Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,
egyre a zsoltár szavait fontolva,
szárnyalón szálljon a dicséret hangja
édes Urunkhoz.
Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,
hadd legyünk méltók az egekbe jutva,
ott, hol a szentek vele laknak együtt,
boldogan élni.
Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott
jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott
éltető Lélek, kit a földön minden
zengve magasztal. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,
irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,
kérünk, fogadd el esdeklő imáit
gyermekeidnek.
Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,
arcod ragyogjon felettünk lámpásként,
mely olajjal telt s szívünkből az árnyat
messzire űzi.
Bűneink láncát törje szét irgalmad,
mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,
könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,
hogyha elestünk.
Áldás, dicséret az örök Atyának,
és örök hála egyszülött Fiának,
s ki vele együtt uralkodik mindig,
áldjuk a Lelket! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ne bosszankodj a bűnösökre, *
és ne háborogj a gonosztevők miatt,
mert mint a fű, hamar elhervadnak, *
és elszáradnak, mint a zöldellő növény.
Bizakodj az Úrban, és jót cselekedj, *
akkor megmaradsz földeden, és biztonságban élhetsz.
Örömödet az Úrban keresd, *
ő majd teljesíti szíved vágyait.
Bízd sorsod az Úrra, benne remélj, *
és ő gondoskodik rólad.
Napfényre hozza igazságodat, *
és igaz ügyed ragyog, mint a déli napsugár.
Légy csendben, és várj az Úrra, †
ne irigykedj arra, akinek jól megy a sora, *
noha álnokságon jártatja eszét.
Sose bosszankodj, és ne mérgelődj, *
ne is irigykedj, mert az rosszra visz.
A gonosztevők sorsa pusztulás, *
ám azoké lesz a föld, akik az Úrban bíznak.
Egy kis idő, és már nem is lesz a bűnös, *
keresve sem találod helyét.
Ám a szelídek öröklik a földet, *
és élvezik majd a béke áldásait.
Az igaz kárára cselt sző a gonosz, *
és ellene vicsorgatja fogát.
Az Úr azonban kineveti őt, *
mert látja, hogy eljön rá a bűnhődés napja.
Kardot rántanak a gonoszok, *
íjat is feszítenek,
hogy elejtsék a szegényt és a nyomorultat, *
hogy megöljék azokat, akik szentül élnek.
De kardjuk saját szívüket járja át, *
és összetörnek íjaik.
Jobb az igaz ember szűkös birtoka, *
mint a gonosz bővelkedése,
mert szertefoszlik a bűnös hatalma, *
de az igazat pártolja az Úr.
Ismeri az Úr az ártatlanok sorsát: *
örökségük megmarad örökre.
Nem szégyenülnek meg balsors idején, *
s van eledelük ínséges időben.
Mert elvesznek a bűnösök, †
az Úr ellenségei elhullanak, mint a mezők dísze, *
füstként enyésznek el.
Kölcsönt kér a gonosz, de nem adja vissza; *
ám az igaz jó szívvel osztogat.
Mert azoké a föld, akiket Isten megáld, *
s akiket megátkoz, elpusztulnak.
A jámbor ember lépteit az Úr vezérli, *
életútjában kedvét találja.
Még ha elesik is, akkor sem éri baj, *
hiszen az Úr fogja kezét.
Ifjú voltam, s az idő eljárt fölöttem, †
elhagyatott igazat mégsem láttam soha, *
még ivadéka sem jutott koldusbotra.
Mindenkor jószívű, és kölcsönt adni kész, *
áldott lesz ezért sarjadéka is.
Hagyd el a rosszat, s tedd a jót, *
és megmaradsz örökkön-örökké,
mert kedveli az Úr az igazságot, *
és nem hagyja cserben híveit.
A gonoszok elvesznek örökre, *
a bűnösök sarjai semmivé válnak,
ám az igazak öröklik a földet, *
és mindörökké lakni fogják.
Az igaz szája bölcsességet szól, *
és nyelve igazságot beszél.
Isten törvénye él a szívében, *
nem is tétováznak soha léptei.
A hívőre leselkedik a gonosz, *
és arra tör, hogy elvegye életét.
Az Úr azonban nem adja kezére, *
s nem ítéli el, ha majd ítélőszéke elé kerül.
Bízzál az Úrban, s maradj meg az ő útján, †
melléd áll akkor, és a földet elnyered, *
s meglátod a bűnösök vesztét.
Láttam én már gőgös, gonosz embert, *
mint viruló cédrus, fenn hordta fejét.
Térültem-fordultam, és már sehol sem volt, *
kerestem, de helyét sem találtam.
Nézd az ártatlant, figyeld az igazat: *
a békés embernek marad ivadéka.
Ám a gonoszok hamar kipusztulnak, *
megsemmisül a bűnös nemzedék.
Az igazak üdve az Úrtól való, *
az Úr oltalmazza őket szenvedés idején.
Segítségük ő és szabadítójuk, †
a bűnösök közül kiragadja, s megmenti őket, *
mivel reményüket őbelé vetették.
Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem.
Mert én hiszek parancsolataidban.
ELSŐ OLVASMÁNY
A példabeszédek könyvéből
8, 1-5. 12-36
Az örök bölcsesség dicsérete
Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát? Fönt a magaslaton, az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást. A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja: „Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam! Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti, balgatagok, térjetek már észre!
Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság, és enyém a lelkierő. Az Úr félelme a rossznak utálata. A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem.
Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál. Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők. Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a főemberek az egész föld fölött. Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság. Gyümölcseim jobbak, mint az arany és a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst. Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos. Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok, és megtöltöm csűreiket.
Alkotó munkája kezdetén teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő a víz. Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette, mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Játszottam a földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.
Nos hát, fiaim, hallgassatok rám! Jól járnak, akik megtartják útjaimat. Halljátok meg intő szavamat: legyetek bölcsek, s ne tagadjátok meg tőle a figyelmet! Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit. Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését. De aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik.”
VÁLASZOS ÉNEK
Péld 8, 22; Jn 1, 1
Alkotó munkája elején teremtett az Úr, * Ősidőktől fogva, mielőtt bármit is alkotott.
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige * Ősidőktől fogva, mielőtt bármit is alkotott.
MÁSODIK OLVASMÁNY
A Boldogságos Szűz Mária Szolgái rendjének eredetéről szóló legendából
(Monumenta Ord. Serv. B. Mariæ Virginis, 1, 3. 5. 6. 9. 11: pp. 71 ss.)
Dicsérjük a szent és dicső férfiakat!
Élt hét, minden tiszteletre méltó és kiváló férfi. A mi Úrnőnk úgy kötötte össze őket, mint hét ragyogó csillagot. Szívüket és lelküket eggyé forrasztva egy életközösségbe vezette őket, és így velük kezdte meg a Boldogságos Szűz Szolgáiról nevezett szerzetesrend alapítását.
Amikor beléptem rendjükbe, közülük már senki mást nem találtam életben, csak egyedül Elek testvért. Úgy akarta Úrnőnk, hogy Elek testvér egészen a mi időnkig életben maradjon, és így az ő beszámolója alapján ismerjük meg rendünk keletkezését. Amint megtapasztaltam, és saját szememmel is láttam, az említett Elek testvér úgy élt, hogy példájával nemcsak a jelenlevőket vonzotta, hanem egyben a saját maga és rendalapító társai tökéletességéről és az említett szerzetesi életről is tanúságot tett.
E hét férfi életéből, mielőtt még közös életbe léptek volna, négy vonatkozást említünk meg.
Először az Egyházban való életformájukról szólunk. Néhányan közülük még nem kötöttek házasságot, mert elhatározták, hogy örökös szüzességben és tisztaságban élnek. Mások viszont már házassági kötelékben éltek; ismét mások feleségük halála következtében szabad állapotúak voltak.
Másodszor, lássuk, mit tettek a polgári élet terén. Mint kereskedők, az anyagi javak adásvételével foglalkoztak. De amikor rátaláltak a drága igazgyöngyre, vagyis a mi szerzetesrendünkre, akkor minden vagyonukat szétosztották a szegények között, sőt ezenfelül még örvendező lélekkel saját magukat is felajánlották Isten és Úrnőnk leghűségesebb szolgálatára.
Harmadszor, lássuk, milyen volt Úrnőnk iránti hódolatuk és tiszteletük. Volt Firenzében egy jámbor társulat, amely Szűz Mária tiszteletére alakult már igen régen. Ez a társulat ősisége és maradandósága, valamint férfi és női tagjainak sokasága és életszentsége miatt a többi társulatnál nagyobb megbecsülésben részesült, és ezért kitüntetésül Úrnőnk nagyobb társulatának is nevezték. Az előbb említett hét férfi, akik Úrnőnket oly különös tisztelettel szerették, szintén ennek a társulatnak a tagjai voltak, mielőtt közös életet kezdtek volna.
Negyedszer, nézzük lelki életük tökéletességét. Istent mindennél jobban szerették. Bármit tettek – amint illik –, csak érte tették, és így minden gondolatukkal, szavukkal és cselekedetükkel őt dicsőítették.
Miután pedig az isteni sugallat és Úrnőnk különleges vezetése világos lett előttük, komoly fogadalommal kötelezték el magukat a közös életre. Intézkedtek vagyonukról és családjukról: családtagjaiknak meghagyták a szükségeset, a többit pedig kiosztották a szegényeknek. Ezután pedig felkerestek több bölcs, példás és erkölcsös életű férfit, és feltárták előttük tervüket.
Ezután Senario hegyére vonultak, a hegy tetején egy megfelelő kis házat emeltek, és odaköltöztek, hogy közös életet éljenek. Ott született meg bennük az elhatározás, hogy nemcsak a saját életszentségüket akarják biztosítani, hanem ezt az Úrnőnk által megkezdett új szerzetesrendet is gyarapítani akarják mások felvételével. Ezért testvérek toborzásához fogtak, közülük jó néhányat maguk közé fogadtak, és így alapították meg rendünket. Ez a rendalapítás Úrnőnk különleges gondoskodásával történt, a testvérek alázatossága vetette meg az alapját, egyetértésük tartotta össze, és szegénységük őrizte meg.
VÁLASZOS ÉNEK
ApCsel 4, 32; 2, 46b-47a
Mind egy szív, egy lélek volt. * Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt.
Örömmel és tiszta szívvel vették magukhoz az ételt, dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. * Egyikük sem.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Jóságos Istenünk, öntsd lelkünkbe a hét szent testvér buzgóságát, akik a Boldogságos Szűzanyát teljes odaadással tisztelték, és népedet hozzád vezették. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky