Könyörülj rajtam, Istenem, *

szerető jóságod szerint,

és minthogy mérhetetlen a te irgalmad, *

gonoszságomat töröld le rólam!

Mosd le bűnömet teljesen, *

és vétkemtől tisztíts meg engem!

Gonoszságomat belátom, *

bűnöm előttem lebeg szüntelen.

Egyedül csak ellened vétkeztem, *

ami színed előtt gonosz, olyat tettem.

Te feddhetetlen vagy döntéseidben, *

és igazságos, amikor ítélsz.

Íme, én bűnben születtem, *

anyám már vétekben fogant engem.

Te pedig a szívben élő hűséget kedveled, *

és kinyilatkoztattad nekem bölcsességed titkait.

Hints meg izsóppal, és tiszta leszek, *

moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó!

Add, hogy vidámságot és örömet halljak, *

hadd örvendezzenek megtört csontjaim!

Fordítsd el bűneimtől arcodat, *

és töröld el minden vétkem.

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, *

új és erős lelket önts belém!

Ne taszíts el színed elől, *

és szent lelkedet ne vond meg tőlem!

Add meg újra az üdvösség örömét, *

a készséges lelkületet erősítsd bennem!

A vétkeseknek megmutatom utadat, *

és a bűnösök hozzád térnek.

Ments meg a vérontástól, Isten, szabadító Istenem, *

igazságosságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

Nyisd meg, Uram, ajkamat, *

hogy dicséretedet hirdesse szavam!

Hiszen te a véres áldozatot nem kedveled, *

s ha égőáldozatot hoznék, nem vennéd szívesen.

Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, *

te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet.

Jóságodban, Uram, tégy jót Sionnal, *

építsd fel újra Jeruzsálem falait!

Akkor majd neked tetsző áldozatot hoznak eléd, *

és oltárodon fiatal tulkokat áldoznak.

Bizony, rejtőző Isten vagy te, *

Izrael Istene, Szabadítója!

Szégyent és gyalázatot vallanak ellenségei, *

megszégyenülten távoznak a bálványfaragók.

Izrael szabadulást talál az Úrban örökre; *

nem szégyenültök meg, és nem láttok gyalázatot soha.

Mert így szól az Úr, az egek teremtője, *

aki alkotta s formálta a földet, aki fönntartja,

mert nem hiába teremtette, †

hanem azért alkotta, hogy lakjanak rajta: *

„Én vagyok az Úr, és senki más.

Nem beszéltem én titokban, *

a föld sötét zugaiban.

Nem azt mondtam Jákob sarjának: †

»A zűrzavarban keressetek!« *

Én, az Úr, nyíltan szólok hozzátok, és igazat hirdetek.

Gyűljetek egybe, jertek, lépjetek ide mind, *

akik a nemzetek közül megszabadultatok.

Oktalanok azok, †

akik fából faragott képeket hurcolnak, *

és olyan istenhez könyörögnek, aki nem tud segíteni.

Hirdessétek, tegyétek szóvá, és beszéljétek meg egymás között: †

»Ki hirdette ezt kezdettől fogva, *

ki mondta meg előre régen?«

Nemde én, az Úr? †

Nincs más Isten énrajtam kívül, *

igaz és szabadító Isten nincs kívülem.

Térjetek hozzám, és megszabadultok, minden határai a földnek, *

mert én vagyok az Úr, és senki más.

Önmagamra tettem esküt;

igaz beszéd hagyja el ajkamat, *

meg nem hiúsuló ige.

Előttem hajol meg minden térd, *

és minden nyelv énrám esküszik.

Ezt mondják majd: †

Csak az Úrban van üdvösség és erő; *

hozzá térnek megszégyenülve mind, akik ellene lázadoztak.

Az Úrban igazul meg és dicsőül meg *

Izrael minden ivadéka.”

Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, *

szolgáljatok az Úrnak örvendezve;

járuljatok színe elé *

vidám énekszóval!

Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, †

ő alkotott minket, övéi vagyunk, *

háza népe és legelőjének nyája.

Őt magasztalva lépjetek be kapuján, †

énekelve vonuljatok hajlékába, *

adjatok hálát neki, és áldjátok nevét,

mert valóban jó az Úr, †

szeretete megmarad örökké, *

és hűsége nemzedékről nemzedékre.