Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.
Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!
Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.
Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.
Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Örvendj, ég, messzi csillagok,
tenger, föld, nap, tapsoljatok;
kereszthalálból Mesterünk
feltámadt, s benne élhetünk.
Ím, üdvösségünk visszatért,
Bárányunk ontott drága vért,
a bűnhomályból egymaga
lett létünk bátor hajnala.
Halált végzett ki e halál,
gyógyírra bűn, baj itt talál;
erényeink sértetlenül
ragyognak már győztes jelül.
Reményt ad és új kezdetet
e fénylő megváltói tett;
higgyük: mi is feltámadunk,
s mennyben lesz boldog otthonunk.
Fellelkesítnek szent javak,
buzgó imák ujjongjanak;
Húsvétot ünnepeljük itt,
mely nekünk nyújtja kincseit.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ments meg engem, Istenem, *
mert a víz már torkomig ér.
Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, *
a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.
Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt; *
míg Istenemre várok, szemem elsötétül.
Hajam szálánál is többen vannak, *
akik ok nélkül gyűlölnek engem.
Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim, *
amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.
Te ismered, Uram, balgaságomat, *
bűneim nincsenek rejtve előtted.
Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, *
Uram, mindenható Isten!
Miattam ne érje szégyen azokat, *
akik keresnek téged, Izrael Istene!
Mert érted viselek gyalázatot, *
arcomat érted borítja szégyen.
Testvéreim előtt idegenné lettem, *
anyám fiai sem ismernek rám.
A házadért való buzgóság emészt, *
rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam, *
de az is gyalázatomra vált.
Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra, *
és ezért is szóbeszéd ért.
Ellenem beszélnek a kapukban ülők, *
a bor mellett is rólam énekelnek.
De én, Uram, tehozzád imádkozom, *
kegyelmed idején, Istenem.
Hallgass meg mérhetetlen jóságodban, *
hűséged szerint segíts meg!
Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek, †
ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek, *
és a vizek mélységéből.
Ne merítsen el a vizek hulláma, †
és ne húzzon le a mélység, *
ne záruljon be fölöttem a verem szája.
Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, *
nagy irgalmaddal fordulj hozzám.
Szolgádtól ne fordítsd el arcodat, *
sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!
Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm, *
ellenségeimtől válts meg!
Te ismered gyalázatomat, *
csúfos helyzetemet és szégyenemet.
Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *
szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.
Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt, *
vigasztalókat kerestem, de nem találtam.
Enni nekem epét adtak, *
és szomjúságomban ecettel itattak.
Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve, *
de segítséged, Uram, fölemel engem.
Isten nevét énekszóval áldom, *
dicsérettel magasztalom őt.
Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika, *
vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.
Látják ezt az alázatosak, és örülnek: *
„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”
Az Úr meghallgatja a szegényeket, *
és foglyait nem hagyja magukra.
Dicsérje őt az ég és a föld, *
a tengerek és minden, ami azokban mozog.
Isten megszabadítja Siont, †
Júda városait újra felépíti. *
Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.
Azt örökli szolgáinak ivadéka, *
és ott laknak majd, akik nevét szeretik.
Feltámadásodnak, Krisztus. Alleluja.
Ég és föld örvendezik. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
10, 1-11
János újra megbízatást kap a jövendölésre
Én, János, láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott, mint a nap, lába meg izzott, mint a tűzoszlop. Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön. Hangosan kiáltozott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltozására hét mennydörgés válaszolt. Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam, de az égből szózat hallatszott: „Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le!”
És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte, megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette az eget, és ami benne van, a földet, s ami benne van, a tengert, és ami benne van: „Nincs többé haladék! Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.”
Azután az égi hang újra szólt hozzám: „Menj, vedd el a nyitott könyvet az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll.” Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: „Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz.” Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és lenyeltem. A szám édes lett tőle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett. Ekkor ezt mondták nekem: „Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről és királyról.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 10, 7; 24-30
Amikor az angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, * Amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak, alleluja.
Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és meglátják, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. * Amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Fidél áldozópap és vértanú dicsérete
A neve szerint és a valóságban is Hűséges
Mint a katolikus hit védőjét, Szent Fidélt XIV. Benedek pápa ezekkel a szavakkal dicsőítette:
„Egész szeretetével igyekezett vigaszt és anyagi segítséget nyújtani szükségben levő felebarátainak, atyailag felkarolt minden szerencsétlent, a szegényeknek egész seregét látta el a mindenfelől összegyűjtött alamizsnáival.
Az árvák és az özvegyek elhagyatottságát úgy enyhítette, hogy a gazdagoktól és fejedelmektől segítséget szerzett számukra; nem szűnt meg minden börtönbe zártnak, akinek csak tudott, lelki és testi vigaszt nyújtani, minden egyes beteget felkeresni, őket megerősíteni, és az Istennel kibékítve a végső küzdelemre felkészíteni.
Az ilyen segítségnyújtásban szinte a legkitűnőbb alkalma nyílt az érdemszerzésre, amikor a svájci területen állomásozó osztrák hadsereg majdnem az utolsó emberig járványos betegségbe esve, a ragály és a halál szánalmas martaléka lett.”
Ezzel a szeretettel párosult az is, hogy ez a neve szerint és a valóságban is Hűséges férfi, kitűnt a katolikus hit buzgó védelmében. Lankadatlanul hirdette, és vérével tanúságot tett róla. Néhány nappal a vértanúsága előtt tartott utolsó beszédében mintegy végrendeletként ezeket a szavakat hagyta ránk:
„Ó, katolikus hit, mily szilárd, mily erős vagy, milyen mélyre nyúlnak gyökereid, mert nagyon biztos sziklaalapra épülsz! Az ég és föld elmúlhat, te azonban soha meg nem szűnhetsz. Kezdettől fogva az egész világ ellentmondott neked, de te hatalmas erővel győzelmet arattál mindenek felett.
Mert ez a győzelem – győzelem a világ felett! – a mi hitünk. Ez hajtotta Krisztus uralma alá a leghatalmasabb királyokat is, ez vezette Krisztus követésére a népeket.
Mi késztette volna a szent apostolokat és a vértanúkat arra, hogy a kegyetlen harcokat és a legszörnyűbb büntetéseket is elviseljék, ha nem a hitük, legfőképpen a feltámadásba vetett hitük?
Mi késztette volna a remetéket arra, hogy az élvezeteket megvetve, minden tiszteletet elutasítva és a gazdagságról lemondva a puszta magányban önmegtartóztató életet éljenek, ha nem az élő hitük?
Mi készteti manapság is Krisztus igazi követőit arra, hogy elvessék a bujaságot, hátat fordítsanak a gyönyöröknek, hogy elfogadják a mostoha körülményeket, és eltűrjenek minden nyomorúságot?
Az élő hitük, amely a szeretetben teljesedik ki! Ez készteti őket arra, hogy a jövendő javak reményében lemondjanak az evilági javakról, és elcseréljék a jelenvalókat a jövendőkért.”
VÁLASZOS ÉNEK
2 Tim 4, 7-8a; Fil 3, 8b. 10
A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. * Készen vár az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.
Krisztusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent hátránynak tartok, hogy megismerhessem feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. * Készen vár
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Sigmaringeni Szent Fidél áldozópap lelkében lángra lobbantottad szereteted tüzét, és hitterjesztő munkája közben megjutalmaztad a vértanúság dicsőségével. Közbenjárására add, hogy a szeretet biztos alapján álljunk, és vele együtt megtapasztaljuk Krisztus feltámadásának erejét. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky