Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Legfőbb kegyesség Istene,
világ teremtő mestere,
ki egy vagy hatalom szerint,
de háromság személy szerint.
Fogadd el buzgó énekünk
s a hozzád síró könnyeket,
a tisztult szívnek hadd legyen
öröme benned teljesebb.
A buja ösztön vágyait
eméssze tüzes szeretet,
és felövezve, éberen,
készülten várjuk jöttödet.
Hogy kiknek hangos éneke
most megtöri az éjszakát,
ajándékodként nyerjük el
az égnek boldog otthonát.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Örök dicsőség Istene,
hívőkre küldöd Lelkedet,
ki által hét kegyelmet adsz,
ma mindnyájunkra küldj vigaszt!
Űzd el tőlünk a testi bajt,
s a fertőző botrányokat;
gyomláld a bűn hajtásait
s a szív gyötrő fájdalmait!
Elménkben tiszta fényt deríts,
tisztes munkában megsegíts,
kérő imánkra légy kegyes,
és egykor mennybe felvezess!
A hét nap és hét éjszaka,
világidő hét korszaka,
ám nyolcadiknak végidő,
világítélet napja jő.
Akkor, megváltó Istenünk,
ne vádolj, irgalmazz nekünk,
baloddal el ne távolíts,
jobboddal áldj és üdvözíts!
Kérünk, kegyelmes Istenünk,
néped hallgasd meg, légy velünk,
hogy zengjük mindörökkön át
a Szentháromság himnuszát! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, szívemben nincs nagyravágyás, *
szememben sincsen kérkedés.
Nem töröm magam nagy dolgok után, *
sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.
Csak a békességre és a csendre *
intettem a lelkemet.
Mint az anyja ölén nyugvó kisded, *
a lelkem bennem úgy pihen.
Bízzál, Izrael, az Úrban, *
mostantól fogva mindörökké!
Emlékezz meg Dávidról, Uram, *
és arról, hogy mennyit buzgólkodott.
Mert megesküdött az Úrnak, *
fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
„Nem lépek addig házamba, *
és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,
nem engedem szunnyadni szememet, *
és szempillámat álomra nem hunyom,
míg nem találok lakóhelyet az Úrnak, *
hajlékot Jákob erős Istenének!”
Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van, *
és megtaláltuk Jaar mezején.
Induljunk hát sátorába, *
boruljunk le lábának zsámolya előtt!
Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, *
kelj útra, te és hatalmad ládája!
Igazságba öltözzenek papjaid, *
és szentjeid ujjongjanak!
Szolgádnak, Dávidnak kedvéért *
fölkented arcát meg ne vesd!
Esküt tett az Úr Dávidnak, *
igaz esküt, nem vonja vissza:
„Véredből származó utódot *
ültetek majd trónodra.
Hogyha megtartják szövetségemet fiaid, *
és a parancsokat, melyekre őket tanítom,
akkor még az ő fiaik is *
trónodon ülnek mindörökre.”
Kiválasztotta az Úr magának Siont, *
lakóhelyéül kívánta:
„Nyugalmam helye ez lesz örökre, *
itt akarok lakni, ez a kívánságom.
Eleséggel gazdagon megáldom, *
szegényeit jól tartom kenyérrel.
Papjaira az üdvösség palástját terítem, *
és szentjei ujjongva ujjonganak.
Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok, *
fényességet hintek fölkent királyomra.
Ellenségeit szégyennel borítom, *
az ő fején azonban korona ragyog.”
Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit.
A csodákat, amelyeket a földön végbevitt.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből
12, 14 – 13, 13
Az Apostol közelgő látogatása, a korintusiak javára szolgál
Testvéreim!
Nos, most harmadszor készülök hozzátok, de nem leszek terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket kereslek. Hiszen nem a gyermekek gyűjtenek a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen feláldozom lelketekért. Ha én ennyi szeretettel vagyok irántatok, a körötökben kevesebb szeretetre találjak?
Ám legyen: „Nem voltam a terhetekre, de mivel furfangos vagyok, behálóztalak benneteket csellel.” Vajon melyik küldöttem révén szedtelek rá benneteket? Fölkértem Tituszt, és elküldtem vele azt a munkatársat. Vajon Titusz csalt meg? Nem teljes egyetértésben munkálkodtunk s ugyanegy nyomon?
Megint azt hihetitek, hogy mentegetőzünk előttetek, pedig Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mégpedig mindent a ti épülésetekre, szeretteim. Félek ugyanis, hogy amikor odaérek, nem talállak titeket olyanoknak, mint szeretnélek. Ti viszont olyannak találtok, amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne fordulna elő köztetek civódás, irigység, harag, egyenetlenség, rágalom, árulkodás, kevélység, pártoskodás, hogy amikor újra odajutok, Isten meg ne alázzon nálatok, és ne kelljen siratnom azokat, akik vétkeztek, s nem tartottak bűnbánatot az elkövetett tisztátalanság, erkölcstelenség és kicsapongás miatt.
Ezúttal harmadszor megyek el hozzátok. „Két vagy három tanú vallomása döntsön minden ügyben.” Másodszori ottlétemkor már megmondtam azoknak, akik vétkeztek, és a többieknek is, s most távollétemben újra előre kijelentem: ha ismét elmegyek, nem kegyelmezek nektek. Bizonyítékot akartok, hogy belőlem Krisztus szól? Ő nem gyönge veletek szemben, hanem hatalmas köztetek. Gyengeségében ugyan megfeszítették, de Isten erejéből él. Mi is gyöngék vagyunk benne, de vele együtt élünk, és ezt be is bizonyítjuk azzal az erővel, amelyet Isten veletek szemben ad.
Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. De remélem, elismeritek, hogy mi kiálltuk. Arra kérjük az Istent, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem azért, hogy mi kipróbáltnak tűnjünk fel, hanem azért, hogy ti a jót tegyétek, akkor minket nézhettek ki nem próbáltnak. Az igazság ellen nem tehetünk semmit, csak az igazságért. Örülünk, hogy gyöngék vagyunk, csak ti legyetek erősek. Imádkozunk is tökéletesedésetekért. Azért írom ezeket távollétemben, hogy ha majd megérkezem, ne kelljen keményen föllépnem azzal a hatalommal, amelyet az Úr nekem építésre adott, nem rombolásra.
Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene.
Köszöntsétek egymást szent csókkal! A szentek mind köszöntenek titeket.
Urunk, Krisztus Jézus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! (Ámen.)
VÁLASZOS ÉNEK
2 Kor 13, 11; Fil 4, 7
Örüljetek, tökéletesedjetek, éljetek békében! * Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene.
Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket Jézus Krisztusban. * Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Liguori Szent Alfonz Mária püspök műveiből
(Tract. de praxi amandi Iesum Christum edit. Latina, Romæ, 1969, pp. 9-14)
Krisztus szeretete
Az életszentség és a lelki tökéletesség abban áll, hogy szeretjük Istenünket, Jézus Krisztust, legfőbb Jótevőnket és Megváltónkat. A szeretet foglalja csokorba, és őrzi meg mindazt az erényt, ami az embert igazán értékessé teszi.
Nemde Isten az, akit teljes szívünkből szeretnünk kell? Ő maga öröktől fogva szeretett minket, így szól hozzánk: „Ne feledd, ember: én előbb szerettelek téged. Még meg sem születtél, még a világ sem létezett, és én már szerettelek. Öröktől fogva vagyok, és öröktől fogva szeretlek.”
Isten jól tudta, hogy ajándékozó jóságával megnyeri az emberi szívet, ezért adományaival akarta felkelteni az emberben a viszontszeretetet. Mintha csak azt mondaná: „Azzal akarom az embereket viszontszeretetre indítani, ami rabságba ejti őket: a szeretet kötelékével!” Ezt akarja megvalósítani mindazzal az ajándékával, amelyet az embernek adott. Lelket adott neki, hogy hozzá hasonlóan emlékezni, gondolkodni és akarni tudjon. Testet is adott, hogy érezni is tudjon. Az emberért teremtette az eget, a földet és a föld minden gazdagságát. Az ember iránti szeretetből úgy rendelkezett, hogy minden teremtmény az embert szolgálja, az ember pedig szeresse őt ezért a sok adományért.
De nemcsak azokat a csodaszép teremtményeit akarta nekünk adni, hanem – hogy biztosítsa magának szeretetünket – annyira szeretett minket, hogy önmagát is teljesen nekünk adta. Túláradó szeretetében az örök Atya nekünk adta egyszülött Fiát. Amikor azt látta, hogy mindnyájan halottak vagyunk a bűn miatt, és hiányzik lelkünkből a kegyelem, íme, mit tett? Igen nagy, sőt az Apostol szavai szerint végtelen szeretetében elküldte nekünk szeretett Fiát, hogy ő nyújtson helyettünk elégtételt, és így visszavezessen minket a bűn nélküli életre.
Fiát adta értünk, akinek azért nem kegyelmezett, hogy ezzel nekünk kegyelmezzen. Vele együtt nekünk ajándékozta minden kincsét: kegyelmét, szeretetét és az örök boldogságot, hiszen mindez csekélység Fiához képest. Az Apostol is mondja: Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 144, 19-20; 1 Jn 3, 9
Az istenfélők vágyait teljesíti az Úr, kérésüket meghallja, és megmenti őket. * Megóv az Úr mindenkit, aki őt szereti.
Azok, akik az Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad. * Megóv az Úr mindenkit, aki őt szereti.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Egyházadban mindig új példaképeket állítasz elénk, akik megmutatják nekünk az erényes élet útját. Segíts testvéreink szolgálatában úgy követnünk Liguori Szent Alfonz püspököt, hogy egykor vele együtt a mennyei jutalomban is részesedjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky