Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

5, 1-21

A mennyei honvágy. A kiengesztelődés szolgálata

Testvéreim!

Tudjuk, hogy ha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul.

Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől, és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e. Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni az embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk. Ezzel nem akarjuk magunkat nektek ismét ajánlani, csak arra nyújtunk módot, hogy velünk dicsekedhessetek, s így azoknak, akik látszatra ugyan dicsekedhetnek, belsőleg azonban nem, legyen mit felelnetek. Ha ugyanis nem vagyunk eszünkön, az Istenért nem vagyunk, s ha eszünkön vagyunk, értetek vagyunk. Mert Krisztus szeretete sürget minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt, és feltámadt.

Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés tanítását. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel, ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy általa „Isten igazságossága” legyünk.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 5, 18; Róm 8, 32

Istent Krisztus kiengesztelte irántunk, * És megbízott minket a kiengesztelődés szolgálatával.

Saját Fiát nem kímélte az Isten, hanem mindnyájunkért áldozatul adta. * És megbízott minket a kiengesztelődés szolgálatával.

Szent Kinga életéből, amelyet Longinusz János írt meg

(Acta Sanctorum Ungariæ, Tyrnaviæ, 1743, Semestre II. 83-98)

A tisztaságos Úr megmutatta, hogy mennyire kedves előtte a tiszta szív imája

Miután a házasságban megegyeztek, magyar nemes urak díszkísérettel Kingát egészen Krakkóig vezették, magukkal vívén annak gazdag hozományát. Az Úr 1239. esztendejében, a város határában a hetedik jelzőkőnél nagy tisztelettel fogadták. Boleszláv herceg anyjával, Grzymislavával és a lengyel nemes urakkal jött köszöntésére; megcsodálta jegyese szépségét és a pompás díszkíséretet. Majd a krakkói várba vezette, ahol Kinga bizonyos ideig anyósa házában lakott, míg a lengyel nyelvet előbb érteni, majd beszélni nem kezdte. A lakodalmi ünnepség nagy fényességgel több napon át tartott. De Kinga nem kívánta a játékokat, a táncot és a nagy lakomákat, hanem könnyek között imádkozva Istennek ajánlotta tisztaságát.

A tisztaságos Úr pedig megmutatta, hogy mennyire kedves előtte a tiszta szív imádsága, és mennyire gondja van a szüzességre. Amikor ugyanis a nászházba bevezették őket, Boleszláv megígérte Kingának, hogy iránta való szeretetből minden kérését teljesíteni fogja. Kinga örömmel megragadta az alkalmat, és Szent Cecília példáját követve, így kezdett beszélni jegyeséhez: „Fenség, gyermekkoromtól mind ez ideig a legnagyobb gonddal őriztem szűzi tisztaságomat, és most az a reményem, hogy ennek a nagy kincsnek őrzője, nem pedig elrablója leszel. Előbb lettem ugyanis Krisztus jegyese, mint a tied, és már régesrég tisztaságot fogadtam neki, jóllehet szüleim parancsától késztetve most téged másik jegyesemnek fogadtalak. Csak azt az egyet kérem, és azért könyörgök, hogy fékezd egy kissé vágyaidat, és egy évig tartóztasd meg magadat. Az emberek szemében jegyesem leszel, Isten előtt pedig testvérem.” Ennek hallatára Boleszláv a saját ígéretére és Kinga kérésére való tekintettel, nemkülönben akárcsak Valeriánusz Szent Cecíliától elbűvölve, készséggel megígérte, hogy egy éven át megőrzi a tisztaságot.

A szűzi tisztaságban eltöltött év után Kinga az önmegtartóztatásnak egy újabb esztendejét kérte. Amikor ezt Boleszláv kedvetlenül fogadta, ő a Boldogságos Szűz Mária ajándékát és jutalmát helyezte kilátásba. Midőn pedig a harmadik év kezdete is elközelgett, és Boleszláv a már régóta hiányolt ölelésekben reménykedett, Kinga térdre borult ura előtt, és könnyek között kérte, hogy az eddigi két esztendőhöz Keresztelő Szent János tiszteletére egy harmadikat is adjon hozzá, azt mind közügyeinek, mind pedig magánügyeinek javára tisztaságban töltse, és a hároméves tisztaság megtartásával bizonyuljon katolikus fejedelemnek és a Szentháromság igaz tisztelőjének. Boleszláv fejedelem nagy önuralommal fegyelmezte magát, és mivel reményeiben csalatkozott, semmit sem válaszolt az oly alázatosan előadott kérésre, hanem bosszúsan eltávozott a királyi udvarból, fejedelemsége távolabbi részeire költözött, és az év felét ott töltötte.

Az ekkora erőfeszítéssel megőrzött szüzességnek és nagy életszentségnek a híre Magyarországra is eljutott, és Béla király Mária királynővel együtt nagyon kívánta már látni leányát. Szüleitől tartóztatva hosszabb ideig maradt Magyarországon, mint ahogy elgondolta. Az országban körüljárva Máramarosba is eljutott, ahol sót bányásznak, és atyjától egy sóbányát kért ajándékba.

Földi szüleinek meglátogatása után Lengyelországba visszatérve, szülei bőkezűségéből sok arany holmit vitt magával. Ezeket mennyei Jegyese iránti lángoló szeretetből templomok és kolostorok díszítésére, valamint árvák, özvegyek és szegények megsegítésére fordította. Isteni sugallatra úgy vélte: az lenne a legjobb, ha szerzetesnők számára kolostort alapítana, és megfelelő adományokkal ellátva oda Assisi Szent Ferenc rendjéből (mivel ehhez a rendhez gyermekkora óta szívesen vonzódott) a ferences regula szerint élő szüzeket gyűjtsön.

A földi templomot és kolostort megalapítva Kinga egy másik templom építésére is törekedett, amely egyedül az Úré, és amelyet már régóta építeni kívánt, de igyekvésének Boleszláv király ellenszegült, nem érezve indíttatást arra, hogy az örökös tisztaság megőrzésére ünnepélyes fogadalommal kötelezze magát. Nem tett le ugyanis a reményről, hogy gyermekei legyenek, de mégis barátságosan fogadta Kinga elhatározását. Végül is e szent szűz állhatatos imádságára megváltoztatta elhatározását, legyőzte önmagát, és beleegyezett abba, hogy örökös tisztaságot fogadjon. Ennek ünnepélyes kinyilvánítására, a meghatározott napon, Boleszláv király Prandotha püspök kezeibe a krakkói székesegyházban, nagy sokaság jelenlétében letette a tisztasági fogadalmat.

Kinga pedig, mivel nem elégedett meg a szüzesség fogadalmának vállalásával, Boleszláv király engedélyével és jelenlétében, Szent Ferenc kisebb testvéreinek templomában, Bertalan testvérnek, a lengyel tartományfőnöknek a kezébe, Isten akarata szerint, először az örökös tisztaság fogadalmát tette le, majd vállalta a ferences regulát, és attól kezdve a szegényes szőrcsuhát felöltve és magát kötéllel felövezve igazi leánya lett Szent Ferencnek, buzgón követvén annak minden szabályát.

VÁLASZOS ÉNEK

Hagyjatok, leányaim, és most már ne sírjatok; * Közel az óra, amikor Teremtőnk és Megváltónk megadja a hervadhatatlan koszorút azoknak, akik egész szívvel szerették őt.

Végül az Üdvözítő példájára hangos szóval mondta: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. * Közel az óra, amikor Teremtőnk és Megváltónk megadja a hervadhatatlan koszorút azoknak, akik egész szívvel szerették őt.