Jeremiás próféta könyvéből

7, 1-20

Jövendölés a templomba vetett hiábavaló bizalomról

Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: „Állj ki az Úr házának kapujába, és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda egész népe, akik beléptek a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt.

Így szól a Mindenható Úr, Izrael Istene: Tegyétek jobbá utaitokat és szándékaitokat, és én ezen a helyen veletek lakom. Ne bízzatok az ilyen csalóka szavakban: »Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!« Ha jobbá teszitek utaitokat és szándékaitokat, ha ember és embertársa között igazságot tesztek, és ha nem nyomjátok el a jövevényt, az árvát és özvegyet, és nem ontotok ártatlan vért e szent helyen, sem más istenek után nem jártok romlásotokra: akkor veletek lakom e szent helyen, ezen a földön, amelyet atyáitoknak adtam mindörökre.

De lám, ti hazug beszédekben bíztok, amelyek mit sem használnak nektek. Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baalnak, idegen istenekhez szegődtök, akiket egyáltalán nem ismertek. Aztán mégis eljöttök ebbe a templomba s azt mondjátok: »Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat.« Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? – mondja az Úr.

Menjetek el csak Silóba, arra a helyre, ahol egykor szentélyt szereztem nevemnek! És nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt! Most tehát mivel ilyesmit tettetek – mondja az Úr –, és bár fáradhatatlanul beszéltem nektek, de nem hallgattatok rám; szüntelen hívtalak benneteket, de nem válaszoltatok, ezért úgy bánok ezzel a házzal, amely a nevemet viseli, és amelyben annyira bíztok, meg ezzel a hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, mint ahogy Silóval bántam. Elvetlek benneteket a szemem elől, ahogy elvetettem testvéreiteket, Efraim egész nemzetségét.

Te meg ne imádkozzál ezért a népért, ne könyörögj, és ne járj közben értük! Ne próbálj unszolni, mert úgy sem hallgatlak meg! Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? A gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok meg tésztát dagasztanak, hogy kalácsot süssenek az Ég Királynőjének; az idegen isteneknek italáldozatot mutatnak be, s ezt mind az én bosszantásomra. Vajon engem bosszantanak-e – mondja az Úr –, nem inkább magukat szégyenítik meg vele? Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Haragom és indulatom rázúdul erre a helyre; az emberekre és az állatokra; a mező fáira és a föld gyümölcseire; égni fog, és egykönnyen nem alszik ki.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 7, 11; Iz 56, 7; Jn 2, 16

Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? * Házam minden nép számára az imádság háza lesz.

Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká! * Házam minden nép számára az imádság háza lesz.

Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből

(Hom. 23: CCL 122, 354. 356-357)

Jézus születésének és halálának előfutára

Az Úr születésének, igehirdetésének és halálának boldog előfutára az égiek előtt is méltón tett tanúságot küzdelméről; ahogy a Szentírás mondja: Bár az emberek szerint kínokat szenvedett, halhatatlansággal teljes mégis reménye. Méltán ünnepeljük mennyei születésnapját díszes ünneppel, hiszen maga tette ünnepélyessé szenvedésével, és ékesítette fel piros vérének ragyogásával. Méltán tiszteljük emlékét lelki örvendezéssel, hiszen az Úr mellett tett tanúságot a vértanúság pecsétjével szentesítve azt.

Nem szabad ugyanis kételkednünk abban, hogy Szent János a börtönt és a bilincseket Megváltónkért vállalta. Az ő tanúságtevő előfutára volt, és érte adta életét is. Bár üldözője nem követelte tőle, hogy Krisztust megtagadja, hanem hogy hallgassa el az igazságot. Ő mégis Krisztusért halt meg.

Krisztus ugyanis maga mondja: Én vagyok az igazság. Krisztusért ontotta vérét, aki az igazságért áldozta fel magát; ő, aki Krisztus születéséről, igehirdetéséről, keresztségéről előbb a saját születésével, igehirdetésével és kereszteléssel tett tanúságot, előre jelezte a szenvedését is, amikor megelőzte őt a szenvedésben.

Ez a kiváló és nagy férfiú a bilincsek hosszan tartó, nyomasztó terhe után földi életének végét vére ontásával pecsételte meg. Aki az égi béke szabadságának a jó hírét hirdette, azt a gonoszok bilincsbe verik; aki a világosság tanújaként jött, azt a börtön homályába zárják; őt, aki méltó volt arra, hogy maga a Világosság, Krisztus égő és világító lámpának nevezze. A saját vére kereszteli meg azt, akinek megadatott, hogy megkeresztelje a világ Megváltóját, hallja fölötte az Atya hangját, és láthassa a leszálló Szentlélek ajándékát. De nem esett nehezére, sőt könnyű és kívánatos volt számára, hogy ideigtartó kínokat szenvedjen az igazságért, mert tudta, hogy ezekért az örök boldogság jutalma vár rá.

Az ilyen kiválasztottak kívánatosnak tartották, hogy a természeti kényszerűségből elkerülhetetlenül fenyegető halált Krisztus nevét megvallva, az örök élet koszorújával együtt várják. Jól mondja erről az Apostol: Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte. Azért mondja Krisztus ajándékának, ha a választottak érte szenvednek, mert ugyancsak ő tanítja: Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.

VÁLASZOS ÉNEK

Mk 6, 17. 27

Heródes király elfogatta embereivel Jánost, és megkötözve börtönbe vetette. * Testvérének a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett.

Elküldte a hóhért, aki lefejezte Jánost a börtönben. * Testvérének a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett.