Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Mindenek Atyja, világ újítója,
nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,
áldva dicsérünk, esedezve kérünk,
nézz a szívünkre!
Éjszaka zengjük hálaénekünket,
te segíts minket, hogy méltók lehessünk
dicsérni téged egy szívvel örökké,
fénynek adója.
Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,
add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,
s hogy tetteinkben örök dicsőséged
meg-megújuljon.
Add, hogy szívünket tüzed általjárja,
s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,
és a kezünkben ki nem alvó lánggal
égjen a mécses.
Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,
s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,
Szentlélek Isten, dicséreted zengjen
földön, egekben. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,
végtelen jóság, öröme a földnek,
csorduló véred a halálból minket
megszabadított.
Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,
áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,
és növeld bennünk a segítő jóság
minden erényét.
Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,
győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,
és álljon mellénk, kit az égből küldesz:
isteni Lelked.
Dicsőség néked, örök Atyaisten,
és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,
s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr
minden időn át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *
nyelvemmel nem vétkezem;
retesszel zárom le szájam, *
amíg gonosz ember áll előttem.”
Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *
és fájdalmam kiújult.
Szívem fölhevült bennem, *
elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.
Nyelvem akkor megoldódott: *
„Uram, tudasd velem életem végét:
mennyi napjaimnak száma, *
hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”
Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *
életem ideje előtted semmiség.
Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *
mint az árnyék, az ember úgy múlik el.
Hiábavaló az is, hogy vesződik, *
kuporgat, de nem tudja, kinek.
És most, Uram, mire várhatok? *
Egyedül benned reménykedem.
Minden gonoszságomból ments ki engem, *
ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!
Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *
mert te vagy, aki ezt végbevitted.
Csapásaidat vedd le rólam, *
elpusztulok sújtó kezed alatt.
Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †
moly módjára erejét elemészted. *
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.
Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *
figyelj kiáltásomra!
Ne légy süket siránkozásomra, †
hiszen nálad jövevény vagyok, *
vándor, mint minden ősöm.
Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *
mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Mit dicsekszel gonoszságoddal, *
te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?
Egész nap álnokságon jár az eszed; *
te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!
A rosszat jobban kedveled a jónál, †
a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *
te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.
Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †
kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *
gyökerestől kitép az élők földjéből.
Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *
azután nevetve mondják:
„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †
hanem gazdagságában volt reménye, *
és csak gonoszsága minden ereje!”
Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †
Isten irgalmában bízom, *
mindenkor és mindörökké.
Örökké áldalak azért, amit tettél, †
nevedben reménykedem, *
mert jóságos vagy híveidhez.
Kitartok igéd mellett.
Az Úr minden reményem.
ELSŐ OLVASMÁNY
Ámosz próféta könyvéből
9, 1-15
Az igazak boldog sorsa
Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt. Azt mondta: „Sújts az oszlopfőre, rendüljön meg a mennyezet! Összetöröm mindannyiuk fejét, karddal ölöm meg, aki megmarad. Senki nem menekülhet meg közülük, nem lesz számukra sehol menedék. Ha leszállnak az alvilágba, kezem onnan is visszahozza őket; ha az egekbe menekülnek, onnan is leszállítom őket. Ha elrejtőznek a Kármel csúcsán, felkutatom, és onnan is visszahozom őket; ha szemem elől a tenger mélyére bújnak, ott is parancsolok a sárkánynak, hogy marja meg őket. Ha ellenségeik előtt fogságba mennek, ott is parancsolok a kardnak, hogy ölje meg őket. Rajtuk lesz a szemem, de romlásukra, nem javukra.”
Az Úr a Seregek Istene… Ha megérinti a földet, kiszárad, és gyászol minden lakója: emelkedik minden, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama. Lakóhelyét az égben ő építette fel, boltozatát ő emelte a föld fölé. Ő hívja elő a tenger vizét, és ő önti a föld színére: az Úr az ő neve.
„Izrael fiai, nem vagytok-e ti is olyanok, mint a kusiták fiai? – mondja az Úr. Nem én hoztam-e fel Izraelt Egyiptom földjéről, a filiszteusokat Kaftorból, az arámokat Kirből? Nos, rajta tartom szememet a bűnös országon, hogy eltöröljem a föld színéről. De Jákob házát mégsem pusztítom el egészen – mondja az Úr. Mert, lám, parancsot adok, és szétszórom Izrael fiait a különféle nemzetek közé, mint amikor rostál az ember, anélkül, hogy egy szem is a földre esnék. Kard élén hullik el népemben minden gonosztevő, mind, aki mondja: »A vész nem közeleg, nem érkezik el hozzánk.«
Azon a napon felállítom Dávid roskadozó sátrát, repedéseit kijavítom, romjait felépítem, helyreállítom, hogy olyan legyen, mint hajdanában volt. Hadd foglalják el azt, ami Edomból megmarad, és minden nemzetet, ahol segítségül hívják nevemet – mondja az Úr, és meg is teszi.
Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor együtt jár a szántóvető és az arató, a sajtoló és a magvető, újbor fakad a hegyekből, patakzik minden halomból. Népemet, Izraelt helyreállítottam: fölépítik a romba dőlt városokat, és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek, és isszák a borát, kerteket telepítenek és eszik a gyümölcsét. Letelepítem őket földjükre, soha többé nem tépik ki őket földjükből, amelyet nekik adtam – mondja az Úr, a te Istened.”
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. ApCsel 15, 16-17. 14.
Hogy az emberek keressék az Urat, és minden nép, amelynek rólam adnak nevet, * Megkegyelmezek és újra fölverem Dávid sátrát, mondja az Úr.
Isten hozzákezdett, hogy a pogányok soraiból népet toborozzon magának, hiszen meg van írva. * Megkegyelmezek és újra fölverem Dávid sátrát, mondja az Úr.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Alexandriai Szent Cirill püspöknek az efezusi zsinaton mondott szentbeszédéből
(Hom. 4: PG 77, 991. 995-996)
Az Istenszülő Szűz Mária dicsérete
Örömmel tölt el a szentek gyülekezete, mert látom ezt a boldog és lelkes közösséget, amely a Szent és Istenszülő mindenkor Szűz Mária hívására készséges szívvel gyűlt itt egybe. Bár sok szomorúságom volt, de a szent atyák látása megvigasztal. Most Dávidnak, a zsoltárosnak édesen csengő szava teljesedett rajtunk: Íme, már mi olyan jó, és mi oly édes, mint az, ha a testvérek együtt laknak?
Fogadd tehát hódolatunkat, titokzatos Szentháromság, aki az Istenszülő Szent Szűz Mária templomába hívtál össze bennünket.
Köszöntünk, Istenszülő Szűz Mária, az egész földek drága kincse, ki nem alvó lámpás, a szüzesség koszorúja, az igaz tanítás királyi pálcája, örökre ép templom; köszöntünk téged, mert befogadtad azt, akit az egész világ nem fogadhat be; anya vagy és szűz, s általad jön az Úr nevében az, akit áldottnak mond a szent evangélium.
Köszöntünk téged, aki a Mérhetetlent és Felfoghatatlant szűzi méhedbe zártad; általad dicsőítjük és imádjuk a Szentháromságot; általad ünneplik és tisztelik a drága szent keresztfát az egész világon; általad ujjong az ég, örvendeznek az angyalok és főangyalok; miattad futamodnak meg a gonosz lelkek, és bukott le az égből a kísértő sátán; általad vétetik fel a bűnbe esett ember a mennybe; az oktalan bálványimádásba süllyedt emberiség általad jut el az igazság megismerésére; általad lesz osztályrésze a keresztség a hitre térőknek; általad van okunk az örömre; általad alakultak meg az egyházak a földkerekségen, és általad térnek meg a nemzetek.
Hogyan is folytassam még tovább? Általad kaptuk Isten egyszülött Fiát, aki ragyogó fényessége lett azoknak, akik sötétben és halálos homályban ülnek; általad jövendöltek a próféták; általad hirdették az apostolok az üdvösséget a nemzeteknek; általad támadnak fel a halottak; általad uralkodnak a királyok. És mindezt a Szentháromság műveli általad.
Vajon méltóképpen magasztalhatná-e valaki az emberek közül a legdicséretesebb Máriát? Ő anya is és szűz is; a csodák csodája ez, amely engem bámulatba ejt, és magával ragad. Ugyan ki is tilthatja meg az Építőmesternek, hogy a maga alkotta templomban lakjék? És ki vetheti szemére Istennek, hogy saját szolgálóleányát választotta anyjának?
Nézzétek, az egész világ hogyan örvendezik! Tiszteljük tehát, és imádjuk az Egységet, valamint féljük és tiszteljük az osztatlan Háromságot; dicsérjük és ünnepeljük a mindenkor szűz Máriát, Isten szent templomát, és az ő Fiát, a szeplőtelen Jegyest, akinek dicsőség legyen mindörökkön-örökké. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Örvendjetek velem mindnyájan, akik szeretitek az Urat, mert bár kicsiny voltam, tetszésre találtam a Magasságbeli előtt, * S világra szültem az Istenembert.
Boldognak hirdet engem minden nemzedék, mivel tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát az Úr. * S világra szültem az Istenembert.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, bocsásd meg irgalmasan vétkeinket, hogy akik saját érdemeinkkel nem dicsekedhetünk, Fiad Szülőanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának közbenjárására üdvözüljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky