2026. augusztus 10.

Szent Lőrinc diakónus és vértanú
ünnep


A római egyház diakónusa volt, a Valerianus-féle üldözés idején szenvedett vértanúságot 258. augusztus 10-én, négy nappal II. Szixtusz pápa és négy római diakónustársa után. Sírja a Via Tiburtinához közeli Campo Veranon van, amely mellé Nagy Konstantin császár bazilikát emelt. Tisztelete már a IV. században elterjedt az Egyházban.

Délben

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunk, felséges Istenünk,

a lét rendjét ki megszabod:

reggel világosságot adsz,

és délben tűző ragyogást,

oltsd el minden viszály tüzét,

szüntesd a rossz vágyak hevét,

a testet egészséggel áldd,

szívünket békéd járja át.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, vigasztalónk,

egyetlen Úr, örök király. Ámen.

Vagy:

Dicsérjük dallal az Urat,

buzgó készséggel lelkesen:

az óra, íme, délre jár

s bennünket imádságra hív.

Ez szent idő: az áldozat,

boldog Bárány, keresztre száll

és híveit megváltva most

dicsőségünket szerzi meg.

E fénytől, mely tűzőn ragyog,

homályba hull a déli ég:

szívjuk szívünkbe lelkesen

kegyelme lángját s erejét.

Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,

és egyszülött örök Fiát,

s a Szentlelket, ki vigaszunk

meg nem szűnő időkön át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Parancsaidat keresem, Uram, mert azok által éltetsz engem.
119 (118). zsoltár, 89-96
XII. (Lamed)

Léted örökkévaló, Uram, *

igéd is örökké szilárd, mint az ég.

Leghűségesebb vagy nemzedékről nemzedékre, *

megszilárdítottad a földet, és az megmarad.

Léteznek ezek ma is, végzéseid szerint, *

neked szolgál a mindenség.

Lehet, ha nem szeretném úgy törvényedet, *

megalázottságomban talán elpusztulnék.

Lelkem sohasem felejti el parancsaidat, *

mert azok által éltetsz engem.

Légy szabadítóm, én tied vagyok, *

mivel parancsaidat keresem.

Lesnek rám a gonoszok, hogy elveszítsenek, *

de én megértettem végzéseidet.

Látom, hogy minden dolognak vége lesz, *

de a te parancsolatod bizony megmarad.

Ant. Parancsaidat keresem, Uram, mert azok által éltetsz engem.
2. ant. Uram, te vagy az én reménységem ifjúkorom óta.
71 (70). zsoltár
Benned bízom, Uram, gyermekkorom óta
A reményégben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők! (Róm 12, 12)
I.

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

Te igaz vagy, szabadíts meg, és ments meg engem, *

fordítsd felém füled, siess segítségemre!

Légy oltalmazó sziklám és megerősített hajlékom, *

hogy megszabadíts engem,

mivel te vagy az én erősségem *

és biztos menedékem.

Istenem, ragadj ki a bűnösök kezéből, *

a törvényszegő és a zsarnok hatalmából!

Te vagy, Uram, reménységem; *

ifjúkorom óta, Uram, benned bízom.

Az anyaméhtől te vagy támaszom, †

anyám öle óta a védelmezőm, *

te vagy mindig az én dicsekvésem.

Szinte csodajel lettem sokaknak, *

mert te erős segítőm vagy!

Szám dicséreteddel van tele, *

egész napom magasztalásoddal.

Ne vess el engem öregségem idején, *

ha erőm hanyatlik, ne hagyj el engem!

Ellenségeim beszélnek rólam, †

mert szemmel tartanak engem, *

és fölöttem összesúgnak,

és azt mondják: „Már elhagyta Isten, †

üldözzétek, és fogjátok el, *

már senki sincs, aki megmenthetné!”

Ne távozz el tőlem, Isten, *

siess, Istenem, jöjj segítségemre!

Megszégyenülten vesszenek el, akik életemre törnek, *

rosszakaróimat sújtsa szégyen és gyalázat!

Ant. Uram, te vagy az én reménységem ifjúkorom óta.
3. ant. Ha öregkorra jutok, ne hagyj magamra, Istenem.
II.

Én azonban mindenkor reménykedem, *

dicséretedről dalolok szüntelen.

Igazságodat hirdeti ajkam, †

és szabadító tetteidet mindennap, *

amiket megszámlálni sem tudok.

Az Úr nagy tetteit hirdetem, *

Uram, én csak igazságodról elmélkedem.

Ifjúságom óta oktatsz, Istenem, *

csodáidat mindmáig hirdetem.

Ha öregkorra és késő vénségre jutok, *

ne hagyj akkor se magamra, Istenem,

hadd hirdessem erős karodat *

minden eljövendő nemzedéknek!

Hatalmad és igazságod oly nagy, Istenem, †

hogy csodás tetteid az égig érnek; *

Isten, ki hasonló hozzád?

De sok gyötrelmet és bajt mutattál meg nekem, †

te azonban új életre keltettél, *

a föld mélyéből is kihoztál engem.

Megnöveled életkoromat, *

felém fordulsz, és megvigasztalsz.

Én pedig hálát adok majd neked, †

hárfán zengem hűségedet, Istenem; *

Izrael Szentje, citerán zsoltárt pengetek neked.

Ajkam örvendezzen, amikor neked énekel, *

és lelkem, amelyet megváltottál.

Nyelvem naphosszat csak igazságodat emlegesse, *

mivel megszégyenültek és meghátráltak, akik vesztemre törtek.

Ant. Ha öregkorra jutok, ne hagyj magamra, Istenem.

RÖVID OLVASMÁNY

Jak 1, 12

Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.

Istenben remélek, nem félek:

Halandó mit árthat nekem.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, a te szereteted tüze Szent Lőrincet hűségessé tette a szolgálatban, és dicsőségessé a vértanúságban. Add, hogy szeressük, amit ő szeretett, és váltsuk tettekre, amit tanított. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2026 J. Vidéky