Gonoszság suttog a gonosznak a szíve mélyén, *

szeme előtt nincs istenfélelem.

Önmagát ámítva tetszeleg magában, *

hogy föl ne fogja és meg ne utálja vétkét.

Száján a szó csalás és gonoszság, *

eszébe sem jut már, hogy jót tegyen.

Fekvőhelyén is gonoszságot forral, †

nem a jó úton jár, *

és nem veti meg a rosszat.

Uram, jóságod felér az égig, *

a fellegekig a te hűséged.

Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, †

ítéleteid oly mélyek, mint a tenger; *

embernek, állatnak, Uram, te vagy fenntartója.

Istenünk, szereteted a mi nagy kincsünk, *

szárnyad árnyékában nyernek oltalmat az emberek.

Házad gazdagságától megittasodnak, *

gyönyörűséged patakját adod italul nekik,

mert tenálad van az élet forrása, *

s a te fényedben látjuk az igazi fényt.

Maradj hűséges azokhoz, akik ismernek téged, *

és légy igazságos a tiszta szívűekhez.

Ne taposson el engem a gőgös lába, *

ne ingasson meg a bűnösök keze.

Lám, a gonosztevők porba hullanak, *

elesnek, és többé föl sem kelnek.

Kezdjetek rá dobbal az Úr dicséretére, *

az Úrnak lantkísérettel énekeljetek!

Új éneket zengjetek neki, *

dicsérjétek, és magasztaljátok nevét!

Ő az Úr, aki eldönti a háborúkat, *

az ő neve: az Úr!

Az Úrnak himnuszt énekeljünk, *

új dalt énekeljünk Istenünknek.

Nagy vagy, Adonáj, Urunk, †

nagy fölségű és hatalmas, *

akit senki le nem győzhet!

Neked szolgáljon minden teremtményed, *

mert csak szóltál, és azok lettek;

elküldted leheletedet, és minden létrejött, *

szavadnak senki sem állhat ellen.

A hegyek alapjaikban megrendülnek a vizekkel együtt, *

a sziklák viaszként megolvadnak színed előtt.

De akik téged félnek, *

nagyok lesznek színed előtt mindörökké!

Tapsoljatok, nemzetek, mindnyájan, *

ujjongjatok Istennek dicsérő szóval,

mert magasztos az Úr és félelmetes, *

nagy király az egész földön.

A népeket uralmunk alá vetette, *

és a nemzeteket lábunkhoz alázta.

Örökséget választott nekünk, *

hogy dicsekedjék vele Jákob, akit szeret.

Ujjongással vonult be Isten, *

fölment az Úr harsonaszóval.

Zengjetek dalt Istennek, zengjetek, *

zengjetek dalt királyunknak, zengjetek!

Mert Isten az egész föld királya, *

zengjetek neki éneket.

Isten országol a nemzetek fölött, *

szentséges trónján ül az Isten.

A népek fejedelmei egybegyűlnek előtte *

Ábrahám Istenének népével,

mert Istené a földön minden hatalom: *

fölségesebb senki sincs nála.