Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Világosság, Atyáddal egy,
te fénynek fénye, napvilág,
az éjből felszáll énekünk:
jöjj el közénk, így kérlelünk.
Lelkünkből oszlasd a homályt,
szórd szét a démonok hadát,
álmosságunkat űzd tova,
restség ne rontson meg soha.
Irgalmazz, Krisztusunk, nekünk,
akik tebenned így hiszünk,
hogy üdvösségünk hozza meg
e szép zsoltáros énekünk.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szentháromság, nagy Istenünk,
te mindent alkotsz, rendre szabsz:
munkára szántad a napot,
s éjjel nyugalmas álmot adsz.
Reggel, délben és éjszaka
zengjük dicsérő éneked:
őrizz mindenkor, támogass,
hogy áldjuk együtt szent neved.
Szolgáid, hozzád járulunk,
eléd imádva borulunk:
esdő szavunkat megsegítsd,
az égiekkel egyesítsd.
Ezt add meg kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Fölkel az Isten, és szétszóródnak ellenségei, *
színe elől gyűlölői szertefutnak.
Úgy szórod szét őket, amint a füst szertefoszlik; †
miként elolvad a tűztől a viasz, *
az Isten színe elől úgy pusztulnak el a gonoszok.
De örvendenek és ujjonganak Isten előtt az igazak, *
elragadtatással ünnepelnek.
Énekeljetek Istennek, zsoltárt zengjetek nevének, †
készítsetek utat neki, aki a felhők fölött vonul, *
mert „az Úr” az ő neve!
Örvendezzetek színe előtt, †
„árvák atyja és özvegyek pártfogója” *
Isten az ő hajlékában.
Isten otthont ad a hontalannak, †
a foglyoknak visszaadja szabadságát, *
csak a lázadók maradnak a kietlen pusztában.
Amikor te, Istenünk, néped élén kivonultál, *
és áthaladtál a pusztán, megrendült a föld,
az egek megolvadtak Sínai Ura előtt, *
Izrael Istene előtt.
Bőven hullattál esőt, Istenünk; *
örökségedbe, ellankadt népedbe új erőt öntöttél.
Otthont talált a te családod, *
ahol jóságodban, Istenünk, gondját viseled szegényeidnek.
Az Úr igéje hangzik, *
szüzek nagy serege hirdeti a jó hírt:
„Futnak a seregek királyai, futnak, *
és a háznak szépe osztja szét a zsákmányt.
Míg ti szunnyadoztok az aklok között, *
a galamb szárnya ezüstösen fénylik, tollai aranylanak.
Mialatt a Mindenható királyokat szór szét, *
fehér lesz a Zalmon, mint a hó.”
Básán hegye az Isten hegye, *
Básán hegye kimagaslik a hegyormok közül.
Ugyan mit irigykedtek, hegyek csúcsai, †
a hegyre, amelyet lakhelyéül az Úr kiválasztott; *
mert az Úr örökre ott lakik!
Isten harci szekere ezer és tízezer; *
az Úr a Sínairól vonul szentélyébe.
Magasba szálltál, foglyokat vittél magaddal, †
ajándékul embereket kaptál, *
hogy a lázadók is Uruknál, Istenüknél lakjanak.
Áldott legyen az Úr naponként és mindenkor, *
üdvösségünk Istene, ő visel ránk gondot.
Istenünk ő, szabadító Istenünk; *
az Úr, a mi Urunk, a halálból is kivezet minket.
Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, *
sok gonosztevő fürtös fejét.
Így szól az Úr: „Básánból kihozlak, *
a tenger mélyéből is kivezetlek,
hogy vérben gázolhasson lábad, *
és kutyáid nyelvének része legyen ellenségeidből.”
Látták bevonulásodat, Isten, *
Istenem és Királyom bevonulását a szentélybe.
Elöl énekesek mentek, †
a menet végén hárfások, *
középütt a lányok kézidobbal:
„Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, *
az Urat, ti, Izrael ivadékai!”
A törzsek élén az ifjú Benjamin halad, †
nyomában Júda vezérei seregükkel, *
majd Zebulon nagyjai és Naftali fejedelmei.
Mutasd meg, Isten, hatalmadat, *
erősítsd meg, Isten, amit bennünk műveltél!
Jeruzsálemből, templomodból *
királyok hozzák ajándékukat neked.
A nádlakó vadat fenyítsd meg, †
a tulkok gyülekezetét és népek borjait; *
boruljanak le ezüst holmijukkal.
Szórd szét a népeket, amelyek háborút akarnak. †
Jöjjenek Egyiptom nagyjai, *
és Etiópia tárja kezét Isten felé!
Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak, †
aki áthalad az egek egein, az ősi egeken, *
íme, hallatja szavát, hatalmas szózatát.
Ismerjétek el Isten hatalmát, †
Izrael fölött ragyogó fölségét *
és nagy erejét a felhők felett.
Csodálatos vagy, Isten, szentélyedben! †
Izrael Istene ad népének hatalmat és erőt; *
áldott a mi Istenünk!
Hadd halljam az Úristen szózatát!
Igen, ő békét hirdet népének.
ELSŐ OLVASMÁNY
Mikeás próféta könyvéből
3, 1-12
A fejedelmek bűnei miatt elpusztul Jeruzsálem
„Halljátok, Jákob fejedelmei és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot? Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek. Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábasban, akkor majd kiáltanak az Úrhoz. De ő nem hallgatja meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyeket elkövettek.”
Ezt üzeni az Úr a prófétáknak, akik félrevezetik népemet: Ha van mit a foguk alá venniük, azt hirdetik: „Béke!” De ha valaki nem tömi a szájukat, hadat üzennek ellene. Nos, ezért látomás helyett éjszaka borul rátok, jövendölés helyett sötétség tör rátok. Lenyugszik a nap a próféták felett, a nappal éjszakára fordul. Akkor majd megszégyenülnek a látók, szégyen borítja a jövendőmondókat. Mindegyiküknek zárva marad a szája, mert nem jön az Istentől üzenet. Engem azonban erő tölt el, az Úr lelke, igazság, bátorság, hogy feltárjam Jákob előtt vétkét, Izrael előtt gonoszságát.
Halljátok hát, Jákob házának fejedelmei és Izrael házának vezérei, ti, akik megvetitek az igazságot, és ami jogos, azt kijátsszátok. Ti, akik vérdíjból építitek fel Siont és gonoszságból Jeruzsálemet! Fejedelmei ajándékért szolgáltatnak igazságot, papjai bérért döntenek, prófétái ezüstért jövendölnek. És még az Úrban bizakodnak! Azt mondják: „Nemde közöttünk van az Úr? Nem érhet minket semmi veszedelem!” Bizony, ezekért, vétkeitek miatt, felszántják Siont, mint a szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá válik, a templomhegy erdő borította magaslattá.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 78, 1; Dán 3, 42. 29
Pogányok törtek örökségedre, Istenünk, meggyalázták szent templomodat, Jeruzsálemet romba döntötték. * Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk nagy irgalmasságod szerint.
Vétkeztünk, gonoszat tettünk, eltávoztunk tőled. * Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk nagy irgalmasságod szerint.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Klára szűznek Prágai Szent Ágneshez írt leveléből
(Edit. I. Omæchevarria, Escritos de Santa Clara, Madrid 1970, pp. 339-341)
Figyeld Krisztus szegénységét, alázatát, szeretetét!
Boldog az, akinek megadatik, hogy részt vehet a szent lakomán, hogy szívének minden érzelmével az Úrhoz ragaszkodjék. Az ő szépségét szünet nélkül csodálják a boldog mennyei seregek, szeretete felhevít, szemlélése felüdít, jósága betölt, édessége kitölt minden hiányosságot, emléke gyönyörűséggel sugárzik, illatától újjáélednek még a halottak is, dicsőséges látása boldoggá teszi majd a mennyei Jeruzsálem minden lakóját. Mivel ő az örök dicsőség ragyogása, az örök világosság kisugárzása és tiszta tükör, ezért naponta nézz bele ebbe a tükörbe, ó, királynő, Jézus Krisztus jegyese, és állandóan szemléld benne magadat.
Úgy ékesítsd fel magadat kívül és belül az összes erény virágaival és színes ruháival, amint az a legnagyobb Király tiszta leányához és mátkájához illik. Ebben a tükörben ott ragyog a boldog szegénység, a szent alázat és a kimondhatatlan szeretet, ezt majd szemlélheted Isten kegyelmével ebben a teljes tükörben.
Figyeld ennek a tükörnek a kezdetét, a jászolba fektetett és pólyába takart gyermek szegénységét. Ó, csodálatos alázat, ó, bámulatos szegénység! Az angyalok Királya, a menny és föld Ura jászolban nyugszik. A tükör közepén szemléld azt az alázatot, meg azt a boldog szegénységet, és azt a számtalan fáradalmat és nyomorúságot, amelyet elviselt az emberi nem megváltásáért. Ugyanennek a tükörnek a végén lásd meg azt a kimondhatatlan szeretetet, amellyel szenvedni akart a keresztfán, és vállalta a leggyalázatosabb halált. Ezért azután maga ez a keresztfára szögezett tükör szólította fel az arra járókat, hogy lássák meg mindezt: Ó, ti mindnyájan, akik jártok-keltek az úton, nézzetek ide, és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? Egy hanggal, egy lélekkel feleljünk neki, aki ennyi fájdalommal kiált hozzánk: Lelkem folyvást rajtad töpreng, és már-már összeroskad. Ettől gyulladj szüntelen lángolóbb szeretetre, ó, te, aki a mennyei Király királynője vagy!
Ha ezenfelül még az ő kimondhatatlan édességét, gazdagságát és örök dicsőségét is szemléled, akkor szíved vágyakozásával és szeretetével így kiálts: Vigyél magaddal, siessünk, keneteid illata kellemes, ó, mennyei Jegyesem. Követlek, és nem fáradok el, míg be nem viszel szőlőskerted házacskájába, amíg bal karod nem lesz a fejem alatt, és jobbod át nem ölel engem, és ajkad boldogító csókjával meg nem csókolsz. Ha ezeken elmélkedel, gondolj a te szegényke anyádra is, mert jól tudod, hogy téged kedves emlékként kitörölhetetlenül én is a szívembe írtalak, hiszen te mindenkinél kedvesebb vagy számomra.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 72, 26; Fil 3, 8
Bár elenyészik a szívem és a testem, * Szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
Mindent hátránynak tartok, csakhogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. * Szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Jóságos Istenünk, te az evangéliumi szegénység szeretetét oltottad Szent Klára szívébe. Közbenjárására add, hogy mi is kövessük a szegény és alázatos Krisztust, és így eljussunk színed látására a mennybe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky