Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből

2, 1-15

Buzdítás az imádságra

Szeretett Fiam! Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljáróért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben.

Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért, és tanúságot tett a meghatározott időben. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek – igazat mondok, nem hazudom –, a pogányok tanítója hitre és igazságra.

Azt kívánom hát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel.

Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen, és szerényen ékesítsék magukat: ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhával, hanem mint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel. Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.

A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett. Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Tim 2, 5-6; Zsid 2, 17

Egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, * Aki váltságul adta magát mindenkiért.

Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas legyen. * Aki váltságul adta magát mindenkiért.

Szent II. János Pál pápa szentbeszédéből

(Acta Apostolicæ Sedis 92 [2000], 671-672)

Krisztus irgalmasságának követe

Valóban nagy ma az örömöm, amiért az egész Egyház számára bemutathatom, mint Istennek a mi időnkre szóló ajándékát, Faustina Kowalska nővér életét és tanúságtételét. Az Isteni Gondviselésből fakadóan Lengyelország eme alázatos szolgálóleányának élete teljes mértékben a 20. századhoz köthető, ahhoz a századhoz, melyet éppen most hagytunk magunk mögött. Pontosan az első és a második világháború között bízta rá Krisztus az irgalmasság üzenetét. Mindazok, akik visszaemlékeznek, akik tanúi és résztvevői voltak ezen évek eseményeinek, s mindazoknak a borzalmas szenvedéseknek, melyeket sok millió ember volt kénytelen átélni, pontosan tudják mennyire szükséges volt az irgalmasság üzenete.

Jézus azt mondta Faustina nővérnek: „Az emberiség nem talál békére, amíg nem fordul bizalommal az isteni irgalmassághoz” (Napló, 132. old.). A lengyel szerzetesnő működésén keresztül ez az üzenet mindörökre a 20. századhoz köthető, a második évezred utolsó századához, mely hidat képez a harmadik évezredbe. Nem egy új üzenetről van szó, hanem egy különleges erejű megvilágosításról, amely abban segít, hogy mélyebben megéljük a húsvéti Örömhírt, és fénycsóvaként kínáljuk azon férfiak és nők számára, akik a mi korunkban élnek.

Mit fognak hozni az előttünk álló évek? Hogyan alakul majd az ember sorsa a földön? Nem adatott meg számunkra, hogy ismerjük a választ. Bizonyos azonban, hogy a fejlődés új ágazatai mellett nem hiányoznak sajnos a fájdalmas tapasztalatok sem. De az isteni irgalmasság fénye, amellyel az Úr mintegy újra meg akarta ajándékozni a világot Faustina nővér karizmáján keresztül, megvilágosítja a harmadik évezred emberének ösvényét.

Mint az apostolok egykor, ugyanúgy szükséges, hogy a mai emberiség is fogadja a történelem cönákulumában a feltámadt Krisztust, aki megmutatja keresztre feszítésének sebeit és ismétli: „Békesség veletek!” Nagyon fontos, hogy az emberiség hagyja magát elérni és eltölteni a feltámadt Krisztus által ajándékozott Szentlélektől. A Szentlélek az, aki gyógyítja a szív sebeit, s leküzdi azokat az akadályokat, amelyek elválasztanak Istentől és egymástól, együtt adja vissza az Atyaisten szeretete és a testvéri egység miatti örömet.

Krisztus nemcsak azt tanította, hogy „az ember megtapasztalhatja Isten irgalmát, hanem azt is megparancsolta, hogy maga az ember mások felé irgalommal legyen: »Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek«” (Dives in misericordia, 82). Ő megmutatta számunkra az irgalmasság számos útját, mely nemcsak megbocsátja a bűnöket, hanem az ember összes szükségletével kész találkozni. Jézus lehajol minden emberi nyomorúsághoz, legyen az anyagi, avagy lelki.

Az Ő irgalmasságának üzenete továbbra is elér bennünket a szenvedő ember felé kitárt kezének gesztusán keresztül. Így látta Őt, és így hirdette minden kontinens minden emberének Faustina nővér, aki a Krakkó városában lévő Lagiewniki konventben élve, egész létezését az irgalmasság énekévé változtatta: „Az Úr irgalmasságát énekelem szüntelen”.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 88 (89), 2; 102 (103), 8

Az Úr irgalmasságát énekelem szüntelen, * Nemzedékről nemzedékre hirdeti szám igazságodat.

Könyörületes az Úr, és jóságos, hosszan tűrő és nagy irgalmú. * Nemzedékről nemzedékre.