Ezekiel próféta könyvéből

18, 1-13. 20-32

Mindenki a saját cselekedeteiért felelős

Az Úr szózatot intézett hozzám:

„Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: »Az apák ették a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el tőle«?

Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten –, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!

Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit, nem eszik a hegyeken, és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz, senkit nem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent, nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között, a törvényeimhez igazodik és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad – mondja az Úr, az Isten.

De ha erőszakos fiút nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül a bűnök közül valamelyikben – jóllehet maga semmit sem követett el belőlük –, azaz eszik a hegyeken, meggyalázza embertársa feleségét, elnyomja a szegényt és a szűkölködőt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a bálványokra emeli és iszonyatos dolgot művel, uzsorakamatra kölcsönöz és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a szörnyű vétkeket elkövette, meg kell halnia, és a vére rajta lesz.

Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bűnösnek meg a bűne számít!

De ha a bűnös szakít minden bűnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad, és nem hal meg. Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira; az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog. Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr, az Isten –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?

Ám, ha az igaz elfordul igazságától és bűnt követ el, utánozza azokat az iszonyatos tetteket, amelyeket a bűnös végbevisz, vajon élni fog? Nem emlékezem többé az igazságra, amelyet tettekre váltott, hanem hűtlensége és vétkei miatt, amelyeket elkövetett, meg kell halnia. Azt mondjátok: »Nem igazságos az Úr útja.« Halljátok hát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak? Amikor az igaz elfordul az igazságtól, és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Magába szállt, és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad, és nem hal meg. Izrael háza mégis azt mondja: »Az Úr útja nem igazságos.« Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak?

Ezért mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza – mondja az Úr, az Isten. – Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket többé romlásba! Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Nem lelem én örömömet a halálban – mondja az Úr, az Isten. – Térjetek hát meg, és éljetek!”

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 31, 29; Ez 18, 20. 30. 20

Nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle. * Aki vétkezett, az hal meg.

Mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét. * Aki vétkezett, az hal meg.

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 11-12: CCL 41, 538-539)

Vigasztalással kötözd be a sérültet!

Azt mondja a Szentírás, hogy az Úr megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Mégis azt mondod: „Talán kivétel leszek”. Ámde ha nem veszed ki részedet a megostorozás kínjaiból, nem kerülsz be a fiak közé sem. Erre azt kérdezed: „Hát megostorozza mindegyik fiát?” Bizony, ugyanúgy megostorozza mindegyik fiát, ahogy egyszülött Fiát is megostorozta. Ő az egyetlen, aki az Atya lényegéből született, aki mint Isten egyenlő az Atyával, az Ige, aki által minden lett, őrajta nem volt mit megostorozni. De éppen azért vette magára az emberi természetet, hogy meg lehessen ostorozni. Aki tehát megostorozza bűn nélküli egyszülött Fiát, hogyan mulasztaná ezt a bűnös, örökbe fogadott gyermeknél? Az Apostol tanítja, hogy mi vagyunk az örökbe fogadott gyermekek. Azért kaptuk meg a fogadott gyermekséget, hogy az egyszülött Fiúnak társörökösei lehessünk, de egyúttal az ő öröksége is: Kérd, és örökségül neked adom a népeket. Példát adott nekünk szenvedéseivel.

De ahhoz, hogy a gyenge ember a rájövő kísértésekben egykönnyen el ne bukjék, szükséges, hogy be ne csapja valami csalfa remény, és össze ne törje bármi félelem. Mondd neki: Készülj fel a kísértésekre! És ha netán közel van a bukáshoz, vagy félelmében remegni kezd, vagy nem meri vállalni a helytállást, akkor itt van a másik igazság: Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni!

Erre reményt nyújtani, és az eljövendő szenvedésekről már előre beszélni, egyet jelent a gyenge megerősítésével. A törött sérültet pedig akkor kötözöd be, ha az olyan embert, aki nagyon fél és retteg a kísértéstől, te biztosítod Isten irgalmáról, persze nem abban az értelemben, hogy nem lesznek majd kísértései, hanem úgy, hogy Isten nem enged senkit sem erején felül megkísérteni.

Mert vannak olyanok, akik, amikor a jövendő szorongatásokról hallanak, csak még jobban felvértezik magukat, és úgy szomjazzák, mintha ez lenne az italuk. Ezek nem a hívek orvosságára áhítoznak, hanem a vértanúk dicsőségét keresik maguknak. Viszont mások, amikor az elkerülhetetlenül bekövetkező kísértésekről hallanak, és hogy azok próbára teszik őket, rögtön teljesen letörnek és meginognak. Pedig ezek a kísértések kizárólag a keresztényeket támadják meg, és más ember ezeket nem is érzi, csak az, aki igazi keresztény akar lenni.

Ezt a vigasztaló kötözést ajánld fel neki, ezzel kötözd be a törött sérültet. Mondd neki: „Ne félj, nem hagy el a kísértésekben az, akiben hittél. Hűséges az Isten, nem hagy téged erődön felül megkísérteni.” Ezt nem is tőlem hallod, hanem az Apostoltól, aki még ezt is mondja: Bizonyítékot akartok arra, hogy belőlem Krisztus szól? Amikor tehát ezeket hallod, magától Krisztustól hallod, attól a Pásztortól, aki választott népét legelteti. Mert róla van megírva: Mértékkel itatsz minket könnyekkel. Mert amit az Apostol mond, hogy: nem hagy titeket erőtökön felül megkísérteni, ugyanazt mondja a próféta is e kifejezéssel: mértékkel. Csak te ne hagyd el azt, aki megfenyít ugyan, de buzdít is, aki megfélemlít ugyan, de meg is vigasztal, aki megver ugyan, de meg is gyógyít.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 43, 23; Róm 8, 37; Zsolt 43, 12

Urunk, teérted gyilkolnak mindennap bennünket, leölésre szánt juhoknak tekintenek. * De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, a nemzetek közt széjjelszórtál. * De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.