A Jelenések könyvéből

15, 5 – 16, 21

Isten haragjának hét csészéje

Én, János, láttam, hogy megnyílt az ég temploma, a szövetség sátora. A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Ragyogóan fehér vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv. A négy közül az egyik élőlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élő Isten haragjával voltak tele. A templom megtelt Isten dicsőségének és erejének füstjével, és senki sem léphetett be a templomba addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.

Akkor harsány hangot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: „Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!” Az első elindult és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása előtt leborultak. A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult. A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak.

Hallottam, hogy a nagy vizek angyala felkiáltott: „Igazságos vagy, te, aki vagy, és aki voltál! Szent vagy, hogy így ítéltél; amiért a szentek és a próféták vérét kiontották, vért adtál nekik inni. Rászolgáltak!” Hallottam, hogy az oltár felől egy hang felelt: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid.”

A negyedik a napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tűzzel gyötörje. Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak előtte, hanem káromolták az Istennek a nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra.

Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.

A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak. S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három, békához hasonló tisztátalan lélek jött elő. Sátáni lelkek, akik csodákat művelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. „Lásd, úgy jövök, mint valami tolvaj. Boldog, aki virraszt, és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.” Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak.

A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy harsány hang felkiáltott: „Végbement!” Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. A nagy város háromfelé vált, és a pogányok városai romba dőltek. Az Isten visszaemlékezett a nagy Babilonra, és izzó haragja borának kelyhét nyújtotta neki. Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni. Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt.

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 24, 43; Jel 16, 15; 1 Tessz 5, 3

Ha a ház ura tudná, hogy mikor jön a tolvaj, bizonyára virrasztana. * Lásd, úgy jövök, mint valami tolvaj, mondja az Úr. Boldog, aki virraszt, alleluja.

Amikor azt mondogatják: Béke és biztonság, akkor éri őket hirtelen a pusztulás. * Lásd, úgy jövök, mint valami tolvaj, mondja az Úr. Boldog, aki virraszt, alleluja.

Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

(Tract. 124, 5: CCL 36, 684-685)

Az Egyház arra a kősziklára épült, amelyet Péter megvallott

Isten szüntelenül törődik az emberiséggel, és azonfelül, hogy a bajbajutottakon különféle módon segített, az idők teljességének elérkezésekor – amelynek az idejét csak ő tudta előre – elküldötte hozzánk egyszülött Fiát. Azért küldte el, hogy aki által megteremtette a mindenséget, az, miközben Isten marad, emberré legyen, közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus.

Azért küldte el, hogy akik hisznek benne, azok az újjászületés fürdője által feloldozva bűnük minden szennyétől, megszabaduljanak az örök büntetéstől is, és hitben, reményben és szeretetben éljenek. Amíg e világban s ennek veszedelmes és küzdelmes kísértései közepette zarándokolnak, részesüljenek az Isten testi és lelki segítségeiben, és színe előtt járjanak mindig azon az úton haladva, amely számukra maga Krisztus lett.

Minthogy így sem lehetnek meg teljesen bűn nélkül, hiszen e gyarló földi életben előfordul a bűn is, ezért az alamizsnálkodásnak üdvöt szerző erőt adott, hogy ezzel is segítse őket imádságaikban, ezért megtanította őket, hogy így imádkozzanak: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

E bajokkal teli földi élet folyamán boldog reménységgel eltelve így cselekszik az Egyház is, az az Egyház, amelynek egyetemességét jelképezve mintegy megszemélyesítője lett Péter apostol, apostoli méltóságának elsőbbsége folytán.

Ami pedig sajátosan Pétert illeti: természete szerint ember volt, a kegyelmet tekintve egy a Krisztus-követők közül, és a bővebben kapott kegyelem által lett a legelső apostol. De amikor Jézus ezt mondta neki: Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva, akkor már az egész Egyházat képviselte, amelyre a különböző kísértések e világban záporesők, áradatok, viharok módjára törnek rá, de nem omlik össze, mert arra a sziklára épült, amelytől Péter is kapta a nevét.

Éppen ezért mondta az Úr: Erre a sziklára építem Egyházamat, mivel Péter már előbb megvallotta: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Tehát arra a sziklára építem Egyházamat, amelyet te megvallottál. A szikla pedig Krisztus volt; Péter maga is erre a szilárd alapra épült. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat.

A Krisztuson alapuló Egyház tehát Krisztustól kapta meg Péter személyében a mennyek országának a kulcsait, vagyis az oldás és kötés hatalmát a bűnök fölött. Ez az Egyház tehát, amely szereti és követi Krisztust, megszabadul minden bűntől. Mégis azok a hívek követik őt teljesebben, akik mindhalálig küzdenek az igazságért.

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 3, 21; 1 Tim 4, 16

Ha figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, * És te is megmentetted életedet, alleluja.

Ügyelj magadra és a tanításra, hogy magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segítsd. * És te is.