Ezekiel próféta könyvéből

18, 1-13. 20-32

Mindenki a saját cselekedeteiért felelős

Az Úr szózatot intézett hozzám:

„Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: »Az apák ették a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el tőle«?

Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten –, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!

Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit, nem eszik a hegyeken, és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz, senkit nem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent, nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között, a törvényeimhez igazodik és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad – mondja az Úr, az Isten.

De ha erőszakos fiút nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül a bűnök közül valamelyikben – jóllehet maga semmit sem követett el belőlük –, azaz eszik a hegyeken, meggyalázza embertársa feleségét, elnyomja a szegényt és a szűkölködőt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a bálványokra emeli és iszonyatos dolgot művel, uzsorakamatra kölcsönöz és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a szörnyű vétkeket elkövette, meg kell halnia, és a vére rajta lesz.

Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bűnösnek meg a bűne számít!

De ha a bűnös szakít minden bűnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad, és nem hal meg. Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira; az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog. Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr, az Isten –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?

Ám, ha az igaz elfordul igazságától és bűnt követ el, utánozza azokat az iszonyatos tetteket, amelyeket a bűnös végbevisz, vajon élni fog? Nem emlékezem többé az igazságra, amelyet tettekre váltott, hanem hűtlensége és vétkei miatt, amelyeket elkövetett, meg kell halnia. Azt mondjátok: »Nem igazságos az Úr útja.« Halljátok hát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak? Amikor az igaz elfordul az igazságtól, és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Magába szállt, és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad, és nem hal meg. Izrael háza mégis azt mondja: »Az Úr útja nem igazságos.« Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak?

Ezért mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza – mondja az Úr, az Isten. – Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket többé romlásba! Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Nem lelem én örömömet a halálban – mondja az Úr, az Isten. – Térjetek hát meg, és éljetek!”

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 31, 29; Ez 18, 20. 30. 20

Nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle. * Aki vétkezett, az hal meg.

Mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét. * Aki vétkezett, az hal meg.

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo 340, 1: PL 38, 1483-1484)

Számotokra püspök vagyok, veletek pedig keresztény

Azóta, hogy vállamra rakták a püspöki szolgálat terhét, amelyről nehéz számot adni, e tisztségem miatt engem állandó aggodalom nyugtalanít. Attól félek, nehogy nagyobb örömet találjak ebben a veszedelmet jelentő tisztségben, mint amennyi hasznos a ti üdvösségtekre. Részint félelemmel tölt el az, hogy fölétek vagyok rendelve, másrészt viszont vigasztal az, hogy éppen veletek vagyok. Hiszen számotokra püspök vagyok, veletek pedig keresztény. Amaz a vállalt tisztség neve, emez a kegyelemé; amaz a veszélyé, emez az üdvösségé.

Sőt, hivatalunk ellátása közben úgy hányódunk, mint nagy viharban a tengeren. De ha arra gondolunk, hogy kinek a vére váltott meg minket, akkor ennek tudatában már mintegy csendes, biztos kikötőbe jutunk, és ebben a különleges megbízatásban tevékenykedve, a közös jótéteményben találunk megnyugvást. Ha tehát jobban örülök annak, hogy veletek vagyok megváltott, mint annak, hogy elöljárótok vagyok, akkor, mint az Úr is parancsolja, inkább a szolgátok leszek, hogy méltatlan ne legyek ahhoz a vételárhoz, amelynek az érdeméből a ti szolgatársatok lehetek. Szeretnem kell ugyanis Megváltónkat, mert tudom, hogy mit mondott Péternek: Péter, szeretsz engem? Legeltesd juhaimat! Ezt kérdezte tőle először, ezt másodszor, és ugyanezt harmadszor is. Szeretetről kérdezte, majd munkát bízott rá, mert ahol nagyobb a szeretet, ott könnyebben megy a munka.

Mit adhatnék én az Úrnak a sok jóért, amit ő nekem juttatott? Ha azt mondanám, hogy azzal fizetem neki vissza, hogy legeltetem nyáját: ezt meg is teszem, de nem én teszem ezt, hanem az Isten kegyelme, amely velem van. De hát hogyan tudnék neki valamit is viszonzásul adni, amikor ő mindenben megelőz engem? És midőn nem jutalomért szeretjük és legeltetjük nyáját, mégis jutalmat keresünk. Hogyan lehetséges ez? Miként egyeztethető ez össze? Jutalom nélkül szeretek, hogy legeltethessem a juhokat, és ugyanakkor jutalmat szeretnék, mert legeltetek? Másképpen nem történhetne, semmi címen nem kereshetne jutalmat az, aki nem visszafizetés fejében szeret, csak úgy, ha a jutalom Az lesz, akit szeretünk. Mert ha azért, hogy megváltott minket, azzal fizetnénk vissza, hogy juhait legeltetjük, akkor mivel fizetnénk vissza azért, hogy minket pásztoraivá tett? Gonosz pásztorokká ugyanis – ami távol legyen tőlünk – csak saját hibánkból leszünk. Jó pásztorokká viszont, amit adjon is meg nekünk mindig, egyedül csak az ő kegyelméből lehetünk. Ezért, testvéreim, figyelmeztetünk titeket is: nehogy hiába vegyétek az Isten kegyelmét. Tegyétek gyümölcsözővé a mi szolgálatunkat. Isten szántóföldje vagytok. Kívülről fogadjátok el azt, aki ültet és aki öntöz; belülről pedig azt, aki a növekedést adja. Segítsetek minket imádsággal és engedelmességgel, hogy nekünk ne az hozzon igazi örömet, hogy elöljárótok vagyunk, hanem inkább az, hogy hasznotokra vagyunk.

VÁLASZOS ÉNEK

Bölcs 10, 10

Ő az a vértanú, aki Krisztus nevéért vérét ontotta, * Nem félt a bírák ítéletétől, nem kereste a földi méltóság dicsőségét, és eljutott a mennyei dicsőségbe.

Egyenes utakon vezette az Úr az igazat, és megmutatta neki Isten országát. * Nem félt a bírák ítéletétől, nem kereste a földi méltóság dicsőségét, és eljutott a mennyei dicsőségbe.