Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Legfőbb kegyesség Istene,
világ teremtő mestere,
ki egy vagy hatalom szerint,
de háromság személy szerint.
Fogadd el buzgó énekünk
s a hozzád síró könnyeket,
a tisztult szívnek hadd legyen
öröme benned teljesebb.
A buja ösztön vágyait
eméssze tüzes szeretet,
és felövezve, éberen,
készülten várjuk jöttödet.
Hogy kiknek hangos éneke
most megtöri az éjszakát,
ajándékodként nyerjük el
az égnek boldog otthonát.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Örök dicsőség Istene,
hívőkre küldöd Lelkedet,
ki által hét kegyelmet adsz,
ma mindnyájunkra küldj vigaszt!
Űzd el tőlünk a testi bajt,
s a fertőző botrányokat;
gyomláld a bűn hajtásait
s a szív gyötrő fájdalmait!
Elménkben tiszta fényt deríts,
tisztes munkában megsegíts,
kérő imánkra légy kegyes,
és egykor mennybe felvezess!
A hét nap és hét éjszaka,
világidő hét korszaka,
ám nyolcadiknak végidő,
világítélet napja jő.
Akkor, megváltó Istenünk,
ne vádolj, irgalmazz nekünk,
baloddal el ne távolíts,
jobboddal áldj és üdvözíts!
Kérünk, kegyelmes Istenünk,
néped hallgasd meg, légy velünk,
hogy zengjük mindörökkön át
a Szentháromság himnuszát! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, szívemben nincs nagyravágyás, *
szememben sincsen kérkedés.
Nem töröm magam nagy dolgok után, *
sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.
Csak a békességre és a csendre *
intettem a lelkemet.
Mint az anyja ölén nyugvó kisded, *
a lelkem bennem úgy pihen.
Bízzál, Izrael, az Úrban, *
mostantól fogva mindörökké!
Emlékezz meg Dávidról, Uram, *
és arról, hogy mennyit buzgólkodott.
Mert megesküdött az Úrnak, *
fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
„Nem lépek addig házamba, *
és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,
nem engedem szunnyadni szememet, *
és szempillámat álomra nem hunyom,
míg nem találok lakóhelyet az Úrnak, *
hajlékot Jákob erős Istenének!”
Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van, *
és megtaláltuk Jaar mezején.
Induljunk hát sátorába, *
boruljunk le lábának zsámolya előtt!
Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, *
kelj útra, te és hatalmad ládája!
Igazságba öltözzenek papjaid, *
és szentjeid ujjongjanak!
Szolgádnak, Dávidnak kedvéért *
fölkented arcát meg ne vesd!
Esküt tett az Úr Dávidnak, *
igaz esküt, nem vonja vissza:
„Véredből származó utódot *
ültetek majd trónodra.
Hogyha megtartják szövetségemet fiaid, *
és a parancsokat, melyekre őket tanítom,
akkor még az ő fiaik is *
trónodon ülnek mindörökre.”
Kiválasztotta az Úr magának Siont, *
lakóhelyéül kívánta:
„Nyugalmam helye ez lesz örökre, *
itt akarok lakni, ez a kívánságom.
Eleséggel gazdagon megáldom, *
szegényeit jól tartom kenyérrel.
Papjaira az üdvösség palástját terítem, *
és szentjei ujjongva ujjonganak.
Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok, *
fényességet hintek fölkent királyomra.
Ellenségeit szégyennel borítom, *
az ő fején azonban korona ragyog.”
Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit.
A csodákat, amelyeket a földön végbevitt.
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta könyvéből
47, 1-12
Látomás a templomból fakadó forrásról
Azokban a napokban az angyal visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. Kivitt azután az északi kapun, és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon.
A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment, és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Újra ezret mért, és átvezetett rajta, s a víz térdig ért. Megint ezret mért, és átvezetett rajta, s a víz a vesékig ért. Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. Akkor ezt mondta nekem: „Láttad ezt, emberfia?” És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához.
Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul, és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. Partján halászok állnak. EnGadditól EnEglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak.
A folyó mentén mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.”
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Ez 47, 1. 9; vö. Jn 4, 14
Vízforrást láttam feltörni a földből, jobboldalt, a templomból. * Akikhez elért a víz, üdvözültek mindnyájan.
A víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz bennük. * Akikhez elért a víz, üdvözültek mindnyájan.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök beszédeiből
(Sermo 329, 1-2: PL 38, 1454-1455)
Drága a Krisztus halála árán megváltott vértanúhalál
A szent vértanúk dicső szenvedésének leírásaiból – amelyeket az egész Egyház mindenütt nagy becsben tart – szemmel láthatólag bebizonyosodik előttünk, hogy mennyire igaz, amit a zsoltárban énekelünk: Az Úr szemében drága minden szentjének halála; ha már a mi szemünkben drága, akkor még inkább az az ő szemében, akinek a nevéért meghaltak. De e vértanúk halálának az ára: annak az egynek a halála. Az az egy meghaló mennyi halált szerzett magának? Hiszen, ha meg nem halt volna, halála, mint búzaszem, meg nem sokszorozódott volna. Hallottátok, mit mondott, amikor közeledett szenvedéséhez, azaz, amikor már közeledett a mi megváltásunk: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.
Rászorultunk ugyanis erre a kereszten függő nagy váltságdíjra, mert itt lett kifizetve megváltásunk díja; amikor a beledöfött lándzsa megnyitotta oldalát, onnét áradt ki az egész földkerekség váltságdíja. Ebből vásárolt magának híveket és mártírokat, de a vértanúk hite igazolást is nyert: tanú erre a vér. Hiszen ami a váltságdíjuk volt, azzal fizettek vissza, és így valóra váltották, amit Szent János mond: Amint Krisztus életét adta értünk, nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Másutt meg azt olvassuk: Amikor egy előkelő asztalhoz leülsz, pontosan figyeld meg, mit tesznek eléd, mert majd neked is ugyanilyet kell nyújtanod. Ez az előkelő asztal az, ahol az eledel maga az asztal Ura. Vendégeit senki sem táplálja saját magával, de ezt teszi az Úr Krisztus; hiszen ő a meghívó, és ő maga az étel és az ital is. A mártírok tudták, hogy mi volt az eledelük és italuk, ők is hasonlóval viszonozták.
De miből viszonozták volna ezt, ha a viszonzás lehetőségét meg nem adja nekik az, aki előbb költött rájuk? Mit adhatnék én az Úrnak mindazokért, amiket ő adott nekem? Az üdvösség kelyhét veszem. Mi ez a kehely? A szenvedés keserű, de üdvösséges kelyhe. Az a kehely, amelyet még érinteni is félt volna a beteg, ha ki nem itta volna előbb maga az orvos. Ez az a kehely, amelyet már Krisztus szavából ismerünk, hiszen így mondta: Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely. A vértanúk e kehelyről mondták: Az üdvösség kelyhét veszem, és segítségül hívom az Úr nevét. Hogyan győzhetnének a vértanúk, ha nem az győzne a mártírokban, aki azt mondta: Bízzatok, mert én legyőztem a világot? A mennyei Király uralkodott a vértanúk gondolatán és szaván, s a földön általuk győzött a sátánon, a mennyben pedig megkoszorúzta a vértanúkat. Boldog vértanúk! Ti egészen kiittátok ezt a kelyhet. Így vége lett szenvedéseteknek, és megkaptátok dicső jutalmatokat!
VÁLASZOS ÉNEK
A szent férfiak dicsőségesen vérüket ontották Krisztusért; őt szerették életükben, őt követték halálukban. * Ezért kiérdemelték a győzelmi koszorút.
Egy lélek és egy hit volt bennük. * Ezért kiérdemelték a győzelmi koszorút.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, dicsőítsen téged könyörgő szavunk, amikor Szent Kozma és Damján vértanúkra emlékezünk: gondviselő jóságoddal nekik örök dicsőséget adtál, minket pedig segíts hathatós kegyelmeddel. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky