Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Világosság, Atyáddal egy,
te fénynek fénye, napvilág,
az éjből felszáll énekünk:
jöjj el közénk, így kérlelünk.
Lelkünkből oszlasd a homályt,
szórd szét a démonok hadát,
álmosságunkat űzd tova,
restség ne rontson meg soha.
Irgalmazz, Krisztusunk, nekünk,
akik tebenned így hiszünk,
hogy üdvösségünk hozza meg
e szép zsoltáros énekünk.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szentháromság, nagy Istenünk,
te mindent alkotsz, rendre szabsz:
munkára szántad a napot,
s éjjel nyugalmas álmot adsz.
Reggel, délben és éjszaka
zengjük dicsérő éneked:
őrizz mindenkor, támogass,
hogy áldjuk együtt szent neved.
Szolgáid, hozzád járulunk,
eléd imádva borulunk:
esdő szavunkat megsegítsd,
az égiekkel egyesítsd.
Ezt add meg kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, miért vagy olyan messze, *
miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?
Gyötri a szegényt a kevély gonosz, *
de belehull tervei tőrébe!
Bűnös vágyaival dicsekszik a gonosz, *
a kapzsi önmagát magasztalja.
Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat: *
„Úgysem kéri számon, nem számít az Isten!”
Ez neki minden gondolata, *
mert mindig sikerek kísérik útján.
Oly magasak végzéseid, hogy ez föl sem éri, *
ezért minden ellenfelét ócsárolja.
Szívében így szól: „Meg nem rendülök, *
nemzedékek hosszú során baj nem érhet!”
Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal, *
nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
Leshelyén ül a mellékutak mentén, *
hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.
Szeme a nyomorultat kémleli, *
leselkedik, mint a bozótban az oroszlán.
Csapdát állít, hogy elfogja a nyomorultat, *
a szerencsétlent rászedi, és tőrbe ejti.
Meglapul, majd rárohan, és a nyomorult elbukik *
az ő karja erejétől.
Azt mondja szívében: „Isten elfelejtette, *
arcát elfordítja, végül nem is látja.”
Kelj föl, Istenem, tárd ki erős karodat, *
és a nyomorultról el ne feledkezzél!
Miért veheti semmibe Istent a gonosz? *
Azt mondja szívében: „Úgysem kéred számon!”
Uram, te ezt látod, †
te minden kínt és könnyet számon tartasz, *
ezeket a te kezed utoléri.
Rád hagyatkozik az elhagyott, *
az árvának te vagy segítője.
Törd össze a bűnösök és gonoszok kezét, *
kérd számon bűnüket, hogy nyomuk se maradjon!
Király az Úr örökkön-örökké, *
a pogányok eltűnnek a föld színéről.
A szegények kívánságát meghallgatod, Uram, *
megerősíted szívüket, figyelmed feléjük fordul.
Oltalmazod az árva és az elhagyott ügyét, *
hogy ne félemlítse őket többé a földből való ember!
Segíts, Uram, mert elfogytak az igazak, *
a hűségesek eltűntek az emberek közül.
Hazug dolgokat beszélnek embertársuknak, *
hamis ajakkal, kettős szívvel szólnak.
Némítsa el az Úr az összes hazug ajkat, *
és a nagyokat mondó nyelvet.
Azokét, akik azt mondják: „A nyelvünk az erőnk, †
mindenkor segítségünk az ajkunk, *
vajon ki lehetne úr fölöttünk?”
„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt †
– így szól az Úr – most már fölkelek, *
és szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik.”
Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, *
salaktalan, hétszeresen megtisztított, tűzben kipróbált ezüst.
Uram, te minket megőrzöl és megoltalmazol *
ettől a nemzedéktől mindörökre!
Körülöttünk nyíltan jár-kel a gonosz, *
az emberek fiai az aljasságot magasztalják.
A szelídeket törvénnyel vezeti az Úr,
Az alázatosaknak ösvényét tanítja.
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel második könyvéből
2, 1-11; 3, 1-5
Dávidot Hebronban fölkenik Júda királyává
Azokban a napokban Dávid megkérdezte az Úrtól: „Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?” Az Úr ezt a feleletet adta neki: „Föl!” Aztán azt kérdezte Dávid: „Hová menjek?” A válasz így hangzott: „Hebronba.” Így hát Dávid oda ment, s vele a két asszony is, a jiszreeli Achinoam, valamint Abigail, a kármeli Nabal felesége. Azokat az embereket is oda vonultatta Dávid, akik vele tartottak, mindegyiküket a családjával együtt; Hebron falvaiban telepedtek le. Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává.
Dávidnak hírül vitték, hogy a gileádi Jábes lakói eltemették Sault. Erre Dávid követeket küldött a gileádi Jábes lakóihoz ezzel az üzenettel: „Áldjon meg benneteket az Úr, hogy könyörülettel voltatok uratok, Saul iránt, és eltemettétek. Legyen hozzátok könyörületes és jóságos az Úr! S magam is jót teszek veletek, amiért így viselkedtetek. De most szedjétek össze magatokat, és legyetek bátrak! Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává.”
Abner azonban, Nernek a fia, Saul seregének a vezére fogta Isbaalt, Saul fiát, és elvitte Machanajimba, és megtette Gileád, valamint az aseriták, Jiszreel, Efraim, Benjamin és egész Izrael királyává. Saul fia, Isbaal negyven esztendős volt, amikor Izrael királya lett, és két évig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz. Az az idő, ameddig Dávid Hebronban Júda háza fölött uralkodott, hét évet és hat hónapot tett ki.
Saul háza és Dávid háza között még sokáig folytatódott a háborúskodás. Dávid egyre hatalmasabb lett, Saul háza pedig mindig gyengébb.
Hebronban fiai születtek Dávidnak. Elsőszülötte Amnon volt, a jiszreeli Achinoamtól; második fia Kileáb, a Kármelbe való Nabal feleségétől, Abigailtól; a harmadik Absalom, a gesuri király, Talmai lányának, Machának a fia; a negyedik Adonija, Haggit fia; az ötödik Sefatja, Abital fia; a hatodik Jitream, Dávid feleségétől, Eglától. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.
VÁLASZOS ÉNEK
Ter 49, 10. 8
Nem veszti el Júda a fejedelmi pálcát, sem utóda a vezérséget, * Míg el nem jön az Elküldendő, akire a népek várakoznak.
Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, atyád fiai meghajolnak előtted. * Míg el nem jön az Elküldendő, akire a népek várakoznak.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből
(Cap. 5, 1 – 7, 4: Funk 1, 67-71)
Az irigység miatt szenvedő igazak a legszebb példát adták
Hagyjuk most a régi példákat, vegyük szemügyre a nemrég megdicsőült bajvívókat; saját korunk nemes példaképeit állítsuk magunk elé. Féltékenység és irigység miatt szenvedtek üldöztetést, és küzdöttek mindhalálig, akik a leghatalmasabb és legigazabb oszlopaink voltak.
Állítsuk szemünk elé a jóságos apostolokat. Pétert, aki a gonosz féltékenység miatt nemcsak egy vagy két, hanem sok megpróbáltatást viselt el, és így vértanúságot szenvedvén a dicsőség megérdemelt helyére költözött. Féltékenység és viszály okozta, hogy Pál a béketűrés pályabérét felmutathatta: hétszer verték bilincsbe, menekülésre kényszerítették, megkövezték, Keleten és Nyugaton az igét hirdette, hitének dicső híre messze elterjedt, és miután az igazságra tanította az egész világot, a Föld határáig ért, a nép vezetői előtt vértanúságot szenvedett, így távozott el a világból, és költözött el a szent helyre, mint a béketűrés legszebb példaképe.
Ezekhez a férfiakhoz, kik szentül rendezték életüket, a kiválasztottak nagy serege járult, akik ugyancsak a féltékenység miatt sok kint és gyötrelmet szenvedtek, és a legszebb példát adták nekünk. A Danaidák és Dirkék kínjával szenvedtek üldöztetést a féltékenység miatt az asszonyok, akik, miután súlyos és kimondhatatlan kínokat álltak ki, elérkeztek a hit pályafutásának végére, és gyenge testükkel a legszebb pályabért nyerték el. A féltékenység elidegenítette az asszonyok szívét férjeiktől, és ez fordította visszájára Ádám atyánknak ezt a mondását: Ez már csont a csontomból, és hús a húsomból. A féltékenység és a pártoskodás nagy városokat dúlt fel, és nagyszámú népeket irtott ki gyökerestül.
Ezeket nemcsak azért írjuk, kedveseim, hogy kötelezettségeitekre figyelmeztessünk benneteket, hanem hogy magunkat is ugyanerre emlékeztessük, mert ugyanazon a küzdőtéren vagyunk, és ugyanaz a harc vár reánk is. Hagyjuk ezért a hiú és hasztalan gondokat, és térjünk át a mi dicső és tiszteletreméltó hagyományainkra. Lássuk, Alkotónk szemében mi a szép, a kellemes és a szívesen látott. Nézzünk figyelmes szemmel Krisztus vérére, és ismerjük fel, Isten előtt milyen drága az ő vére, amely üdvösségünkre kiontatván, az egész világnak megszerezte a bűnbocsánat kegyelmét.
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 7, 14
Isten miatt elviselték a testi gyötrelmeket, * És örök jutalmat nyertek.
Ezek a nagy szorongatásból jöttek, és ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. * És örök.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te a római Egyház bőségesen sarjadó vetését vértanúk vérével öntözted. Add, kérünk, hogy életük áldozata biztos erőforrásunk legyen, és elvezessen a halálon aratott szent győzelem örömére. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky