Figyelj ránk, Izrael pásztora, *

aki nyájadként vezeted József népét.

Aki a kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva *

Efraim, Benjamin és Manassze törzse előtt.

Mutasd meg hatalmadat, és jöjj, *

hogy megszabadíts minket.

Újíts meg minket, Istenünk, *

ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Urunk, mindenható Isten, *

meddig haragszol még néped imádsága ellenére?

Könnyek kenyerével táplálsz minket, *

és italul könnyeink árját adtad nekünk.

Szomszédaink előtt csúffá lettünk, *

ellenségeink gúnyolódnak rajtunk.

Újíts meg minket, mindenható Isten, *

ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Egyiptomból telepítetted át szőlődet, *

népeket űztél el, hogy elültethesd.

Helyét jól megtisztítottad, *

gyökeret vert, és betöltötte már a földet.

Beborítja árnyéka a hegyeket, *

ágai magasabbak a hatalmas cédrusoknál.

Indái a tengerig elértek, *

hajtásai meg a Folyamig.

Miért romboltad le kerítését, *

hogy akik arra járnak, mind leszüreteljék?

Elpusztította az erdei vadkan, *

és a magányos vad lelegelte.

Újíts meg minket, mindenható Isten, *

tekints le ránk, lásd, és látogasd meg ezt a szőlőt!

Védd meg, amit jobbod ültetett, *

és az emberfiát, akit magadhoz emeltél.

Tűzzel égetik és feldúlják, *

de arcod feddésétől elpusztulnak.

Jobbod embere fölé tárd ki kezedet, *

az emberfia fölé, akit magadhoz emeltél.

Nem hagyunk el többé, éltess még bennünket, *

és mi segítségül hívjuk nevedet.

Újíts meg minket, Urunk, mindenható Istenünk, *

ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Hálát adok neked, Uram, mert megharagudtál ugyan reám, *

de elfordult haragod, és megvigasztaltál.

Íme, Isten az én szabadítóm, *

bizalom tölt el, és nem félek,

mert az Úr az én erőm és dicsőségem, *

ő lett nékem szabadulásom.

Víg örömmel merítetek vizet *

az üdvösség forrásaiból.

Így szóltok majd azon a napon: †

„Adjatok hálát az Úrnak, *

és magasztaljátok nevét!

Mondjátok el a népek közt tetteit, *

és hirdessétek, hogy az ő neve fölséges.

Zengjetek az Úrnak, mert nagyszerű,

amit cselekedett; *

híreszteljétek az egész földön.

Ujjongj, és mondj dicséretet, Sion népe, *

mert nagy közötted Izrael Szentje.”

Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, *

† ujjongjatok Jákob Istenének!

Csendüljön a zsoltár, hozzatok dobot, *

és lágy hangú hárfát citerával!

Fújjátok meg a harsonát újholdkor, *

és holdtöltekor, a mi nagy ünnepünkön!

Izraelben ez a törvény, *

ezt így rendelte Jákob Istene.

Ő hagyta meg ezt Józsefnek, *

amikor Egyiptom földjéről kivonult.

Beszédet hallottam, amit nem ismertem: †

„Válláról levettem a terhet, *

keze megszabadult a kosártól.

Gyötrelmedben segítségül hívtál, és megszabadítottalak, †

a vihar leple mögül meghallgattalak, *

próbára tettelek Meriba vizénél.

Népem, hallgass rám, hadd intselek, *

Izrael, bárcsak figyelnél szavamra:

Ne legyen soha más istened, *

ne imádj soha idegen istent!

Mert én vagyok a te Urad, Istened, †

aki kivezetett téged Egyiptomból, *

csak nyisd ki szádat, és én betöltöm.

De népem nem hallgatta meg szavamat, *

és nem figyelt rám Izrael.

Szívük keménységére hagytam őket, *

járjanak csak kedvteléseik szerint.

Bárcsak hallgatna rám népem, *

és Izrael követné utaimat,

ellenségeit hamarosan megaláznám, *

és gyötrőire emelném kezemet.

Akik gyűlölik az Urat, meghódolnának neki, *

és sorsuk örökké tartana.

Népemet pedig a búza legjavából táplálnám, *

és jóllakatnám őket mézzel a sziklából.”