Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.
Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!
Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.
Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.
Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Örvendj, ég, messzi csillagok,
tenger, föld, nap, tapsoljatok;
kereszthalálból Mesterünk
feltámadt, s benne élhetünk.
Ím, üdvösségünk visszatért,
Bárányunk ontott drága vért,
a bűnhomályból egymaga
lett létünk bátor hajnala.
Halált végzett ki e halál,
gyógyírra bűn, baj itt talál;
erényeink sértetlenül
ragyognak már győztes jelül.
Reményt ad és új kezdetet
e fénylő megváltói tett;
higgyük: mi is feltámadunk,
s mennyben lesz boldog otthonunk.
Fellelkesítnek szent javak,
buzgó imák ujjongjanak;
Húsvétot ünnepeljük itt,
mely nekünk nyújtja kincseit.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ments meg engem, Istenem, *
mert a víz már torkomig ér.
Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, *
a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.
Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt; *
míg Istenemre várok, szemem elsötétül.
Hajam szálánál is többen vannak, *
akik ok nélkül gyűlölnek engem.
Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim, *
amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.
Te ismered, Uram, balgaságomat, *
bűneim nincsenek rejtve előtted.
Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, *
Uram, mindenható Isten!
Miattam ne érje szégyen azokat, *
akik keresnek téged, Izrael Istene!
Mert érted viselek gyalázatot, *
arcomat érted borítja szégyen.
Testvéreim előtt idegenné lettem, *
anyám fiai sem ismernek rám.
A házadért való buzgóság emészt, *
rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam, *
de az is gyalázatomra vált.
Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra, *
és ezért is szóbeszéd ért.
Ellenem beszélnek a kapukban ülők, *
a bor mellett is rólam énekelnek.
De én, Uram, tehozzád imádkozom, *
kegyelmed idején, Istenem.
Hallgass meg mérhetetlen jóságodban, *
hűséged szerint segíts meg!
Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek, †
ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek, *
és a vizek mélységéből.
Ne merítsen el a vizek hulláma, †
és ne húzzon le a mélység, *
ne záruljon be fölöttem a verem szája.
Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, *
nagy irgalmaddal fordulj hozzám.
Szolgádtól ne fordítsd el arcodat, *
sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!
Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm, *
ellenségeimtől válts meg!
Te ismered gyalázatomat, *
csúfos helyzetemet és szégyenemet.
Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *
szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.
Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt, *
vigasztalókat kerestem, de nem találtam.
Enni nekem epét adtak, *
és szomjúságomban ecettel itattak.
Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve, *
de segítséged, Uram, fölemel engem.
Isten nevét énekszóval áldom, *
dicsérettel magasztalom őt.
Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika, *
vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.
Látják ezt az alázatosak, és örülnek: *
„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”
Az Úr meghallgatja a szegényeket, *
és foglyait nem hagyja magukra.
Dicsérje őt az ég és a föld, *
a tengerek és minden, ami azokban mozog.
Isten megszabadítja Siont, †
Júda városait újra felépíti. *
Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.
Azt örökli szolgáinak ivadéka, *
és ott laknak majd, akik nevét szeretik.
Feltámadásodnak, Krisztus. Alleluja.
Ég és föld örvendezik. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
10, 1-11
János újra megbízatást kap a jövendölésre
Én, János, láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott, mint a nap, lába meg izzott, mint a tűzoszlop. Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön. Hangosan kiáltozott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltozására hét mennydörgés válaszolt. Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam, de az égből szózat hallatszott: „Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le!”
És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte, megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette az eget, és ami benne van, a földet, s ami benne van, a tengert, és ami benne van: „Nincs többé haladék! Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.”
Azután az égi hang újra szólt hozzám: „Menj, vedd el a nyitott könyvet az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll.” Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: „Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz.” Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és lenyeltem. A szám édes lett tőle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett. Ekkor ezt mondták nekem: „Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről és királyról.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 10, 7; 24-30
Amikor az angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, * Amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak, alleluja.
Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és meglátják, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. * Amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Damiáni Szent Péter püspök beszédeiből
(Sermo 3, De sancto Georgio: PL 144, 567-571)
A kereszt győzhetetlen ereje
A mai ünnep, kedveseim, a Húsvét dicsőséges örömét úgy kettőzi meg számunkra, mint ahogy aranyfoglalatát a drágakő beragyogja saját tündöklésével.
Ma ünnepelt szentünk a katonaéletből egy másik katonasorba került át. Földi katonatiszti beosztását ugyanis a krisztusi katonáskodás szolgálatára cserélte fel. Mint derék jó katona, előbb mindenét szétosztotta a szegények között, így vetette le magáról az evilági vagyon poggyászát is. Aztán szabad szívvel, minden akadály nélkül, egyedül a hit pajzsával felvértezve, Krisztus bátor harcosaként indult a nehéz, küzdelmes harcba.
Mindebből világosan megérthetjük, hogy hitünk védelmében csak az harcolhat erőteljesen és eredményesen, aki nem retteg már a földi javak elvesztésétől.
Szent Györgyöt úgy felgyullasztotta a Szentlélek tüze, és a kereszt győzhetetlen ereje úgy átjárta, hogy amikor harcba szállt az istentelen királlyal, egyrészt győzelmet aratott rajta mint a gonoszság fejedelmének csatlósán, másrészt pedig Krisztus katonáit is fellelkesítette bátor helytállásra.
Biztosan jelen volt a küzdelemnél a láthatatlan legfőbb Bíró. Ő ugyan titokzatos végzése szerint megengedte, hogy a gonoszok kegyetlenül bánjanak szentünkkel, de amikor a vértanú testét hóhérok kezébe adta, ugyanakkor csodálatos oltalmazó erejével megőrizte lelkét, ezt a hite miatt legyőzhetetlenné vált lelket.
A mennyei seregnek ezt a bátor harcosát ne csak csodáljuk, kedves testvéreim, hanem utánozzuk is; figyeljünk mi is arra a dicsőséges égi jutalomra, hogy míg szívünk figyelme odairányul, addig meg ne tántorítson bennünket az, ha e csábító világ kigúnyol, vagy ha tényleg kegyetlen üldözésekkel is fenyeget.
Tisztítsuk meg tehát magunkat Szent Pál szavai értelmében a test és lélek minden szennyétől, hogy az örök boldogságnak abba a templomába, ahová most szívünk vágya szárnyal, egykor valósággal is bevonulhassunk.
Szükséges ugyanis, hogy mindaz, aki Krisztus hajlékában, vagyis az Egyházban Istennek akarja szentelni magát, a keresztség szent fürdőjében megtisztultan a sokféle erény ruhájába öltözzék. Így olvassuk a Szentírásban is: Papjaid öltözzenek igazságba! Tehát aki a keresztség által Krisztusban új emberré született, már ne a halandóság ruhájába öltözzék, hanem levetve a régi embert, öltse fel az újat, és új emberként bátran törekedjék valódi életszentségre.
Így a régi bűn szennyétől megtisztulva, és a megújult életmód ragyogó szépségével ékesítve, méltón ünnepeljük a Húsvét szent titkát, és valóban utánozzuk is szent vértanúink példáját.
VÁLASZOS ÉNEK
Ez a szent mindhalálig harcolt Istenének törvényéért; nem félt a gonoszok szavától. * Mert életének alapja szilárd kőszikla volt. Alleluja.
Megvetette életét a földön, és eljutott a mennyei országba. * Mert életének.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, magasztaljuk isteni hatalmadat, amely erőt adott Szent Györgynek, hogy kövesse a szenvedő Krisztust. Gyöngeségünkben legyen számunkra erőforrás az ő példája. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky