Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A nappal szárnyas hírnöke
jelenti már, hogy jő a fény;
a lelkek ébresztője is,
Krisztus, bennünket élni hív:
„Hagyjátok már az ágyakat,
ti ernyedt, kába tétlenek;
szilárdan, tisztán, éberen
virrasszatok; közel vagyok!”
Hogy fényes szellők szárnyain
ha kél a hajnal, s gyúl az ég,
munkára készen kezdjük el
az új napot s az új reményt,
Jézust kiáltsuk hangosan,
sírván, könyörgőn, éberen;
imádkozzunk figyelmesen,
s a tiszta szív nem szunnyad el.
Álmunkat, Krisztus, messze űzd,
törd szét az éj bilincseit,
oldozd fel mind a régi bűnt,
s új fényességet önts belénk!
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
időtlen századok során! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szívünkbe öntsd szerelmedet,
és bőven oszd kegyelmedet,
hogy megtisztuljunk általad,
és élvezzük jóvoltodat!
Mint száműzöttek, kérlelünk,
bús vándorok, hozzád jövünk;
nálad bizton kiköthetünk,
örök hazát ott nyerhetünk.
Boldog szív az, mely megszeret,
szomjazza élő vizedet,
s boldog nép, melynek hű szeme
meglát, Igazság Istene.
Imádat illet: nagy neved
dicsérje szent emlékezet,
s vég nélkül ünnepeljenek
a hozzád vonzódó szívek.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Ragyogtasd szolgád fölé arcodat,
Taníts meg rendelkezéseidre!
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta könyvéből
12, 1-16
A nép jelképes fogságba hurcolása
Azokban a napokban az Úr szózatot intézett hozzám:
„Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak, van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Azért hát, emberfia, szedd össze az útra holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol laksz, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal, a szemük láttára! Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek. A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat, és azon keresztül menj ki. A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára.”
A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s holmimat a szemük láttára a vállamon vittem.
Reggel az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia! Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: »Mit csinálsz?« Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él.
Mondd: Én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi a holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet. Kivetem rá hálómat, és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a kaldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott. Azokat, akik elkísérik – testőrségét és seregét – mind szétszórom a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk.
Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr.”
VÁLASZOS ÉNEK
Ez 12, 15; Zsolt 88, 31. 33
Szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. * Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ha elhagyják törvényemet, és nem járnak tanításom útján, vétkükre vesszőm lesz a válasz. * Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Hildegárd szűz és egyháztanító leveleiből
(Ep. LII: Wernerio de Kircheim, cum ceteris societatis suæ fratribus: PL 197, 269-271)
Az Egyház képe
Az Úr 1170. évében már hosszú ideje betegágyban feküdtem. Szellemileg és testileg is éber voltam, amikor megláttam a legszebb képet. Egy nőalak formáját öltötte magára, olyan, a legválogatottabb édességben, és a legkedvesebb gyönyörökben ragyogó szépséget hordozott, hogy az emberi elme azt felfogni képtelen. Alakja a földtől az égig ért.
Orcái a legnagyobb fényt árasztották, és szemeiben az ég tükröződött. Nagyon világos öltözéket viselt, mely fehér selyemből készült, palliuma pedig drágakövekkel volt kivarva, smaragddal, zafírral, gyöngyökkel és igazgyöngyökkel díszítve, a lábán pedig onix cipőt viselt. De az arca hamuval volt meghintve, és a ruházatán a jobb oldalon szakadás volt, palliuma is elvesztette elegáns szépségét, a lábbelije pedig megfeketedett.
Az ég magasáig felhangzó, gyászos hangon kiáltott, mondván: „Halld meg ég, az arcom koszos; és föld, gyászolj, mert a ruhám szakadt; mélységek rendüljetek meg, mivel a cipőm megfeketedett.” És ismét szólt: Az Atya szívében nyugodtam, ameddig az Ember Fia, aki szüzességben fogant és született, ki nem ontotta vérét, és ezzel a vérrel eljegyzett engem saját magával és ellátott hozománnyal.”
A szúrások és sebek jegyesemen frissek és nyitottak, az emberek által elkövetett bűnök miatt. Krisztus papjainak sebei ezek, akiknek engem ragyogóvá kellene tenniük, és ragyogó fehéren kellene nekem szolgálniuk, de kapzsiságukban templomról templomra futva beszennyeznek. Ruhám attól szakadt, mivel áthágják a törvényt, az evangéliumot és papságukat; palliumom ebben vált homályossá, mert a nekik szóló törvényt mindenben megszegik, sem az önmegtartóztatásban, mint smaragdban; sem az adományok szétosztásában, mint zafírban; sem más jó és igaz tettekben (amellyel Istent tisztelnék más drágakövek mintájára) jó akarattal és tökéletes munkálkodással nem járnak el. Lábbelim felül befeketedett, mert nem egyenesek, igazságosságuk útjai nem kemények és szigorúak, nem járnak elöl jó példával alattvalóik előtt. Eközben a cipőm alján, mintha a saját titkom lenne, néhányban fellelem az igazság ragyogását.
És hangot hallottam az égből, amely így szólt: „Ez a kép az Egyházat mutatja. Éppen ezért, te, ember, aki ezt láttad, és hallottad a panasz szavait, ezeknek a papoknak, akik Isten népének kormányzására és tanítására vannak rendelve és szentelve, hirdesd azt, ami az apostoloknak mondatott: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”
VÁLASZOS ÉNEK
Dán 2, 21-22; 1Kor 12, 11
Isten ad bölcsességet a bölcseknek, és tudást a tudomány értelmeseinek; * Ő nyilatkoztatja ki a mélységes és elrejtett titkokat, s a világosság nála van.
Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek. * Ő nyilatkoztatja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, minden élet forrása, te Szent Hildegárd szüzet a prófétaság Lelkével töltötted el. Add, hogy példáját követve és közbenjárása által megismerjük utaidat, és ennek a világnak sötétségében felismerjük a te fényed világosságát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky