Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Szentháromság egy Istenünk,
hatalmas Úr a föld felett,
halld meg dicsérő énekünk,
ébredve melyet zeng szívünk.
Az ágyból immár felkelünk
a csendességes éjidőn,
és esdekelve kérlelünk,
gyógyítsd meg égő sok sebünk.
A kísértő ha cselt vetett,
és vétkeztünk ez éjszakán,
a bűnt lelkünkről mossa le
kegyelmed égi ereje.
És bízó szívvel kérlelünk:
tündöklő fényed töltsön el,
hogy napjaink pergő során
romlást ne hozzon semmi ránk.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Költözz szívünkbe, Krisztusunk,
örök, megváltó Szeretet,
minden szavunk hadd töltse el
igaz, bűnbánó érzelem.
Nagy hittel hozzuk most eléd
könyörgésünket, Jézusunk,
hogy bűneink rút bélyegét
töröld le rólunk, jó Urunk.
Emeld kereszted nagy jelét,
mely tested által szent nekünk,
pajzsul ma híveid fölé,
kik fiaidként élhetünk.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket, *
harcolj az ellenem harcolókkal!
Ragadj vértet, pajzsot, †
úgy kelj oltalmamra, *
és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”
Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, *
örvendezzen, hogy szabadulást hozott.
Még csontjaim is azt mondják: *
„Ki volna hozzád fogható, Uram?
Megmented a gyöngét az erős kezétől, *
a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”
Hamis tanúk állnak elő, *
s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.
Rosszal fizetnek a jóért, *
lelkem azért nagyon elhagyatott.
Pedig amikor ők voltak betegek, *
gyászt öltöttem magamra,
böjttel sanyargattam lelkem, *
és esengve értük imádkoztam.
Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük, *
mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.
De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek, *
összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.
Szünet nélkül marcangolnak, †
ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak, *
és fogukat vicsorgatják ellenem.
Meddig tűröd még, Uram? †
Mentsd meg lelkemet a gazságuktól, *
életemet az oroszlánoktól.
Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben, *
dicsőítelek a sok nép között.
Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim, *
akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.
Látod, Uram, ne hallgass tovább! *
Uram, ne maradj tőlem távol!
Kelj föl, állj ki igazságom mellett, *
igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!
Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják. *
Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”
Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti, *
és dicséretedet egész nap.
Őrizd meg, fiam, a szavaimat,
Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz!
ELSŐ OLVASMÁNY
Jeremiás próféta könyvéből
4, 5-8. 13-28
Észak felől jön a pusztító
Ezt mondja az Úr: „Hirdessétek Júdában, és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassátok meg a kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: »Gyülekező! Vonuljatok a megerősített városokba!« Adjatok le tűzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felől, rettenetes pusztulást. Az oroszlán fölkelt fekvőhelyéről; elindult útjára a nemzetek megrontója, eljött hazájából, hogy pusztává tegye országodat. Városaid romhalmazzá válnak, senki sem lakik többé bennük. Ezért öltözzetek szőrzsákba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tőlünk.
Lám, úgy közeleg, mint a felhő, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. »Jaj nekünk! Elvesztünk!« Tisztítsd meg szíved a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig adsz még helyet szívedben gonosz gondolataidnak? Figyelj csak! Hírnök jön Dán felől; Efraim hegységéből veszedelem híre érkezik!
Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: »Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen. Körülveszik Jeruzsálemet, mint a mezők őrei, mivel hűtlenül elhagyott« – mondja az Úr. Utaid s a tetteid okozták ezt neked. Ez lett a sorsod! Ó, milyen keserves! Kínja egész a szívedig hatolt.
Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót. Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim. Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát? Ez mind azért történt, mert népem esztelen, és nem ismer engem. Balgatag fiak, nincs bennük érteni akarás. Arra van eszük, hogy gonoszságot műveljenek, de hogy jót tegyenek, ahhoz nem értenek. Ha a földre nézek, lám, puszta és kietlen, ha fel az égre, kihunyt a világossága. Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek. Körülnézek, és nincsen ember, az ég madarai is mind elmenekültek.
Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától. Mert azt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki! Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek. Ezt mondtam, és nem bánom meg; így határoztam, és nem térek el tőle.”
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Jer 4, 24-26; Zsolt 85, 5
Haragod miatt, Istenem, ingadoznak a hegyek; de irgalmazz nekünk, Uram, * És ne tedd pusztasággá az országot.
Építsd újjá országunkat, szabadító Istenünk, és fordítsd el tőlünk haragod. * És ne tedd pusztasággá az országot.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből
(Lib. 7, 10. 18; 10, 27: CSEL 33, 157-163. 255)
Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetreméltó örökkévalóság!
Intést kaptam, hogy térjek magamba, és azért vezetéseddel bensőm mélységébe léptem. Megtehettem, mert te lettél segítőm. Beléptem. Lelkem szeme bármilyen gyönge volt, de lelkem e szeme fölött, értelmem fölött, változhatatlan világosságot láttam. Nem a testi szemmel is látható mindennapi világosságot. Nem is ezzel a világossággal valami egyneműt, ennél talán nagyobbat, vakítóbban világítót és özönével mindent betöltőt. Nem ebből származott, hanem másmilyen volt, minden egyébtől ugyancsak eltérő. Nem úgy terült értelmem fölé, mint például a vízre az olaj, vagy földünkre az ég. Magasabban volt, mert ő alkotott engem, és én alatta voltam, hiszen tőle kaptam létezésemet. Ha valaki az igazságot ismeri, ismeri ezt a fényt is.
Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetreméltó örökkévalóság! Te vagy ez, Istenem. Éjjel-nappal hozzád sóhajtozom. Midőn első ízben észrevettelek, magadhoz emeltél engem, hogy rádöbbenjek: valóban létezik, amit ismernem kellene, de ismeretére még nem vagyok alkalmas. Nagy erősen reám sugaraztál, és visszalökted gyönge pillantásomat. Szeretet és borzongás remegett végig rajtam. Ráeszméltem, hogy messze bolyongok tőled, és nem hasonlítok hozzád ezen a vidéken. Mintha a magasságból szavadat hallottam volna: „Én az erősek eledele vagyok. Növekedj, és eszel majd belőlem. Nem te változtatsz azonban engem magadba, mint tested eledelét, hanem te változol majd belém.”
Utat kerestem, miképpen szerezzek erőt, amely alkalmassá nevel majd arra is, hogy élvezzelek téged. És nem találtam, míg nem öleltem át az Isten és az ember közötti közvetítőt, az ember Krisztus Jézust. Ő mindenek fölött való, örökké áldott Isten. Hívogat és szólongat bennünket: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Az eledelt, amelynek vételére még gyönge voltam, a test leplébe zárta, mert az Ige testté lett, hogy tejjel etesse csecsemőkorunkat Bölcsességed révén. Mindent általa teremtettél.
Éppen olyan régi, mint örökkön új Szépség: későn gyulladt föl szereteted bennem. Íme, belül voltál, én pedig kívül, és kint kerestelek. Szépséges világodnak én rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned. Hívtál, kiáltottál, és összetörted süketségemet. Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is. Illatoztál, én lélegzetet vettem, és már lihegek feléd. Megízleltelek, már éhezek reád, és szomjúhozlak téged. Érintettelek, és fölgyulladt a vágyam, hogy békédet elnyerjem.
VÁLASZOS ÉNEK
Ó, igazság, szívem fénye, nem sötétségeim szóltak hozzám; eltévelyegtem, de visszaemlékeztem reád, * És íme, nyugtalanul visszatérek, és forrásodhoz vágyódom.
Nem én vagyok az életem; rosszul éltem magammal, de benned újjáéledek. * És íme, nyugtalanul visszatérek, és forrásodhoz vágyódom.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, újítsd meg Egyházadban azt a lelkületet, amellyel betöltötted Szent Ágoston püspök szívét, hogy mi is egyedül téged szomjazzunk és keressünk, igaz bölcsesség forrása és minden szeretet szerzője. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky