnek;

és mint akit szülőanyja becézget, †

úgy vigasztallak én titeket; *

Jeruzsálemben találtok vigaszt!”

Ezt látva, örvendezik szívetek, *

és mint a fű, csontotok is új életre sarjad!

Áldjátok az Urat, mert jó dicsérni őt, *

Istenünknek kedves a dicséret.

Újra fölépíti Jeruzsálemet az Úr, *

Izrael szétszórt fiait egybegyűjti.

Meggyógyítja a megtört szívűeket, *

és sebeiket bekötözi.

A csillagokat számon tartja, *

és nevén szólítja valamennyit.

Nagy a mi Urunk, nagy az ő ereje, *

bölcsességének nincs határa.

A szelídeket magához emeli, *

de porig alázza a bűnösöket.

Énekeljetek az Úrnak hálaéneket, *

muzsikáljatok Istenünknek zengő hárfán.

Ő borítja felhővel az eget, *

és ő hullat a földre esőt.

Ő sarjaszt füvet a hegyeken, *

és eledelt az ember barmainak.

Ő ad az állatoknak eledelt, *

a hollófiaknak is, mikor hozzá sírnak.

Nem a paripák erejében telik kedve; *

és nem a harcosok izmaiban leli örömét.

Az istenfélők kedvesek az Úrnak, *

azok, akik irgalmában bíznak.