Uram, a te hajlékodban ki lakhat? *

A te szent hegyeden ki pihenhet?

Aki feddhetetlenül él, és helyesen cselekszik, *

akinek őszinte szíve gondolatja,

aki álnokságot nem terjeszt nyelvével, †

felebarátjának nem okoz ártalmat, *

és embertársára nem szór gyalázkodást,

aki a gonoszt semminek sem nézi, *

ám becsüli az istenfélő embert,

aki nem szeg esküt akkor sem, ha kárt vall, †

nem kölcsönzi pénzét uzsorakamatra, *

s nem fogad el vesztegetést ártatlan ellen.

Aki így cselekszik, *

soha meg nem inog.

Boldog ember, aki az Urat féli, *

akinek öröme telik az Úr félelmében.

Hatalmas lesz annak ivadéka a földön, *

mert áldást élvez az igazak nemzetsége.

Házát jólét és gazdagság tölti be, *

és igazsága örökre megmarad.

Az igaz úgy világít, mint fény a sötétben, *

jóságos ő, irgalmas és igazságos.

Boldog, aki szívesen ad kölcsön, †

aki a törvény szerint intézi dolgait, *

mert szilárdan áll mindörökké.

Örök emlékezete marad az igaznak, *

rossz hírtől nem kell félnie.

Szíve nyugodt, mert az Úrban bízik, †

szíve erős, nem ismer félelmet, *

míg ellenségei szégyenben maradnak.

Bőséges adományt oszt a szegényeknek; †

igazsága megmarad örökre, *

feje dicsőségesen felemelkedik.

Látja ezt a gonosz, és bosszankodik, †

fogát csikorgatja, és magát emészti. *

A bűnösök vágya szertefoszlik.

Nagy és csodálatos minden műved, *

mindenható Urunk, Istenünk.

Hűségesek és igazak útjaid, *

nemzetek Királya!

Ki ne félne, tisztelne téged, Urunk, *

ki ne dicsérné nevedet?

Egyedül csak te vagy a Szent, †

eljön minden nemzet, és színed elé borul, *

mert nyilvánvalóvá lett, ahogyan ítéltél.