Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Világteremtő jó Urunk,
nézz ránk, vezérlő támaszunk!
Akiknek alvás enyhet ad,
bűnben tespedni sose hagyd.
Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,
bocsáss meg, hogyha elbukunk:
virrasztva éjjel felkelünk,
hogy magasztaljon énekünk.
Feléd tárjuk szívünk, kezünk,
amint parancsot minekünk
a prófétai szó adott
és Pál példája ránk hagyott.
Te minden bűnünket tudod:
minden titkát kitárva most
a szív zokogva, esdve kér
és könyörög bocsánatért.
Dicső Királyunk, Krisztusunk,
Atyáddal együtt áld szavunk,
s vigasztaló Szentlelkedet
örökké áldjuk teveled! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Minden tudásnak Istene,
ujjongva hódolunk neked,
ki látod lelkünk rejtekét,
s kegyelmeddel táplálod is.
Te, legjobb Pásztor, védd a jót,
míg jársz az elveszett után,
s minket kövér mezőiden
végy jó bárányaid közé.
Kemény Bíránk haragja majd
ne juttasson rosszak közé,
ítéletedkor hadd legyünk
örök meződre szánt juhok!
Neked, Megváltónk, tisztelet,
erő, dicsőség, győzelem;
a mindenség Királya vagy,
túl századok minden során! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Szeretlek, Uram, én erősségem! *
† Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!
Istenem, segítőm, akiben remélek, *
oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!
Segítségül hívlak, áldott Istenem, *
s akkor ellenségeimtől megszabadulok.
Rám zúdultak a halál hullámai, *
pusztító áradat rettent engem.
Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *
hurkot vetett nyakamra a halál.
Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *
Istenemhez kiáltottam.
Templomában szavamat meghallotta, *
s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.
Megindult és megrendült a föld, †
a hegyek alapja rengett, és megingott, *
mert Isten haragra gyúlt.
Orrából füst lövellt, †
szájából emésztő tűz; *
perzselő parázs izzott benne.
Lehajlította az eget, és leszállt, *
lába sötét felhőre lépett.
Kerubra hágott, úgy röpült, *
szelek szárnyán siklott tova.
Homályba burkolózott; †
mint valami sátor, úgy takarta őt *
sötétlő víz, égi felhő.
Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Mennydörgött az égből az Úr, †
megzengette hangját a Fölséges, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *
villámait szórta, és rájuk ijesztett.
Előtűntek a vizek medrei, *
feltárultak a földkerekség alapjai
az Úr feddő szavától, *
tomboló haragja viharától.
Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *
az áradó vizekből magához emelt.
Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †
azok közül, akik gyűlölnek, *
és erősebbek, mint én vagyok.
Sanyarúságom idején rám törtek, *
az Úr azonban oltalmamra kelt,
kivezetett biztonságos helyre, *
megszabadított, mert kedvét leli bennem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
és megfizetett tiszta kezemért,
amiért az Úr ösvényein jártam, *
és gonoszul nem hagytam el Istenemet,
mert szemem előtt áll minden törvénye, *
és parancsait el nem vetettem.
Szeplőtelen voltam előtte, *
és a gonosztól őrizkedtem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.
A szenthez szent vagy, *
a jóhoz jóságos,
a tisztához tiszta, *
ám a ravasznak túljársz az eszén.
Megszabadítod a megtiport népet, *
de a nagyralátó kevélyt megalázod.
Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *
fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.
Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *
Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.
Mindenki csodálkozott a fönséges szavakon,
Amelyek ajkáról fakadtak.
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta könyvéből
37, 1-14
Látomás Isten népének feltámadásáról
Azokban a napokban: Az Úr keze fölöttem volt; lelke által az Úr kivezérelt, és a völgybe vitt, amely tele volt csontokkal. Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belőlük a völgyben, és teljesen ki voltak száradva.
Így szólt hozzám: „Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?” Így feleltem: „Uram, Istenem, te tudod.” Ekkor így folytatta: „Jövendölj ezekről a csontokról! Így beszélj: Ti, kiszáradt csontvázak, halljátok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek. Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bőrt húzok rátok, és éltető leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.”
Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek. Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bőr vonta be őket, de éltető lehelet még nem volt bennük. Ekkor így szólt hozzám: „Jövendölj az éltető leheletről, jövendölj, emberfia, és mondd az éltető leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek!”
Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltető lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg.
Akkor így szólt hozzám: „Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: »Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van.« Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet, és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem – mondja az Úr.”
VÁLASZOS ÉNEK
Ez 37, 12. 13; Jn 11, 25
Nézzétek, kinyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, * Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. * Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Pietrelcinai Szent Pio áldozópap leveleiből
(Editio 1994: II, 87-90, n. 8)
Az örök templom építőkövei vagyunk
Szeretett nővéreim! Örökkévaló épületéhez az isteni Építőmester köveket keres, és azokat üdvöt hozó vésőjének állandó használatával, valamint szorgos csiszolással készíti elő, ahogyan ezt jóságos anyánk, a Katolikus Egyház, a templomszentelés zsolozsmájában megénekli, és ez valóban így is van.
A lélek ugyanis olyan, mint a kő, és az a rendeltetése, hogy dicsősége örök legyen, vagyis hogy örökkévaló épület épüljön belőle. Az építőmesternek, aki a ház építéséhez köveket keres, először is meg kell tisztítania a köveket. Ezt a kalapács és a véső használatával éri el. Hasonlóképpen jár el a mennyei Atya is a kiválasztottakkal, akiket kezdettől fogva nagy-nagy bölcsességgel és gondoskodó szeretettel arra rendelt, hogy örök hajlékká épüljenek.
A lelkeket is, akiket a mennyei Atya arra rendelt, hogy az örök dicsőségben Krisztussal uralkodjanak, kalapáccsal és vésővel meg kell tisztítani. Ezeket az eszközöket használja fel az isteni Mester, hogy előkészítse a köveket, vagyis az ő választottait. Mi a kalapács és a véső az ember életében? A lélek számára a sötétség, a félelmek, a kísértések, a beteges aggályosság, valamint a test számára a betegségek.
Adjatok tehát hálát az örök Atya végtelen jóságáért, aki az üdvösségre szánt lelketekkel így törődik. Miért ne dicsekednénk mennyei Atyánknak ezzel a gondoskodásával, aki minden atya közül a legjobb? Nyissátok meg szíveteket a lelkek ezen égi orvosának, és nagy bizalommal eltelve vessétek magatokat az ő szent karjaiba; ő úgy törődik veletek, az ő választottaival, hogy egyre inkább kövessétek Jézust a Kálvária hegyére. Örömmel és meghatódott lélekkel látom, hogy mit művelt bennetek a kegyelem.
Ne kételkedjetek abban, hogy mindazt, ami veletek történik, az Úr rendelte így. Ezért ne féljetek attól, hogy Isten visz bele benneteket valami bajba vagy méltatlan helyzetbe. Elég nektek tudni, hogy életetek folyamán soha nem akartátok megbántani Istent, sőt egyre jobban tiszteltétek őt.
Ha ez a jóakaró Jegyes lelketekben elrejtőzik, azt nem azért teszi – amire talán gondoltok –, hogy hűtlenségteket megbüntesse, hanem mert próbára akarja tenni hűségteket és állhatatosságtokat, és ki akar gyógyítani bizonyos betegségekből, amelyek testi szemekkel nem láthatók, tudniillik olyan betegségekből és bűnökből, amelyektől az igazak sem mentesek. Meg van írva ugyanis a Szentírásban: Az igaz is hétszer esik el.
Higgyetek hát nekem, mert ha nem tudnám, hogy milyen sok teher van rajtatok, kevéssé örvendenék, hiszen úgy érezném, hogy kevesebb igazgyöngyöt adományozott nektek az Úr. Vessétek el hát a kételyeket, mint kísértéseket. Vessétek el a kételkedéseket, amelyek életformátokkal kapcsolatosak, hogy tudniillik nem halljátok az isteni hívást, és hogy a Jegyes édes hívásainak ellenálltok. Mindezek nem a Szentlélektől, hanem a gonosz lélektől származnak. Ördögi módszerek ezek, amelyek arra törekszenek, hogy a tökéletes élettel hagyjatok fel, vagy ne törekedjetek arra. Ne csüggedjetek el!
Amikor Jézus megmutatja magát előttetek, adjatok hálát neki. Ha elrejtőzik előletek, azért is adjatok hálát. Mindezt szeretetből teszi veletek. Buzdítalak benneteket arra, hogy feszítsétek magatokat Jézussal keresztre és vele mondjátok majd: Beteljesedett!
VÁLASZOS ÉNEK
Ef 2, 21-22
Krisztus tartja össze az egész épületet. * Belőle nő ki az Úr szent temploma.
Ti is benne épültök egybe a Szentlélek közreműködésével az Isten hajlékává. * Belőle nő ki az Úr szent temploma.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, te Szent Pio áldozópapodnak megadtad azt a kegyelmet, hogy különleges módon részesedjék Fiad szenvedésében, és papi szolgálata által megújuljanak közöttünk irgalmasságod csodái. Közbenjárására add, hogy mi is részt vállaljunk Krisztus szenvedésében, és így feltámadásának dicsőségében is részesüljünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky