Könyörülj rajtam, Istenem, *

szerető jóságod szerint,

és minthogy mérhetetlen a te irgalmad, *

gonoszságomat töröld le rólam!

Mosd le bűnömet teljesen, *

és vétkemtől tisztíts meg engem!

Gonoszságomat belátom, *

bűnöm előttem lebeg szüntelen.

Egyedül csak ellened vétkeztem, *

ami színed előtt gonosz, olyat tettem.

Te feddhetetlen vagy döntéseidben, *

és igazságos, amikor ítélsz.

Íme, én bűnben születtem, *

anyám már vétekben fogant engem.

Te pedig a szívben élő hűséget kedveled, *

és kinyilatkoztattad nekem bölcsességed titkait.

Hints meg izsóppal, és tiszta leszek, *

moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó!

Add, hogy vidámságot és örömet halljak, *

hadd örvendezzenek megtört csontjaim!

Fordítsd el bűneimtől arcodat, *

és töröld el minden vétkem.

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, *

új és erős lelket önts belém!

Ne taszíts el színed elől, *

és szent lelkedet ne vond meg tőlem!

Add meg újra az üdvösség örömét, *

a készséges lelkületet erősítsd bennem!

A vétkeseknek megmutatom utadat, *

és a bűnösök hozzád térnek.

Ments meg a vérontástól, Isten, szabadító Istenem, *

igazságosságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

Nyisd meg, Uram, ajkamat, *

hogy dicséretedet hirdesse szavam!

Hiszen te a véres áldozatot nem kedveled, *

s ha égőáldozatot hoznék, nem vennéd szívesen.

Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, *

te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet.

Jóságodban, Uram, tégy jót Sionnal, *

építsd fel újra Jeruzsálem falait!

Akkor majd neked tetsző áldozatot hoznak eléd, *

és oltárodon fiatal tulkokat áldoznak.

Szemem éjjel-nappal könnyet ont, *

és nem tud csillapodni,

mert nagy csapás sújtotta népem szűz leányát, *

szerfölött nagy csapás.

Kimegyek a mezőkre: †

íme, ott karddal leöltek hevernek; *

bemegyek a városba: íme, éhségtől aléltakat találok.

Próféta is, pap is eltávozott *

ismeretlen, idegen országba.

Vajon végleg elvetetted Júdát, *

vagy tán megutálta lelked Siont?

Miért vertél meg minket úgy, *

hogy épség rajtunk nem maradt?

A békét vártuk, de nem jött semmi jó, *

a gyógyulás idejét, és íme, a rettegés van itt.

Elismerjük, Urunk, gonoszságainkat †

és atyáink bűneit, *

bizony, vétkeztünk ellened.

Ne adj gyalázatra minket a te nevedért, *

és ne hozz szégyent fönséges trónusodra miattunk!

Emlékezz meg rólunk, *

és ne bontsd fel velünk kötött szövetségedet!

Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, *

szolgáljatok az Úrnak örvendezve;

járuljatok színe elé *

vidám énekszóval!

Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, †

ő alkotott minket, övéi vagyunk, *

háza népe és legelőjének nyája.

Őt magasztalva lépjetek be kapuján, †

énekelve vonuljatok hajlékába, *

adjatok hálát neki, és áldjátok nevét,

mert valóban jó az Úr, †

szeretete megmarad örökké, *

és hűsége nemzedékről nemzedékre.