Izajás próféta könyvéből

7, 1-17

Háború idején jövendölés az Emmánuelről

Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaliahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni.

Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik.” Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. De az Úr azt mondta Izajásnak: „Menj el Acházhoz fiaddal, Seár Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton. És ezt mondd majd neki:

»Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától, és attól, hogy Arám, Efraim és Remaljahu fia elvesztésedre szövetkeztek, mondván: Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává.« Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz, hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Razon meg Damaszkusz feje. Szamaria csak Efraim fővárosa marad, Remaljahu fia meg Szamaria feje. Még hat vagy öt esztendő, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép. Bizony, ha nem tartotok ki mellettem, nem maradhattok fenn.”

Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.”

Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el. Aludttej és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani. Mert mielőtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart. Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, csak Asszíria királya idején.”

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 7, 14; 8, 10; Lk 1, 30. 31

Íme, a szűz fogan, és fiút szül. * Emmánuelnek nevezik el, mert velünk az Isten.

Ne félj, Mária! Gyermeket fogansz, és fiút szülsz. * Emmánuelnek nevezik el, mert velünk az Isten.

Eudes Szent János áldozópapnak „Jézus csodálatos Szíve” című értekezéséből

(Lib. 1, 5: Opera omnia 6, 107. 113-114)

Az üdvösség és igaz élet forrása

Kérlek téged: úgy tekintsd a mi Urunkat, Jézus Krisztust, mint aki a te számodra igazi fő, te pedig egy vagy tagjai közül. Ő számodra, mint a többi tag számára is a fej; ami az övé, az mind a tied is: lelke, szíve, teste, élete és minden tehetsége. Ezeket úgy kell használnod, mintha a tieid lennének; neki szolgálva őt dicsérd, szeresd és dicsőítsd. Te pedig annyira az övé vagy, mint amennyire a fejé a test bármely tagja. Ezért vágyódik ő is oly erősen arra, hogy minden tehetségedet úgy használja az Atya szolgálatára és dicsőségére, mintha az az övé lenne.

De ő nem elégszik meg azzal, hogy a tied legyen, hanem még azt is akarja, hogy benned legyen, benned éljen, és benned uralkodjék, miként a fej a tagjaiban él, és kormányozza azokat. Azt is akarja, hogy mindaz, ami őbenne van, az benned éljen és uralkodjék: az ő Lelke a te lelkedben, az ő Szíve a te szívedben, lelkének minden tehetsége a te lelked tehetségeiben, hogy így valósággá váljanak benned e szavak: Dicsőítsétek meg, és hordozzátok az Istent testetekben, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon bennetek. Te nemcsak hogy az Isten Fiáé vagy, hanem úgy kell őbenne lenned, mint ahogy a tagok egyek a fővel. Mindazt, ami benned van, őbelé kell beoltanod, és belőle kell élned, hogy ő vezessen téged. Nem lesz más igazi életed, csak őbenne, mert az igazi életnek ő az egyedüli forrása; rajta kívül csak halált és pusztulást találsz. Egyedül csak ő vezesse minden érzésedet, cselekedetedet és testi erődet, belőle és érte kell élned, hogy így beteljesítsd a Szentírás szavait: Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg, és támadt fel, hogy halottnak, élőnek Ura legyen.

Végül pedig egy vagy magával Jézussal, miként a tag is egy a fejjel; ezért tehát az kell, hogy egy legyen a lelkületed ővele: egy a lelked, egy az életed, egy az akaratod, egy a döntésed, egy a szíved. És szükséges még az is, hogy ő legyen a lelked, a szíved, a szereteted, az életed és mindened. A keresztény embernek ez a magasztos fönsége a keresztség szentségéből ered, növeli és erősíti a bérmálás szentsége, és az Istentől kapott egyéb kegyelmek jó felhasználása is; az Oltáriszentség pedig fölemeli a lehető legnagyobb tökéletességre.

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 14, 9. 8. 7

Krisztus azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek Ura legyen. * Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.

Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. * Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.