Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Mindenek Atyja, világ újítója,
nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,
áldva dicsérünk, esedezve kérünk,
nézz a szívünkre!
Éjszaka zengjük hálaénekünket,
te segíts minket, hogy méltók lehessünk
dicsérni téged egy szívvel örökké,
fénynek adója.
Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,
add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,
s hogy tetteinkben örök dicsőséged
meg-megújuljon.
Add, hogy szívünket tüzed általjárja,
s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,
és a kezünkben ki nem alvó lánggal
égjen a mécses.
Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,
s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,
Szentlélek Isten, dicséreted zengjen
földön, egekben. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,
végtelen jóság, öröme a földnek,
csorduló véred a halálból minket
megszabadított.
Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,
áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,
és növeld bennünk a segítő jóság
minden erényét.
Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,
győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,
és álljon mellénk, kit az égből küldesz:
isteni Lelked.
Dicsőség néked, örök Atyaisten,
és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,
s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr
minden időn át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *
nyelvemmel nem vétkezem;
retesszel zárom le szájam, *
amíg gonosz ember áll előttem.”
Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *
és fájdalmam kiújult.
Szívem fölhevült bennem, *
elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.
Nyelvem akkor megoldódott: *
„Uram, tudasd velem életem végét:
mennyi napjaimnak száma, *
hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”
Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *
életem ideje előtted semmiség.
Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *
mint az árnyék, az ember úgy múlik el.
Hiábavaló az is, hogy vesződik, *
kuporgat, de nem tudja, kinek.
És most, Uram, mire várhatok? *
Egyedül benned reménykedem.
Minden gonoszságomból ments ki engem, *
ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!
Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *
mert te vagy, aki ezt végbevitted.
Csapásaidat vedd le rólam, *
elpusztulok sújtó kezed alatt.
Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †
moly módjára erejét elemészted. *
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.
Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *
figyelj kiáltásomra!
Ne légy süket siránkozásomra, †
hiszen nálad jövevény vagyok, *
vándor, mint minden ősöm.
Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *
mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Mit dicsekszel gonoszságoddal, *
te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?
Egész nap álnokságon jár az eszed; *
te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!
A rosszat jobban kedveled a jónál, †
a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *
te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.
Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †
kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *
gyökerestől kitép az élők földjéből.
Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *
azután nevetve mondják:
„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †
hanem gazdagságában volt reménye, *
és csak gonoszsága minden ereje!”
Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †
Isten irgalmában bízom, *
mindenkor és mindörökké.
Örökké áldalak azért, amit tettél, †
nevedben reménykedem, *
mert jóságos vagy híveidhez.
Kitartok igéd mellett.
Az Úr minden reményem.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
2, 12-30
Munkáljátok üdvösségeteket!
Kedveseim, ti mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket, nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem sokkal inkább most, hogy távol kell lennem. Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően.
Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz, hogy Krisztus Jézus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába, és nem fáradtam fölöslegesen. Sőt, ha hitetek szent szolgálatáért áldozatként véremet ontják is, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal. Örüljetek hát ti is, örüljetek velem!
Remélem Urunk Jézusban, hogy nemsokára elküldhetem Timóteust, és megnyugodhatom, hallva hogylétetekről. Nincs senkim ugyanis, aki annyira hozzám hasonló lelkületű volna, s oly őszintén szívén viselné ügyeteket. A többiek mind a maguk javát keresik, nem Krisztus Jézusét.
Róla azonban tudjátok, mennyire megbízható, hiszen, mint a gyermek apja mellett, úgy szolgált mellettem az evangélium ügyében. Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom, hogyan áll az ügyem. Sőt, bízom az Úrban, hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok.
Addig is szükségesnek tartom, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditusz testvéremet, munka- és küzdőtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen. Nagyon vágyott már utánatok, és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek. Valóban halálos beteg volt, de Isten megkönyörült rajta. Nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánatra bánat ne érjen. Igyekszem hamarosan útnak indítani, hogy viszontlátva újra örüljetek neki, s nekem se kelljen szomorkodnom. Fogadjátok nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert. Hiszen Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, az életét kockáztatta, hogy a nekem tett szolgálattal pótolja, amit ti nem tehettek.
VÁLASZOS ÉNEK
2 Pét 1, 10. 11; Ef 5, 8. 11
Törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek! * Így lesz ugyanis könnyű számotokra a bemenetel Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába.
Éljetek úgy, mint a világosság fiai: Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben! * Így lesz ugyanis könnyű számotokra a bemenetel Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Jeromos áldozópapnak Izajás próféta könyvéhez írt magyarázatainak előszavából
(Nn. 1. 2: CCL 73, 1-3)
Aki nem ismeri a Szentírást, az Krisztust sem ismeri
Teljesítem kötelességemet Krisztus parancsainak engedelmeskedve, ahogyan ő mondja: Vizsgáljátok az írásokat, és: Keressetek, és találtok, nehogy azt kelljen hallanom, amit a zsidóknak mondott: Tévedtek, mert nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát. Ha ugyanis Pál apostol szerint Krisztus az Isten ereje és Isten bölcsessége, és aki nem ismeri az írásokat, az nem ismeri Isten erejét és bölcsességét sem, akkor, aki nem ismeri az írásokat, az Krisztust sem ismeri.
Ezért azt a családatyát szeretném utánozni, aki kincseiből újat és régit hoz elő; meg azt a menyasszonyt, aki az Énekek énekében így beszél: Gyümölcsöt, frisset és régit is tettem el neked, kedvesem. Úgy akarom tehát Izajást magyarázni, hogy őt ne csak mint prófétát, hanem mint evangélistát és apostolt is bemutassam, ő ugyanis így nyilatkozik magáról és a többi evangélistáról: Milyen szép annak lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet. Isten is úgy hívja meg őt, mint egy apostolt, ezzel a kérdéssel: Kit küldjek el? Ki megy el ehhez a néphez? Mire a próféta így válaszolt: Itt vagyok, engem küldj el!
De senki se higgye, hogy csak néhány rövid szóval szeretném kifejteni ennek a szentírási könyvnek gazdag tartalmát. Hiszen ez a könyv Urunk életének minden titkát magába foglalja. E könyvben benne van a Szűztől született Emmánuel, benne van a csodás tettek és jelek szerzője, benne, hogy meghalt, és eltemették, de a halálból feltámadt, és hirdeti, hogy minden nemzet Üdvözítője lesz. És mit mondjak arról a nagyszerű tanításról, amit a fizikai és erkölcsi rendről meg az elmélyedt gondolkodás művészetéről ad elénk ez a könyv? Mindaz, amit a Szentírás tartalmaz, mindaz, amit emberi nyelv kifejezni képes, és a halandó értelem felfoghat, mind megtalálható ebben a könyvben. E könyv mélységes titkairól maga a szerzője tanúskodik: Ezeknek a dolgoknak a látomása olyan számotokra, mint egy lepecsételt könyvnek a tartalma, amelyet ha odaadnak valakinek, aki tud olvasni, s azt mondják neki: „Olvasd”, azt feleli: „Nem tudom, mert le van pecsételve”. Ha meg olvasni nem tudónak adják a könyvet, s azt mondják neki: „Olvasd”, akkor az így felel: „Nem ismerem a betűket”.
De ha valakinek ez kevés lenne, hallgassa meg Szent Pált, aki ezt írja: A próféták közül is kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg. Ha egy másik jelenlevő kap kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el. De hogy tudnánk elhallgatni, amikor egyedül a próféták szájával beszélő Szentlélektől függ, hogy hallgassanak-e vagy beszéljenek? Ha tehát a próféták megértették, amit hirdettek, akkor szavuk tele van bölcsességgel és okossággal. Fülükhöz nem hangok rezgése ért el, hanem magának Istennek szava szólalt meg a próféták lelkében. Egy másik próféta így tanúskodik erről: Az angyal, aki bennem szólt; és Szívből kiáltjuk: Abba, Atyánk; továbbá: Hadd hallom, mit hirdet bennem az Úr, a mi Istenünk.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. 2 Tim 3, 16-17; Péld 28, 7
Minden Írás, amit Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az igaz életre való nevelésre, * Hogy az Isten embere tökéletes legyen, és minden jóra hajoljon.
Az okos fiú megtartja az intelmet. * Hogy az Isten embere tökéletes legyen, és minden jóra hajoljon.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Szent Jeromos áldozópap lelkébe bensőséges szeretetet oltottál a Szentírás iránt. Add, hogy egyre több erőt merítsünk igédből, és megtaláljuk benne az élet forrását. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky