Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Felharsan már a kakasszó,
éj sötétet old e jel,
és az éjfél vak rémeit
mint felleget űzi el.
Jóságos Úr, hozzád térünk,
s buzgón kérünk, légy velünk.
Erős, éber Őrként jöttél,
embereknek fényeként,
mikor földön nagy csend honolt,
s ráborult a néma éj,
a halandó emberi nem
halálának jeleként.
Kérünk, Krisztus, ébressz minket,
űzd el gonosz álmaink,
és az éj e börtönéből
kegyelmeddel szabadíts;
add vissza a fényt szemünknek,
életutunk társa légy.
Áldunk téged és Atyádat,
s áldjuk együtt Lelkedet,
a Hármas-egy Istenséget,
békét, fényt és életet,
s neve minden másnál drágább,
minden méznél édesebb! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Teremtő Isten, légy velünk,
minden fény Atyja, kútfeje,
ha szent kegyelmed nincs velünk,
szívünk erőtlen, reszketünk.
Lelkünket Lelked töltse el!
Költözz szívünkbe, Istenünk,
ne tűrjön álnok cselszövőt,
ne tárjon ajtót bűn előtt,
hogy napjaink sok gondja közt,
mivel magához húz e rög,
éljünk vétkektől mentesen,
s vezérünk törvényed legyen.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Hajlítsd füledet imádságomra, Istenem, †
ne rejtőzz el kérésem elől, *
figyelj rám, és hallgass meg engem!
Zilált vagyok elmélkedésemben, és zavart vagyok *
az ellenség hangoskodása és a bűnösök gyötrése miatt.
Elhalmoznak engem gonoszságaikkal, *
és haraggal támadnak ellenem.
Bensőmben a szívem remeg, *
halálsejtelmek gyötörnek.
Félelem és rettegés szállt rám, *
borzongás fogott el engem.
És így szóltam: †
„Bár szárnyaim lennének, mint a galambnak, *
hogy elrepülnék, és megnyugodnék!
Igen messze elbujdosnék innen, *
és a pusztaságban laknék.”
Várom azt, aki szabadulást hoz nekem *
a szélvész és vihar fergetegétől.”
Szórd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket, *
látom, hogy pártoskodás dúl az egész városban.
Éjjel-nappal körbejárnak a város falain, †
belül gonoszság, kín és csalárdság, *
a tereken nem szűnik a durvaság és cselszövés.
Mert hogyha ellenségem átkozna engem, *
azt még elviselném.
Vagy ha az akarna fölém kerekedni, aki gyűlöl engem, *
az elől talán elrejtőznék.
De te, olyan ember, aki egyenlő velem, *
jóbarátom és bizalmasom,
akivel oly édes volt a barátságunk; *
az Isten házába is együtt és egy szívvel jártunk.
De most Istenhez kiáltok, *
és az Úr megszabadít engem.
Este, reggel és napközben elgondolkodom és sóhajtozom, *
és ő meghallgatja szavamat.
Békét ad, és megment a támadók hadától, *
pedig sokan acsarkodnak ellenem.
Meghallgat az Isten, és megalázza őket, *
ő, aki él öröktől fogva!
Nem lehet rajtuk változtatni, *
nincs bennük istenfélelem.
Ez társaira emel kezet, *
és megszegi adott szavát.
Szája lágyabb, mint a vaj, *
de szíve merő háborúság.
Beszéde simább, mint az olaj, *
de éles, mint a kivont kard.
Vesd az Úrra gondodat, †
ő majd gondoskodik rólad; *
és nem engedi soha, hogy az igaz meginogjon!
De ezeket, Istenem, te elveted, *
a pusztulás gödrébe szórod.
A vérengzők és csalók napjaiknak a felét sem érik el, *
de én, Uram, tebenned bízom!
Figyelj, fiam, a bölcsességemre,
És okosságomnak nyisd ki a füledet!
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
30, 1-18
A pogányokkal kötött szövetségek hiábavalósága
„Jaj a lázongó fiaknak – ezt mondja az Úr. – Olyan terveket szőnek, amelyek nem tőlem valók, és olyan szövetséget kötnek, amelyet nem én sugalltam. Így aztán bűnt bűnre halmoznak. Útra keltek, hogy lemenjenek Egyiptomba, anélkül, hogy velem tanácskoztak volna. A fáraó erejétől remélnek oltalmat, és Egyiptom árnyékában bizakodnak. Ám a fáraó ereje szégyent hoz rátok, és az Egyiptom árnyékába vetett reményetek gyalázatot. Fejedelmeid már Zoánig jutottak, követeid meg Háneszig. Mindnyájan szégyenbe jutnak olyan néppel, amely nem használhat nekik, és nem lehet segítségükre, sem hasznukra, csak szégyenükre és gyalázatukra.
Jövendölés a Negeb vadállatai ellen: A nyomorúság és ínség földjén át, ott, ahol nőstény- és hímoroszlán, vipera és szárnyaskígyó tanyázik, szamarak hátán viszik gazdagságukat és tevék púpján kincseiket olyan népnek, amely nem használhat nekik. Mert Egyiptom segítsége hiábavaló, mit sem ér, ezért nevezem így: »Rahab, a tehetetlen.«
Most azért menj el és írd föl egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon az eljövendő időkre, bizonyságul mindörökre. Bizony, lázongó nép ez, hazug fiak, olyan fiak, akik nem akarnak az Úr szavára hallgatni. A látnokoknak azt mondják: »Ne lássatok!« A prófétáknak meg: »Ne jövendöljetek nekünk igazat! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, prófétáljatok csalárdságokat. Térjetek le az útról, hagyjátok el az ösvényt, s hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével.«”
Ezért most ezt mondja Izrael Szentje: „Mivel megvetettétek szavamat, és inkább az elnyomásban és a hazugságban bíztok, és arra támaszkodtok: azért olyan lesz számotokra ez a gonoszság, mint egy megrepedt és leomlani készülő fal, amelyik hirtelenül omlik össze, így romlása olyan, mint a kíméletlenül összezúzott cserépedényé, amelynek töredékei közt akkora darab cserép sem marad, amellyel egy kis tüzet lehetne hozni a tűzhelyről, vagy egy kevés vizet lehetne meríteni a ciszternából.”
Ezért hát ezt mondja az Úr, Izrael Szentje: „Ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadultok. Ha veszteg maradtok és bíztok, lesz majd erőtök. De ti ezt nem akartátok. Ti inkább így beszéltetek: »Azért sem! Majd lovakon száguldunk.« Bizony, majd száguldotok. »Gyors kocsiban vágtatunk el.« Nos, éppolyan gyorsak lesznek üldözőitek. Ezren futnak el közületek egynek riasztására, és ötnek riasztására valamennyien elfuttok, míg úgy nem maradtok, mint a hadi jelvény a hegytetőn, és mint a zászló a dombon.”
Ám az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok. Mert igazságos Isten az Úr: Boldogok mind, akik benne bíznak.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 30, 15. 18
Ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadultok; * Ha csendben maradtok és bíztok, lesz majd erőtök.
Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek; boldogok mind, akik benne bíznak. * Ha csendben maradtok és bíztok, lesz majd erőtök.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent X. Piusz pápa Divino afflatu kezdetű apostoli rendelkezéséből
(AAS 3 [1911], 633-634)
Az Egyház szelíd hangú szava
A Szentírásba bevett és isteni sugallatra szerzett zsoltárok – mint köztudomású – már az ősegyházban is csodálatos módon emelték azoknak a híveknek az áhítatát, akik szüntelenül bemutatták Istennek a dicséret áldozatát, azaz az ő nevének ajkukon fakadó magasztalását. Az ószövetségi szertartások gyakorlata alapján magában a szent liturgiában és a papi zsolozsmában is jelentős helyet kaptak a zsoltárok, így született meg, mint Vazul mondja, az Egyház szava és a zsoltározás, ez pedig VIII. Orbán elődünk elnevezése szerint édes gyermeke annak a himnuszéneklésnek, amelyet megszakítás nélkül énekelnek Isten és a Bárány trónusa előtt. Atanáz szerint ez tanítja meg az istentiszteletet végző embereket arra, hogy miképpen kell Istent dicsőíteni, és milyen szavakkal kell azt méltó módon kifejezni. Találóan mondja ezzel kapcsolatban Ágoston: Hogy az ember helyesen dicsőíthesse Istent, azért dicsőítette meg előbb önmagát Isten. És hogy miként dicsőítse az ember az Istent, azt az ő jóságos gondoskodásából tanulta meg, mert ő már megdicsőítette önmagát.
A fentieken kívül van még a zsoltárokban valami olyan csodálatos erő is, amely az összes erény gyakorlására serkenti a lelkeket. Mert noha az egész Szentírásunk, az ó- és az újszövetségi egyaránt, Istentől sugalmazott, és hasznos a tanításra – miként ez írva is van –, mégis a zsoltárkönyv – mely olyan mint a Paradicsom – az összes többi könyv gyümölcsét magában foglalva énekel, és azokkal együtt ráadásul saját gyümölcseit nyújtja a zsoltározás közben. Atanáz ismét találóan egészíti ki a mondottakat: Én úgy gondolom, hogy a zsoltározó számára szinte olyan a zsoltár, mint egy tükör, és a zsoltározó ebben olyan élethűen szemléli saját magát is, meg lelkének érzéseit is, hogy ezért is imádkozza azokat olyan szívesen. Ezért írja Ágoston a Vallomásaiban: Mennyire sírtam a himnuszok és énekek közben, milyen nagy buzgalomra indított szelíd hangú Egyházad szava! Mihelyt meghallottam ezeket a szavakat, a te igazságod töltötte el a szívemet, fellángolt a buzgóságom, és folytak a könnyeim; milyen jó volt azokat hallanom.
Mert ugyan kit ne indítana meg a zsoltárok ama számos helye, ahol Isten végtelen felségéről, mindenhatóságáról, felfoghatatlan igazságáról, jóságáról vagy kegyességéről és a többi végtelen dicsőségéről olyan ékesen beszél? Kit ne lelkesítene hasonló érzelmekre az Istentől kapott jókért mondott sok hálaadás vagy az a sok bizalomteljes kérőimádság, vagy az a bűnbocsánatért esdő sok könyörgés? Ki az, akinek a szeretetét fel ne gyullasztaná megváltó Krisztusunk ékesen szóló előképe, akinek dicsőítő vagy könyörgő, reményteli vagy vágyódó szavát hallotta minden zsoltárban Ágoston?
VÁLASZOS ÉNEK
1 Tessz 2, 4. 3
Úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. * Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek.
Igehirdetésünk nem megtévesztésből, hamis szándékból vagy álnokságból fakad. * Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Szent X. Piusz pápát mennyei bölcsességgel és apostoli erővel töltötted el, hogy védelmezze a katolikus hitet, és mindent megújítson Krisztusban. Add, hogy tanítását és példáját követve elnyerjük a mennyei jutalmat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky