A királyok első könyvéből

18, 16b-40

Illés Kármel hegyén legyőzi Baal papjait

Azokban a napokban: Acháb elindult Illés felé. Amikor Acháb megpillantotta Illést, azt kérdezte: „Te vagy az, Izrael megrontója?” De ő így felelt: „Nem én sodortam pusztulásba Izraelt, hanem te és atyádnak háza, amikor elhagytátok az Urat, és amikor Baalhoz szegődtél. Most azonban küldj el s hívd nekem össze egész Izraelt Kármel hegyén, aztán Baal négyszázötven prófétáját is, akik Izebel asztaláról esznek!” Acháb tehát sorra üzent Izrael fiainak és összehívta a prófétákat is Kármel hegyén. Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baal, akkor kövessétek azt!” A nép nem válaszolt egyetlen szót sem.

Akkor Illés így szólt a néphez: „Az Úr prófétái közül egyedül én maradtam meg, Baalnak azonban négyszázötven prófétája van. Adjatok két bikát! Válasszák ki az egyiket, aztán vágják darabokra és tegyék a máglyára, de tüzet ne gyújtsanak! Én majd előkészítem a másik bikát, de tüzet én sem gyújtok. Akkor hívják segítségül ők a ti istenetek nevét, én meg majd segítségül hívom az Úr nevét! Az az Isten, aki tűzzel válaszol, az legyen az Isten!” Az egész nép azt felelte rá: „Rendben van!” Illés tehát így szólt Baal prófétáihoz: „Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát! Ti vagytok többségben. Aztán hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet nem szabad gyújtanotok!” Fogták hát az egyik bikát, előkészítették, és reggeltől délig szólítgatták Baal nevét ezekkel a szavakkal: „Baal, hallgass meg!” De semmi hang nem hallatszott, nem adott senki feleletet. Közben ott ugrabugráltak oltáruk körül, amit csináltak.

Délben Illés így csúfolta őket: „Szólítsátok hangosabban, hiszen isten! Hátha belemélyedt gondolataiba vagy kiment, esetleg úton van, vagy éppen elaludt, és föl kell ébreszteni.” Erre egyre emeltebb hangon szólították és szokásukat követve karddal és lándzsával addig vagdosták magukat, míg ki nem buggyant a vérük. Dél elmúltával odáig fajult a dolog, hogy őrjöngeni kezdtek egészen addig, míg el nem jött az esti ételáldozat bemutatásának ideje. De nem hallatszott se hang, se felelet, semmi jele a meghallgatásnak. Akkor Illés így szólt a néphez: „Lépjetek elém!” Az egész nép eléje lépett. Ezután helyreállította az Úr oltárát, amelyet leromboltak. Mégpedig úgy, hogy fogott tizenkét szikladarabot Jákob tizenkét fia törzsének megfelelően, akinek az Úr azt mondta: „Izrael legyen a neved!” és oltárt épített a szikladarabokból az Úr nevének.

Az oltárt körülvette árokkal, akkorával, amekkora két mérő gabonának elegendő. Aztán máglyát rakott, feldarabolta a bikát, rátette a máglyára és azt mondta: „Töltsetek meg négy korsót vízzel, és öntsétek rá az égőáldozatra meg a máglyára.” Megtették. Erre így szólt: „Ismételjétek meg!” Megismételték. Akkor azt mondta: „Harmadszor is tegyétek meg!” Harmadszor is megtették, úgyhogy víz folyt az oltár körül. Az árkokat is megtöltötte vízzel. Amikor aztán elérkezett az esti ételáldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta előlépett és felkiáltott: „Uram, Ábrahám, Izsák és Izrael Istene! Nyilvánítsd ki a mai napon, hogy te vagy az Isten Izraelben, én a te szolgád vagyok s ezeket mind a te szavadra teszem! Hallgass meg, Uram, hallgass meg! Engedd, hogy ez a nép fölismerje: te, az Úr vagy az Isten, te téríted meg a szívét.”

Erre tűz hullott az Úrtól, megemésztette az égőáldozatot és a máglyát, még az árokban lévő vizet is elnyelte. Ennek láttára az egész nép arcra borult és így szólt: „Az Úr az Isten, az Úr az Isten!” Illés erre meghagyta nekik: „Ragadjátok meg Baal prófétáit! Ne meneküljön meg egy se közülük!” Megragadták, és Illés levitette őket a Kison patakhoz, s ott megölette őket.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kir 18, 21; Mt 6, 24

Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: Meddig akartok még kétfelé sántikálni? * Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek!

Senki sem szolgálhat két Úrnak; nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is. * Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek!

Szent Henrik régi életrajzából

(MGH, Scriptores 4, 792-799)

Buzgón gondoskodott az Egyház békés fejlődéséről

Amikor Isten szent szolgáját királlyá fölkenték, nem elégedett meg e földi királyság szűk határaival, hanem a halhatatlanság koronájának elnyeréséért annak a legfőbb Királynak szolgálatába szegődött, akinek szolgálni dicsőséges uralkodást jelent. Ezért igen nagy buzgósággal fogott hozzá a vallásos élet elmélyítéséhez. A templomokat javadalmakkal gazdagította, és pompásan felékesítette. Teljesen a saját adományából megalapította a Szent Péter és Pál főapostolokról, valamint a Szent György vértanúról elnevezett bambergi püspökséget, és azt különleges módon a római Szentszék gondjaira bízta, így akarta kimutatni a Szentszék iránti köteles tiszteletet, és a püspökséget ennek a hathatós oltalma alá óhajtotta helyezni.

Hogy pedig mindenki előtt nyilvánvaló legyen ennek a szent férfiúnak az a buzgólkodása, amellyel az újonnan alapított egyházmegyéjének további békés fejlődéséről is gondoskodni akart, ide iktatunk egy részletet az alapítólevélből.

„Henrik, akit az isteni kegyelem rendelt királlyá, az Egyház jelenben és jövőben élő minden gyermekének: A Szentírás sok üdvös parancsa arra tanít és figyelmeztet, hogy a mulandó javainkról lemondva és a földi előnyöket mellőzve, igyekezzünk az örök és mindig megmaradó mennyei javakat elnyerni. Veszendő és hiábavaló ugyanis a jelen világ dicsősége, ha nem segít ahhoz, hogy már most a mennyei örök életre terelje figyelmünket. Isten irgalma azonban csodálatosan segíti az embereket azzal, hogy a mennyei hazát e földi javak árán megszerezhetik.

Amikor tehát megemlékezünk erről az isteni irgalomról, amely ajándékozó jóságával királyi méltóságra emel minket, úgy intézkedünk, hogy nemcsak az elődeink által épített templomokat látjuk el gazdagabban, hanem Isten nagyobb dicsőségére újakat is építünk, és azokat buzgóságunk jeléül gazdag adományokkal ékesítjük föl. Ezért Urunk parancsait figyelmes füllel hallgatva, és isteni igéjének készséggel engedelmeskedve, az ő bőkezűségéből nekünk juttatott kincseinket a mennyben kívánjuk elhelyezni, ahol a tolvajok azt ki nem ássák, és el nem lopják, sem pedig a rozsda és a moly meg nem emészti. Tudjuk ugyanis, hogy ha minden meglevő javunkat ott helyezzük el, akkor szerető vágyakozásával szívünk is egyre inkább otthon érzi majd ott magát.

A hívek tudomására hozzuk tehát, hogy atyai örökségünket, a Bambergnek nevezett helységet püspöki székhely rangjára emeljük, azzal a rendelkezéssel, hogy ott rólunk és szüleinkről ünnepélyesen megemlékezzenek, amikor az összes igazhitű keresztényért bemutatják az üdvösséges szentáldozatot.”

VÁLASZOS ÉNEK

Bölcs 10, 11-12. 14. 10

Gazdaggá tette őt az Úr, ellenségeivel szemben védelmezte, üldözőitől oltalmazta, * És örök hírnevet szerzett neki.

Egyenes utakon vezette az Úr az igazat, és megmutatta neki Isten országát. * És örök hírnevet szerzett neki.