Az Úr a menedékem, miért mondjátok nekem: *

„Menekülj a hegyekbe, mint a madár!”

A bűnösök már kifeszítik íjukat, †

a nyílvesszőt a húrra tették, *

hogy a sötétben elejtsék a tiszta szívűt.

Ha az alapfalakat is lerombolják, *

mit tehet akkor az igaz ember?

Szent templomában van az Úr, *

az Úr trónja a mennyben áll!

Szeme rátekint a nyomorultra, *

pillantása az emberek fiait vizsgálja.

Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, *

utálja azt, aki az erőszakot kedveli.

Kénköves, tüzes parazsat hullat a gonoszokra, *

pusztító vihar lesz osztályrészük.

Az Úr igaz, és kedveli az igazságot, *

és arcát meglátják az igazak!

Uram, a te hajlékodban ki lakhat? *

A te szent hegyeden ki pihenhet?

Aki feddhetetlenül él, és helyesen cselekszik, *

akinek őszinte szíve gondolatja,

aki álnokságot nem terjeszt nyelvével, †

felebarátjának nem okoz ártalmat, *

és embertársára nem szór gyalázkodást,

aki a gonoszt semminek sem nézi, *

ám becsüli az istenfélő embert,

aki nem szeg esküt akkor sem, ha kárt vall, †

nem kölcsönzi pénzét uzsorakamatra, *

s nem fogad el vesztegetést ártatlan ellen.

Aki így cselekszik, *

soha meg nem inog.

Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, *

aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket.

Benne választott ki a világ teremtése előtt, *

hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte.

Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, †

hogy Jézus Krisztus által gyermekei legyünk *

akaratának tetszése szerint,

és magasztaljuk fölséges kegyelmét, *

amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.

Benne nyertük el vére által a megváltást, *

bűneink bocsánatát,

kegyelme bőségének arányában, †

amelyet gazdagon árasztott reánk *

minden bölcsességgel és okossággal.

Tudtunkra adta jóságos tetszése szerint *

akaratának titkos végzését:

Elhatározta ugyanis, *

hogy amikor eljön az idők teljessége,

Krisztusban mint főben újra egyesít mindent, *

ami van a mennyben és a földön.