Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

10, 1 – 11, 6

Az Apostol védekezése

Testvéreim!

Krisztus szelídségére és irgalmasságára kérlek titeket én, Pál, aki közöttetek, szemtől szembe szerény vagyok, de távollétemben szigorú; arra kérlek titeket, hogy ottlétemkor ne kelljen majd erélyesen föllépnem, azzal a határozottsággal, amellyel, azt hiszem, fölléphetek olyanokkal szemben, akik azt tartják rólunk, hogy a test szerint élünk. Igaz ugyan, hogy testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk, mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni eredetűek, amelyek várakat is lerombolnak, így megcáfoljuk az ellenérveket és mindazt, ami Isten megismerése elé akadályként tornyosul, minden értelmet hatalmunkba ejtünk, s Krisztus iránt hódolatra kényszerítünk. Készen állunk arra is, hogy minden engedetlenséget megtoroljunk, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletessé válik.

Nézzétek, ami kézenfekvő: ha valaki azzal kérkedik, hogy Krisztusé, ne felejtse el, ahogy ő, úgy mi is Krisztusé vagyunk. S ha valamivel többet dicsekedném hatalmunkkal, amelyet az Úr épülésetekre adott, nem romlástokra, nem maradnék szégyenben. De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy leveleimmel ijesztgetlek benneteket. Ugyanis azt mondják, hogy levelei súlyosak és kemények, de fellépése erőtlen, beszéde meg gyatra. Az ilyen gondolja meg, hogy amilyenek a távolból leveleinkben vagyunk, olyanok vagyunk a tetteinkben is, amikor jelen vagyunk.

Mi ugyan nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik ajánlgatják magukat. Balgaságukban saját magukat teszik meg mértéknek, és önmagukból veszik az összehasonlítást. Mi ellenben nem dicsekszünk a mértéken túl, hanem csak hatáskörünk mértéke szerint, ahogy az Isten szabta ki nekünk, s ahogy hozzátok is eljutottunk. Tehát nekünk nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával csakugyan eljutottunk hozzátok. Nem dicsekszünk hát mértéken túl a mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek gyarapodásával, ahogy az hatáskörünket megilleti, mind nagyobb megbecsülésben lesz köztetek részünk. Akkor határaitokon túl is hirdethetjük az evangéliumot anélkül, hogy idegen területen mások munkájával dicsekednénk. De „aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék”. Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

Bárcsak eltűrnétek részemről egy kis balgaságot! De hiszen meg is teszitek. Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz.

Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége a Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak. Ha ugyanis valaki jönne, és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, mint amit elnyertetek, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, szívesen vennétek. Pedig gondolom, semmivel sem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”. Mert ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan. Ezt különben minden tekintetben igazoltuk is előttetek.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 10, 3-4; Ef 6, 16. 17

Testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk. * Mert harci fegyvereink nem földiek.

Fogjátok a hit pajzsát meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. * Mert harci fegyvereink nem földiek.

Szent Bernát apát szentbeszédeiből

(Sermo 3 in Assumptione beatæ Mariæ Virginis, 4. 5: PL 183, 423. 424)

A szeretet parancsa három szolgálatra oszlik házunkban

Vizsgáljuk meg, testvéreim, hogy házunkban hogyan osztható háromfelé a szeretet parancsa: a Márta-féle szolgálat, a Mária-féle szemlélődés, a Lázár-féle vezeklés. A tökéletes lélek egyszerre rendelkezik mind a hárommal, de nézzük meg, hogy külön-külön mire valók. Néhányan a szent elmélkedésbe mélyednek, mások a testvérek szolgálatára rendelik magukat, ismét mások pedig keserű lélekkel emlékeznek azokra az évekre, amikor sebektől terhelten sírban aludtak. Így világos, így szükséges, hogy Mária kegyesen és elmélyülten hallgat Istenére, Márta jóságosan és irgalmasan figyel felebarátjára, Lázár pedig nyugtalanul és alázatosan saját magára.

Mindenki vizsgálja meg, hogy melyik fokon áll. Ha ebben a városban lenne Noé, Dániel és Jób, igaz voltukkal csak önmagukat mentenék meg, mondja az Úr. De más fiút vagy lányt nem menetenének meg. Senkinek nem hízelgünk, hogy senki se tévessze meg magát. Akikre nem bízták a szétosztást, akik nem kapta feladatául ezt a szolgálatot, annak mind ülnie kell, vagy Máriával Jézus lábánál, vagy legalább Lázárral a sír falain belül. Miért ne háborogna sok dolog miatt Márta, hiszen annyi mindennel törődik? Neked viszont, akit ilyesfajta szükség nem terhel, a kettő közül egyet fontos választani: vagy háborgás nélkül az Úrban gyönyörködni, vagy ha már nem lehet másként, legalább ne több dolog miatt háborogj, hanem ahogy a próféta mondja: magad miatt.

De miként maga Márta is figyelmeztetésre szorult, úgy a szolgálattevőktől is egyet kérnek, hogy hűségesnek bizonyuljanak. Akkor lesznek hűségesek, ha nem a saját akaratukat követik, hanem az Úrét, így lesz tevékenységük rendezett. Vannak olyanok, akiknek nem egyszerű a szeme, meg is kapják érte bérüket. Vannak, akik a saját elképzeléseik szerint cselekednek, és így beszennyeződik mindaz, amit végeznek, mert hát a saját akaratuk uralkodik bennük.

Jöjj most velem az Énekek Énekéhez, és vizsgáljuk meg hogyan hívja a vőlegény mennyasszonyát: sem el nem hagy a felsorolásból, sem hozzá nem tesz semmit. Kelj fel – kezdi –, szerelmem, barátnőm, szépségem, galambom és jöjj. Vajon nem barátnő az, aki az Úr javát nézi, és hűségesen odaadja érte az életét? Ahányszor a legkisebbek közül egynek a kedvéért is megszakítja a lelki elmélyülést, annyiszor adja érte lélekben életét. Vajon nem szépség, aki miközben fedetlen arccal szemléli az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra változik át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által? Vajon nem galamb, aki sír és nyög a szikla üregében, a barlang falában, mintha kő alá temették volna?

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 12, 3

Miután Jézus feltámasztotta Lázárt, Betániában vacsorát rendeztek neki. * Márta pedig felszolgált.

Mária vett egy font valódi nárduszból készült drága olajat, és megkente vele Jézus lábát. * Márta pedig felszolgált.