Jobbod teremtett és formált meg engem, *

adj értelmet, hogy megtanuljam parancsolataidat.

Jámbor híveid engem látva örvendeznek, *

mert nagyon remélek igéidben.

Jogosan ítélsz te, Uram, ezt jól tudom, *

igazad volt, hogy megaláztál.

Jóságos irgalmad vigasztaljon engem, *

ahogy szolgádnak megígérted.

Jöjjön el hozzám irgalmad, hogy éljek, *

mert törvényed a gyönyörűségem.

Jussanak szégyenbe, akik galádul bántak velem, *

én akkor is parancsaidról elmélkedem.

Jöjjenek hozzám, akik félnek téged, *

akik intelmeidet ismerik.

Jó és tiszta szívvel hadd járjak végzéseid szerint, *

hogy soha meg ne szégyenüljek!

Ments meg, Istenem, ellenségeimtől, *

te légy oltalmazóm támadóim ellen!

Ments meg engem a gonosztevőktől, *

a vérengző emberektől szabadíts meg!

Mert íme, leselkednek életemre, *

rám rontanak a hatalmasok.

Nincs bennem vétek vagy bűn, Uram, *

nincs bűnöm, mégis sietnek, hogy rám rontsanak.

Ébredj fel, jöjj ide, és lássad; †

te vagy erősségem, terád figyelek, *

mert Istenem, te vagy erős váram.

Szeretetével Istenem elém siet, *

Isten megadja, hogy elnézzek ellenségeim fölött.

Én meg hatalmadról énekelek, *

már korán reggel örvendezem jóságod miatt,

mert te lettél az én erős bástyám, *

gyötrelmem napján az én menedékem.

Te vagy erősségem, rólad szól énekem, †

te vagy, Isten, az én erős váram, *

az én jóságos Istenem!

Elvetettél minket, Istenünk, és magunkra hagytál, *

megharagudtál ránk, fordulj felénk újra!

Megráztad a földet, úgyhogy meghasadt, *

gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

Népedet kemény próbára tetted, *

kábító borral itattál minket.

De jelt adtál azoknak, akik félnek téged, *

hogy megmeneküljenek az íj elől.

Hogy megszabaduljanak azok, akiket szeretsz, *

szabadíts meg jobboddal, és hallgass meg minket!

Isten így szól szentélyében: †

„Ujjongva osztom fel Szichemet, *

Szukkot völgyét is felmérem.

Gileád az enyém, és enyém Manassze is, *

Efraim sisak lesz fejemen;

Júda királyi jogarom, *

Moáb az én mosdótálam.

Sarumat Edomra ráteszem, *

és csatakiáltásom Filisztea fölött hangzik!”

Az erős városba ki vezet el engem, *

Edomba ki irányítja léptemet?

Csak te, Istenünk, aki elvetettél minket, *

és már nem vonulsz ki seregünkkel, Istenünk!

Adj nekünk segítséget gyötrelmeinkben, *

mert az emberi segítség mit sem ér.

Istennel nagy dolgokat viszünk végbe, *

ő tiporja porba ellenségeinket.