Könyörülj rajtam, Istenem, *

szerető jóságod szerint,

és minthogy mérhetetlen a te irgalmad, *

gonoszságomat töröld le rólam!

Mosd le bűnömet teljesen, *

és vétkemtől tisztíts meg engem!

Gonoszságomat belátom, *

bűnöm előttem lebeg szüntelen.

Egyedül csak ellened vétkeztem, *

ami színed előtt gonosz, olyat tettem.

Te feddhetetlen vagy döntéseidben, *

és igazságos, amikor ítélsz.

Íme, én bűnben születtem, *

anyám már vétekben fogant engem.

Te pedig a szívben élő hűséget kedveled, *

és kinyilatkoztattad nekem bölcsességed titkait.

Hints meg izsóppal, és tiszta leszek, *

moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó!

Add, hogy vidámságot és örömet halljak, *

hadd örvendezzenek megtört csontjaim!

Fordítsd el bűneimtől arcodat, *

és töröld el minden vétkem.

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, *

új és erős lelket önts belém!

Ne taszíts el színed elől, *

és szent lelkedet ne vond meg tőlem!

Add meg újra az üdvösség örömét, *

a készséges lelkületet erősítsd bennem!

A vétkeseknek megmutatom utadat, *

és a bűnösök hozzád térnek.

Ments meg a vérontástól, Isten, szabadító Istenem, *

igazságosságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

Nyisd meg, Uram, ajkamat, *

hogy dicséretedet hirdesse szavam!

Hiszen te a véres áldozatot nem kedveled, *

s ha égőáldozatot hoznék, nem vennéd szívesen.

Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, *

te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet.

Jóságodban, Uram, tégy jót Sionnal, *

építsd fel újra Jeruzsálem falait!

Akkor majd neked tetsző áldozatot hoznak eléd, *

és oltárodon fiatal tulkokat áldoznak.

Áldjátok az Urat, összes választottai, *

örömnapot ülve dicsérjétek őt!

Jeruzsálem, Isten városa, *

megvert téged az Úr kezed művei miatt.

Adj hálát az Úrnak a vett jókért, *

és áldjad a mindenség Királyát,

hogy újra felépítse benned templomát, †

hogy visszavezessen hozzád minden rabot, *

és örvendezzél mindörökre.

Tündöklő fényben ragyogsz majd, *

és a föld minden határa neked hódol.

Messziről jönnek hozzád a nemzetek, *

ajándékot hoznak, s benned hódolnak az Úr előtt.

Szentélynek tekintik földedet, *

és az Úr nagy nevét itt hívják segítségül.

Te pedig örvendezel fiaidban, †

mert áldás lesz mindegyiken, *

és idegyűlnek mind az Úrhoz.

Boldogok, akik téged szeretnek, *

és akik örvendeznek békességedben.

Lelkem, áldjad az Urat, †

mert városát, Jeruzsálemet kimentette minden bajból *

a mi Urunk, Istenünk!

Dicsérd, Jeruzsálem, az Urat, *

Istenedet magasztald, Sion!

Mert erőssé tette kapuid zárát, *

és fiaidat megáldja benned.

Határaidon ő ad békét, *

és jóllakat kövér búzával.

Elküldi szavát a földre, *

gyorsan fut az ő igéje.

Gyapjúként teríti szét a havat, *

és mint a hamut, úgy szórja a zúzmarát.

Jegét hullatja, mint a morzsát; *

ki bírná elviselni annak hidegét?

De kibocsátja igéjét, és szétolvasztja mindezt, *

lehelete ráfúj, és a vizek árja zúg.

Igéjét Jákobnak hirdeti, *

törvényét és végzéseit Izrael népének.

Egyetlen néppel sem bánt így, *

végzéseit nem fedte fel senki másnak!