Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A nappal szárnyas hírnöke
jelenti már, hogy jő a fény;
a lelkek ébresztője is,
Krisztus, bennünket élni hív:
„Hagyjátok már az ágyakat,
ti ernyedt, kába tétlenek;
szilárdan, tisztán, éberen
virrasszatok; közel vagyok!”
Hogy fényes szellők szárnyain
ha kél a hajnal, s gyúl az ég,
munkára készen kezdjük el
az új napot s az új reményt,
Jézust kiáltsuk hangosan,
sírván, könyörgőn, éberen;
imádkozzunk figyelmesen,
s a tiszta szív nem szunnyad el.
Álmunkat, Krisztus, messze űzd,
törd szét az éj bilincseit,
oldozd fel mind a régi bűnt,
s új fényességet önts belénk!
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
időtlen századok során! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szívünkbe öntsd szerelmedet,
és bőven oszd kegyelmedet,
hogy megtisztuljunk általad,
és élvezzük jóvoltodat!
Mint száműzöttek, kérlelünk,
bús vándorok, hozzád jövünk;
nálad bizton kiköthetünk,
örök hazát ott nyerhetünk.
Boldog szív az, mely megszeret,
szomjazza élő vizedet,
s boldog nép, melynek hű szeme
meglát, Igazság Istene.
Imádat illet: nagy neved
dicsérje szent emlékezet,
s vég nélkül ünnepeljenek
a hozzád vonzódó szívek.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Uram, kihez mennénk?
Tiéd az örök életet adó tanítás.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Krónikák első könyvéből
22, 5-19
Dávid előkészületei a templomépítéshez
Azokban a napokban Dávid így gondolkozott: „A fiam, Salamon fiatal és gyenge, a háznak azonban, amelyet az Úrnak építünk, egészen nagynak kell lennie, hogy dicsőséget és hírnevet szerezzen minden nép előtt. Ezért előkészületeket kell tennem.” Dávid halála előtt valóban megtette az előkészületeket, azután hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izrael Istenének. Dávid ezt mondta Salamonnak: „Fiam, nekem magamnak volt szándékomban, hogy házat építsek az Úr, az én Istenem nevének, de az Úr szózatot intézett hozzám: »Sok vért ontottál és nagy háborúkat vívtál, ne építs hát házat a nevemnek, mert sok vért ontottál színem előtt a földre. Nézd, született egy fiad, ő a béke embere lesz. Békét adok neki körös-körül minden ellenségétől. Salamon lesz a neve. Az ő napjaiban békét és nyugalmat adok Izraelnek, ő építsen házat a nevemnek. A fiam lesz, én meg atyja leszek. Örökre megerősítem Izrael fölötti uralmának trónját.«
Nos hát, fiam, legyen veled az Úr, sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, ahogy előre megmondta rólad. Az Úr adjon neked bölcsességet és okosságot, és nyilvánítsa ki neked Izraelre vonatkozó akaratát. Te pedig tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek a törvényét. Szerencsés leszel, ha igyekszel megtartani a törvényt és a parancsokat, amelyeket az Úr Izrael számára Mózesnek adott. Légy erős és bátor! Ne félj és ne rettegj! Nézd, saját szegénységemből félre tudtam tenni az Úr háza számára 100.000 arany talentumot, egy millió ezüst talentumot, s annyi vasat és bronzot, hogy meg sem lehet mérni. Fát és követ is szereztem, de még te is tehetsz hozzájuk. Mesteremberek is nagy számban állnak rendelkezésedre: kőművesek, ácsok és mindenféle művészetben jártas számtalan ember, akik meg tudják munkálni az aranyat, az ezüstöt, a bronzot és a vasat. Rajta hát, láss hozzá, és legyen veled az Úr.”
Dávid megparancsolta Izrael minden tisztviselőjének, hogy segítse Salamont: „Az Isten, az Úr nemde veletek volt, és nyugalmat adott nektek körös-körül. Az ország népét a kezembe adta, s a föld meghódolt az Úr és az ő népe előtt. Most tehát egész szívvel és lélekkel keressétek az Urat, a ti Isteneteket! Rajta, építsetek szentélyt Istennek, az Úrnak, hogy a szövetség ládáját és az Isten szent dolgait bevigyétek abba a házba, amelyet az Úr nevének építetek.”
VÁLASZOS ÉNEK
1 Krón 22, 19; Zsolt 131, 7; Iz 56, 7
Rajta, egész szívvel és lélekkel építsetek szentélyt Istennek, az Úrnak; * Induljunk hát sátorába, boruljunk le lábának zsámolya előtt!
Ezt mondja az Úr: házam minden nép számára az imádság háza lesz. * Induljunk hát sátorába, boruljunk le lábának zsámolya előtt!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent II. János Pál pápának a kínai vértanúk szentté avatásakor mondott szentbeszédéből
(AAS 92 [2000], 849-850)
A vértanúk vére a keresztények hitéről tanúskodik
Szenteld meg őket az igazságban, hiszen a te tanításod igazság,. Ez a fohász, amelyet az utolsó vacsorán Krisztus az ő főpapi imájában Atyjához intézett, a szentek és boldogok seregének ajkára is adható, akiket a Szentlélek nemzedékről nemzedékre támaszt az Egyházban. Kétezer évvel a megváltás művének kezdete után felidézzük ezt a fohászt szemünk előtt tartva Zhao Rong Szent Ágostont és 119 vértanútársát Kínában. Az Atyaisten megszentelte őket szeretetében, meghallgatva Fia imáját, aki szent népet szerzett neki, midőn a keresztfán kitárt karral elszenvedte a kínhalált , hogy feloldja a halálnak átkát, és a feltámadásról bizonyságot adjon nekünk.
Hálát adunk az Úrnak, mivel megáldja az Egyházat és beragyogtatja azt kínai fiai és leányai szentségének fényével. Anna Wang 14 éves leányt a hóhér fenyegetésekkel arra biztatta, hogy tagadja meg Krisztusba vetett hitét; ő ennek ellenállt, és készen arra, hogy a hóhér bárdja alá hajtsa fejét, nyugodt lélekkel így szólt: „Az ég kapuja mindenkinek nyitva áll”, és suttogva, háromszor hívta segítségül Jézus nevét. Xi Guizi 22 éves ifjú, aki alighogy jobb karját levágták, és bőrét még élve lehúzták róla, rettenthetetlenül így kiáltott: „Testem minden része, vérem minden cseppje, emlékeztessen benneteket arra, hogy keresztény vagyok.”
Ugyanezen bátorsággal és örömmel tett tanúságot másik 85 kínai vértanú is, különböző korú és állapotú férfiak és nők: papok, szerzetesnők és világi hívek, akik életük odaadásával megerősítették töretlen hűségüket Krisztus és az Egyház iránt. Mindez a kínai egyház történetének különféle viszontagságos és nehéz időszakában történt.
Ezeknek a vértanúknak a sorába tartozik az a 33 misszionárius férfi és nő is, akik hazájukat elhagyva a kínaiak szokásait és szellemét törekedtek elsajátítani, és nagy szeretettel elfogadták ennek az országnak sajátosságait attól a vágytól indíttatva, hogy a kínai népnek hirdessék Krisztust, és őt szolgálják közöttük. Sírjaik mindmáig fennmaradtak, és ez azt bizonyítja, hogy őket mintegy közülük valónak tekintik ma is, mivel – amennyire emberileg lehetséges – őszinte szívvel szerették és minden erejükkel segítették ezt a népet. „Senkinek nem ártottunk, ellenkezőleg sokaknak hasznára voltunk” – felelte Fogolla Ferenc püspök a kormányzónak, aki arra készült, hogy kardjával kivégezze őt.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 5, 44-45. 48
Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért. * Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak.
Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes. * Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Zhao Rong Szent Ágoston áldozópap és társai, kínai vértanúk hitvallása által Egyházadat csodálatos gondviseléseddel megerősítetted. Add, hogy néped a reábízott küldetéshez hűséges maradjon, nyerje el a szabadság növekedését, és a világ előtt tanúskodjék az igazságról. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky