Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Most itt az óra, amikor
az evangélium szerint
megérkezik a Vőlegény
és mennyországot alapít.
Az okos szüzek csapata
már készenlétben várja őt;
míg égő mécset tart kezük
nagy vígan ujjong örömük.
A balgák késnek, mécsesük
nem fénylik: lángja kialudt.
Az ajtót hasztalan verik,
bezárult már az ég nekik.
Mi csak virrasszunk éberen,
szívünk világa most a mécs,
hogy amikor megérkezik,
méltón fussunk az Úr elé.
Országodhoz, áldott Király,
ha eljössz méltónak találj,
hadd zengjünk akkor teneked
meg nem szűnő dicséretet. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szent élet útja, vágyakozók üdve,
és minden jóság ajándékozója,
Béke Királya, neked szól az ének,
téged imádunk!
Felragyog benned mind, amit a szentek
vágyva elérnek cselekedetükkel
vagy szavuk által, hogyha szeretettől
lángol a szívük.
Békés időket, hitet adj nekünk ma,
írt sebeinkre, bűneinkre oldást,
és tieidnek add az örök élet
mennyei kincsét.
Fölséges Egység: Atyaisten, áldunk,
s téged, Megváltónk, örök egy Királyunk,
Szentlélek Isten, nevedet is egyként
áldjuk örökké! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Te vagy, Uram, én reményem, †
ne hagyj soha szégyent érnem, *
igazságodban szabadíts meg engem!
Fordítsd felém füledet, *
siess, Uram, ments meg engem!
Te légy oltalmazó kősziklám,
és megerősített házam, *
hogy megszabadíts engem!
Erősségem és menedékem valóban te vagy, *
neved miatt vezess és irányíts engem!
Kiszabadítasz a hálóból, amit titkon vetettek nekem, *
mivel te vagy az én erősségem!
Uram, kezedbe ajánlom lelkemet; *
megváltottál engem, hűséges Istenem!
Te utálod a hazug bálványok tisztelőit, *
én azonban az Úrban remélek!
Ujjongok és örvendezem jóságod miatt, *
mert tekintetre méltattad alázatosságomat.
Ismered lelkem gyötrődéseit, †
nem adtál ellenségeim kezébe, *
lábamat tágas helyre állítottad.
Szorongatnak, Uram, könyörülj rajtam, †
szemem a bánattól elhomályosult, *
sorvadozik testem-lelkem.
Életem már elernyed a kíntól, *
sóhajtozásban fogynak el éveim.
Erőm megtört a nyomorúságban, *
csontjaim is sorvadoznak.
Gyalázattá lettem minden ellenségem előtt, †
szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem, *
ha meglátnak az utcán, elkerülnek.
Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, *
olyanná lettem, mint az összetört edény.
Sokak gyalázkodó szavát hallom; *
rettegés vesz körül engem,
mert ezek összefognak ellenem, *
azon tanakodnak, hogy életemet kioltsák.
Én pedig benned remélek, Uram, †
azt mondtam: „Te vagy Istenem, *
kezedben van a sorsom.”
Ragadj ki az ellenség kezéből, *
és azoktól, akik üldöznek engem.
Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, *
irgalmasságodban szabadíts meg engem!
Mily nagy a te jóságod, Uram, *
amelyet a téged félőknek tartogatsz,
amelyet azoknak készítettél, akik benned bíznak, *
minden ember szeme láttára.
Arcod védő árnyékában rejted el őket *
az emberek zaklatása elől.
Sátradban adsz nekik biztos helyet, *
a gonosz nyelvektől távol.
Legyen áldott az Úr, *
aki csodás szeretettel véd meg erős városában.
Én pedig ijedtemben már azt mondtam: *
„Szemed elől elvetettél engem!”
De te meghallgattad könyörgő szavamat, *
amikor hozzád kiáltottam.
Szeressétek az Urat, ti, összes szentjei, †
a hűségeseket megvédi az Úr, *
de bőven megfizet a gőgösöknek.
Legyetek bátrak, és erősödjék szívetek, *
mind, akik az Úrban reménykedtek.
Igazságod szerint vezess, taníts engem, Uram,
Mivel te vagy az én megmentő Istenem.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
1, 12-26
Pál helyzete a fogságban
Beszámolok róla, testvérek, hogy helyzetem inkább javára vált az evangéliumnak. Az egész császári testőrségben és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan felbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát. Némelyek ugyan féltékenységből és vetélkedésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól, amazok viszont vetélkedésből, és nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget okoznak nekem.
De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök, és a jövőben is örülni fogok neki. Tudom ugyanis, hogy ez – hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke segítségének – üdvösségemre válik. Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.
Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak. Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. Ebben a meggyőződésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sőt előhaladásotokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára, így még több okotok lesz arra, hogy Krisztus Jézusban örüljetek, ha újra elmegyek hozzátok.
VÁLASZOS ÉNEK
Fil 1, 20. 21
Tudom, bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom: mint mindig, most is. * Krisztus megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok.
Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. * Krisztus megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent II. János Pál pápa szentbeszédéből, amelyet Manilában mondott az ünnepélyes szentmise alkalmával, amikor Isten tiszteletreméltó szolgái, Ruiz Lőrinc és társai számára elrendelte a mennyei boldogokat megillető tiszteletet
(AAS 73 [1981], 340-342)
A szent vértanúk az Isten iránti tisztelet és szeretet nagyszerű tanúságát adták
Az evangélium igéi tanúsítják, hogy Krisztus Urunk igazán övéinek vallja mennyei Atyja előtt vértanú híveit, akik megvallották őt az emberek előtt.
A dicsőítésnek az a himnusza, amelyet most egy megszámlálhatatlan sokaság hangján Istennek énekeltünk, visszhangja annak a Te Deum-nak, amely 1637. december 27-én hangzott el Nagaszakiban, Szent Domonkos templomában, amikor híre ment, hogy vértanúságot szenvedett egy hat keresztényből álló csoport. Köztük volt a misszió vezetője, González Antal atya, a Deon helységből való domonkos rendi szerzetes, és Ruiz Lőrinc családapa, aki Manila városából származott, pontosabban a városon kívüli Binondo elővárosból. Ezek a tanúságtevők maguk is zsoltárokat énekeltek az irgalmas és hatalmas Istennek, amikor fogságba hurcolták őket, és vértanúhalált kellett halniuk három napon át tartó kínszenvedés után.
A hit legyőzi a világot. A hit hirdetése napként világít mindazoknak, akik el kívánnak jutni az igazság ismeretére. Mert bár sokféle nyelven beszél a világ, egy és ugyanaz a keresztény hagyomány.
A mi Urunk, Jézus a saját vére árán igazán megváltotta szolgáit, akik minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből gyűlnek egybe, hogy Istenért királyi papsággá legyenek.
A tizenhat boldog vértanú a keresztség, illetve az egyházi rend révén szerzett papságát gyakorolta, és vérének ontásával az Isten iránti tisztelet és szeretet nagyszerű tanúságát adta, hozzákapcsolódva Krisztusnak a kereszt oltárán bemutatott áldozatához. Krisztust követték, aki pap és áldozat; követték a legmagasabb fokon, amennyire emberi teremtményeknek ez egyáltalán lehetséges. De egyúttal bizonyságot tettek embertestvéreik iránti nagy szeretetükről is, akikért mi is hivatva vagyunk magunkat áldozatul adni, hogy Isten Fiának példáját kövessük, aki érettünk adta önmagát.
Ruiz Lőrinc ezt a hivatást töltötte be. Egy veszélyekkel teljes út végén a Szentlélek nem sejtett cél felé vezette. Bírái előtt megvallotta, hogy keresztény, és kész meghalni Istenért: „Életemet ezerszer is kész lennék odaadni érette. Hittagadó sohasem leszek. Megölhettek, ha akartok. Kész vagyok meghalni Istenért.”
Ez életének összegzése, hitének tanúbizonysága és halálának értelme. Az ifjú családapa ebben a mozzanatban tanúsította és tökéletes fokra emelte a keresztény hittanítást, amelyben a Szent Domonkos-rendi testvérek binondói iskolájában részesült, tudniillik azt a katekézist, amelynek Krisztus az egyetlen középpontja, mert Krisztusról szól, és mert maga Krisztus tanítja a hithirdető ajka által.
A kínai apától és tagalog nyelvű anyától származó Ruiz Lőrinc példája figyelmeztet, hogy mindannyiunk életének teljesen Krisztus szerint kell alakulnia.
Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy napról napra felajánljuk önmagunkat, és válaszolunk vele Krisztus áldozatára, mert ő avégett jött a világba, hogy életünk legyen, és egyre bőségesebben legyen.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Ef 4, 4. 5
Ezek a szent férfiak dicsőséges vérüket ontották az Úrért, Krisztust szerették életükben, és őt követték halálukban: * Ezért érdemelték ki a győzelmi koszorút.
Egy lélek és egy hit volt bennük. * Ezért érdemelték ki a győzelmi koszorút.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, add meg nekünk is Ruiz Szent Lőrinc és tizenöt társának béketűrését és állhatatosságát, amelyet szolgálatodban és az emberszeretetben tanúsítottak, hiszen boldogok a te országodban, akik üldözést szenvednek az igazságért. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky