Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A nappal szárnyas hírnöke
jelenti már, hogy jő a fény;
a lelkek ébresztője is,
Krisztus, bennünket élni hív:
„Hagyjátok már az ágyakat,
ti ernyedt, kába tétlenek;
szilárdan, tisztán, éberen
virrasszatok; közel vagyok!”
Hogy fényes szellők szárnyain
ha kél a hajnal, s gyúl az ég,
munkára készen kezdjük el
az új napot s az új reményt,
Jézust kiáltsuk hangosan,
sírván, könyörgőn, éberen;
imádkozzunk figyelmesen,
s a tiszta szív nem szunnyad el.
Álmunkat, Krisztus, messze űzd,
törd szét az éj bilincseit,
oldozd fel mind a régi bűnt,
s új fényességet önts belénk!
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
időtlen századok során! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szívünkbe öntsd szerelmedet,
és bőven oszd kegyelmedet,
hogy megtisztuljunk általad,
és élvezzük jóvoltodat!
Mint száműzöttek, kérlelünk,
bús vándorok, hozzád jövünk;
nálad bizton kiköthetünk,
örök hazát ott nyerhetünk.
Boldog szív az, mely megszeret,
szomjazza élő vizedet,
s boldog nép, melynek hű szeme
meglát, Igazság Istene.
Imádat illet: nagy neved
dicsérje szent emlékezet,
s vég nélkül ünnepeljenek
a hozzád vonzódó szívek.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Ragyogtasd szolgád fölé arcodat,
Taníts meg rendelkezéseidre!
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta könyvéből
12, 1-16
A nép jelképes fogságba hurcolása
Azokban a napokban az Úr szózatot intézett hozzám:
„Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak, van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Azért hát, emberfia, szedd össze az útra holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol laksz, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal, a szemük láttára! Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek. A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat, és azon keresztül menj ki. A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára.”
A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s holmimat a szemük láttára a vállamon vittem.
Reggel az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia! Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: »Mit csinálsz?« Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él.
Mondd: Én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi a holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet. Kivetem rá hálómat, és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a kaldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott. Azokat, akik elkísérik – testőrségét és seregét – mind szétszórom a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk.
Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr.”
VÁLASZOS ÉNEK
Ez 12, 15; Zsolt 88, 31. 33
Szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. * Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ha elhagyják törvényemet, és nem járnak tanításom útján, vétkükre vesszőm lesz a válasz. * Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Bellarmin Szent Róbertnek „A lélek felemelkedése Istenhez” című értekezéséből
(Grad. 1: Opera omnia 6, edit. 1862, 214)
Fordítsd egész szívemet tanításod felé!
Urunk, te jóságos vagy, szelíd és nagy irgalmú, ki ne szolgálna neked egész szívvel, aki már egy kicsit is megízlelte a te atyai gondoskodásod édességét? Mit parancsolsz, Urunk, a te szolgáidnak? Magad mondod: Vegyétek magatokra igámat. És milyen a te igád? Te mondod: Az én igám édes, és az én terhem könnyű. Ki ne venné szívesen magára az olyan igát, amely nem nyom le, hanem inkább felemel, és olyan terhet, amely nem nehéz, hanem inkább felüdít? Méltán tetted tehát hozzá, hogy akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát. Mi ez a te igád, amely nem fáraszt ki, sőt megnyugvást hoz? Nemde az első és legnagyobb parancs: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből? Hiszen mi könnyebb, jobb és édesebb, mint szeretni a jóságot, szépséget és szeretetet? Te ugyanis egészen az vagy, én Uram, Istenem.
És azoknak, akik e megkívánt parancsokat megtartják, nemde aranynál értékesebb és lépesméznél édesebb jutalmat is ígérsz? Ilyen igazi jutalmat, bőséges jutalmat ígérsz Jakab apostolod szavaival: Az élet koronáját készítette el Isten azoknak, akik szeretik őt. Mi ez az élet koronája? Nemde valami nagyobb jó annál, mint amit mi kigondolhatunk vagy óhajthatunk; így mondja ugyanis Szent Pál Izajás alapján: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.
Tehát valóban nagy ez a jutalom parancsaid megtartásáért. Természetesen nem a parancsot adó Isten számára, hanem a parancsot megtartó ember számára lesz hasznos ez az első és legfőbb parancs; de ugyanígy Isten többi parancsa is, ha megtartjuk, tökéletesíti az embert, felmagasztalja, okossá teszi, megvilágosítja, egyszóval becsületessé és boldoggá teszi. Ha tehát okos vagy, értsd meg, hogy Isten dicsőségére és a te örök üdvösségedre vagy teremtve! Ez a te végső célod, ez az életed értelme, ez a szíved kincse. Ha e célodat eléred, boldog leszel, ha elveszted, elbukott leszel.
Ezért tehát számodra csak azt tartsd igazán jónak, ami elvezet e végső célodhoz, és igazán rossznak tartsd, ami eltérít téged e célodtól. A jó- vagy balsors, gazdagság vagy szegénység, egészség vagy betegség, tisztelet vagy gyalázat, élet vagy halál a bölcs ember szemében nem olyan dolgok, amelyeket önmagukért kívánni vagy kerülni kellene. De ha ezek elvezetnek téged az Isten dicsőségére és a te örök boldogságodra, akkor mind jók és kívánatosak; ha azonban megakadályoznak téged benne, akkor ezek mind rosszak és elkerülendők.
VÁLASZOS ÉNEK
Mal 2, 7; Tit 1, 7. 9
A pap ajkának kell a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, * Mert ő a Seregek Urának követe.
A püspök ugyanis, mint Isten megbízottja, az egészséges tanítással buzdítson. * Mert ő a Seregek Urának követe.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Egyházad hitének védelmére csodálatos tudománnyal és erénnyel ékesítetted Bellarmin Szent Róbert püspököt. Közbenjárására add, hogy néped mindenkor sértetlenül megőrizze hitét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky